Az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének csütörtökön megjelenő adatai szerint az idei első fél évben 332 ezer kérelmet nyújtottak be az uniós és schengeni országokban,

17 százalékkal kevesebbet, mint 2025 azonos időszakában

– írja a Politico.

Magnus Brunner belügyi és migrációs biztos szerint az adatok azt mutatják, hogy az új európai migrációs politika eredményeket hoz, a külső határokon ugyanakkor továbbra is komoly erőfeszítésekre van szükség.

A csökkenés különösen jelentős azokban az országokban, ahol még európai viszonylatban is erős a szociális háló, így jellemzően jóval magasabb támogatásra számíthatnának az odaérkező menekültek és bevándorlók:

• Németországban gyakorlatilag megfeleződött a kérelmek száma,
• Svédország tavaly mindössze 8485 kérelmet regisztrált, ami negyvenéves mélypontot jelentett,
• Ausztriában pedig 23 éve nem látott alacsony szintre esett a kérelmek száma, és több volt az elutasított kérelmek száma, mint az újonnan beérkezőké.

Mindez a persze csak a legális út, de a beszámoló szerint

a szabálytalan határátlépések számát is 55 százalékkal sikerült lenyomni az elmúlt két évben.

Az idén elfogadott új szabályok lehetővé teszik, hogy harmadik országokban visszaküldési központokat hozzanak létre az elutasított menedékkérők és más, tartózkodásra nem jogosult külföldiek számára, emellett a biztonságos származási országok listájának bővítése is megkönnyíthetik a kérelmek gyorsabb elbírálását.

A szélsőjobboldali pártok erősödése miatt több kormány azt várja az Európai Bizottságot vezető Ursula von der Leyen jövő heti uniós évértékelő beszédétől (SOTEU), hogy bemutassa:

a hagyományos politikai erők képesek hatékonyan kezelni a migrációval kapcsolatos választói aggodalmakat.

Ezt az irányt követi az úgynevezett migrációs paktum is, amely egyszerre célozza a külső határokon végzett ellenőrzések szigorítását, a menedékkérelmek gyorsabb elbírálását és a migrációs nyomás egyenletesebb elosztását a tagállamok között. A szolidaritási rendszerben a közös teherviseléshez többféleképpen lehet hozzájárulni:

• menedékkérők átvételével,
• pénzügyi támogatással,
• illetve személyzet, eszközök vagy más operatív segítség biztosításával.

A részvétel tehát nem jelent minden ország számára kötelező átvételt, de valamilyen formában hozzá kell járulni a nagyobb nyomás alatt álló tagállamok tehermentesítéséhez.

Az európai szigorításoknak magyar szempontból is nagy jelentősége van, hiszen a Tisza-kormány jogilag és politikailag egyik legkomplikáltabb vállalása, hogy megszüntesse a Magyarországot terhelő napi egymillió eurós (mostanra egy milliárdosra duzzadó) bírság további felhalmozódását.

Az Európai Unió Bírósága ezt még az Orbán-kormány idején, 2024 júniusában szabta ki egy egyszeri, 200 millió eurós bírság mellett, mert Magyarország nem hajtotta végre a menekültügyi szabályozását elmarasztaló korábbi ítéletet. A döntést többek között

• a menedékjogi eljáráshoz való hozzáférés korlátozásával,
• a jogellenesnek minősített visszaküldésekkel,
• a jogorvoslati lehetőségek ellehetetlenítésével, és
• a nem emberséges bánásmóddal indokolták.

Magyar Péter miniszterelnök a megoldás lehetőségét részben az azóta szigorodó európai szabályokban látja, mivel

szerinte mára Európa-szerte elfogadottabbá vált a migrációval szembeni határozottabb fellépés, így ma már senki nem szabná ki ezt a bírságot.

A miniszterelnök felvetése szerint akár az is kiutat jelenthetne, ha Magyarország jelképesen egy napra teljesítené az akkori követelményeket, majd már az új szabályokhoz igazítaná a rendszerét. Ez azonban egyelőre inkább csak egy politikai elképzelés, és jelen állás szerint az is csak egy tagállamok, illetve Bizottság által támogatott politikai döntés eredményeként sikerülhet, hogy valamilyen új jogcímen visszajusson Magyarországhoz az Orbán-kormány politikája miatt véglegesen elvesző 2+1 milliárd eurónyi uniós forrás.

Címlapkép forrása: EU