Polgár Ildikó nevét egykor szépségkirálynőként ismerte meg az ország, később nemzetközi sikereket ért el a fitnesz világában, majd a televízióban is feltűnt: a Barátok köztben és Az Árulókban is láthatták a nézők. Most azonban egészen más miatt került a figyelem középpontjába. Egy súlyos fertőzés miatt napok alatt olyan állapotba került, hogy végül mentő vitte kórházba, ahol az orvosok versenyt futottak az idővel.

Ildikó számára azóta is rejtély, hogyan kaphatta el a fertőzést. A megbetegedése előtti napokban ugyanis szinte ki sem mozdult otthonról.

– Nem járok be egy irodába, otthonról dolgozom, ráadásul éppen akkor vettem ki egy-két hét szabadságot, és azt találtam ki, hogy semmit nem csinálok, csak rendbe teszem a lakást – vágott bele az elképesztő történetbe Ildikó, aki először a Blikknek beszélt a szörnyű betegségről. – Végig kellett sorolnom az orvosoknak, mikor és hol jártam, és arra jutottak, hogy nagy valószínűséggel nyílt helyen kaptam el a fertőzést. Annyi történt, hogy elsétáltam otthonról hét percre, majd vissza.

Egy hétfői napon Ildikó felébredt, és már érezte, hogy komoly baj van.

– Reggel hétkor kinyitottam a szememet, és úgy éreztem, mintha a bal lábam százkilós lenne. Nem mozdult, csak a kezemmel tudtam arrébb tenni. A jobb kezemben pedig olyan érzés volt, mintha köszörűvel karcolgatnák, nagyon-nagyon fájt. Aztán még levittem a kutyát, este pedig átmentem a barátnőmhöz, mert videókat vágtunk és narráltunk. Ott tűnt fel, hogy a gyerekeit úgy hallom, mintha egy koncerten lennék, ahol ezer ember kiabál egy mikrofonba. Már a szememet sem tudtam rendesen kinyitni, annyira zavart a fény, ezért betakartam magam a kanapén.

A barátnője ekkor vette észre, hogy Ildikó keze és szája is lilul. Megmérték a lázát, 39 fok felett volt. Ildikó még ekkor sem gondolta, hogy néhány órán belül az élete kerülhet veszélybe.

– A barátnőm azt mondta, menjek haza nagyon gyorsan, mert biztosan vírus, és nem akarja, hogy a gyerekei is elkapják. Hazavezettem, de a kezeim már teljesen megmerevedtek. Annyit tudtam csinálni, hogy a csuklómmal vezettem. Közben felhívtam anyukámat, és folyamatosan mondtam neki, hol vagyok, hogy ha történik velem valami, legalább tudja. Este nyolckor kerültem a kádba, és fél tizenkettőkor még nem tudtam kiszállni. Valahogy nagy nehezen sikerült, aztán elaludtam. Másnap még rosszabb lett. A lázam lement, de a fejem egyre jobban fájt. Akkor még azt gondoltuk, valami nagyon durva megfázás vagy vírus lehet.

Csakhogy a tünetek már messze túlmutattak egy egyszerű fertőzésen. Ildikó állapota napról napra romlott, végül már enni sem tudott.

– Szerdára már annyira szétrobbant a fejem, hogy nem bírtam tovább. Hánytam, aztán elaludtam a hányástól, annyira kimerített. Amikor felébredtem, ott volt a fogorvosom. Aznap kevesebb páciense volt, és azt mondta, eljön hozzám. Rám nézett, majd annyit mondott: oké, hívjuk a mentőket. Elmondtuk, hogy 39 fokos lázam volt, most pedig gennyes foltjaim vannak mindenhol, nem tudok lábra állni, s borzalmasan fáj a fejem. Először azt mondták, ez biztos egy kis migrén, menjek a háziorvoshoz. Végül megkérdeztem, most jönnek, vagy nem jönnek, mert valahogy akkor is be kell jutnom egy kórházba – emlékezett vissza Ildikó, majd hozzátette: már az első vérvétel után látszott, hogy óriási a baj. A szervezet gyulladási szintjét mutató CRP-érték 217 volt, miközben az egészséges szervezetben ennek a töredéke számít normálisnak.

– A kórházban láttam a 24 órás lázmérőmet is. Volt, amikor 33,2 fokot mutatott. Gyakorlatilag szerintem már kihűlés közeli állapotban voltam. Amikor megmutattam a foltjaimat és a gennyes elváltozásokat, egyre jobban szűkült a kör. Azt mondták, nem állhatok lábra. Hozták a hordágyat, futottak velem mindenhova, a neurológusok pedig lejöttek hozzám. Minden negatív volt, és azt mondták, egy lehetőség maradt, a gerinccsapolás. Megcsinálták, és körülbelül két óra húsz perccel később már hozták az első adag infúziót. Akkor már láttam, hogy baj van, mert mindenki maszkban volt körülöttem. Akkor végre elmondták, hogy agyhártyagyulladásra tippelnek. Miután kiderült, nem is akartak behozni, teljesen kiakadtak, és közölték: legfeljebb egy-két órám maradt hátra. Én pedig közben sírtam, hogy nem tudok bent maradni a kórházban, mert a cicáimnak nincs otthon kajája...

Ildikó végül túljutott a veszélyen, de a felépülése korántsem ment egyik napról a másikra. Sokáig zavarta a fény és a hang, és újra meg kellett tanulnia terhelni a lábait. Közben rengeteg sorstársa kereste meg.

– Volt, aki két évig mankóval járt, mert nem működtek jól a lábai. Van olyan amerikai paralimpikon is, aki a fertőzés miatt mindkét veséjét és mindkét lábfejét elveszítette. Ehhez képest én tényleg nagyon szerencsés vagyok. A kórházban a dolgozók is figyeltek rám – mesélte a 2008-as Miss Hungary szépségverseny győztese, aki a történtek nyomán átértékelte az életét, és azoknak is üzent, akik még mindig kételkednek a védőoltások fontosságában.

– Bárki járhat így. Lehet valakinek olyan betegsége, amiről nem tud, és emiatt könnyebben elkaphat egy fertőzést. Azt tudom mondani mindenkinek: oltassa be magát. Engem már régen is elképesztően felbosszantottak az oltástagadók. Ha valamire van egy jó oltásunk, adassuk be. Nekem is lesz oltásom, amint kiderül, hogy a vizsgálatok után pontosan mennyire van szükségem. Szerencsés vagyok, hogy ezt megúsztam. Elrontotta a nyaramat, de túléltem.