• A 34-es busz sofőrje a megállóból indult el, mikor egy kerekesszékes utas éppen felszállni próbált
• A kerekesszékes utas panaszt tett a BKK-nál, választ azonban nem kapott
• Mások is jelezték, hogy gyakori hasonló eset idős és mozgáskorlátozott utasoknál is előfordul

Quimby-koncertre készült a budapesti Fekete Icu, akit a nővére kísért el szeptember 6-án az óbudai Kobuci kertbe. Nem csak azért, mert mindketten szeretik Kiss Tibiéket, no, meg – jó testvérekként – egymás társaságát is, hanem mivel Icu kerekesszékkel közlekedik, olykor könnyebben és gyorsabban haladnak, ha a nővére besegít a haladásban. A 34-es buszra akartak felszállni, s a nővére már odatolta Icut a várakozó buszhoz, amikor az hirtelen, csikorgó gumikkal kivágódott a megállóból.

– Kilőtt, mint egy rakéta... a 34-es busz vezetője nagy eséllyel indulhatna egy Forma 1-es hasonmásversenyen – emlékezett vissza keserű humorral Icu. – A testvéremmel úgy döntöttünk, hogy Quimby-koncertre megyünk. Szívünk joga, miért ne szeretnénk a jó zenét és a kultúrát, s miért ne mehetnénk a BKK buszával ? Azt viszont nem tudtuk, hogy a programhoz egy ingyenes, extrémsport-bemutató is jár majd a nővéremnek.

Icu és a testvére éppen átszálltak volna a 34-es buszra, ami egy megállóban várakozott. Egyértelmű volt mindenkinek, a járókelőknek, a többi utasnak, más sofőröknek is, mit szeretnének, melyik buszra akarnak felszállni, ám nem sikerült elérni a céljukat.

– Amikor megláttuk, hogy a busz békésen várakozik ott, ahol fel akartunk szállni, a nővérem – aki az utóbbi években akaratlanul is a kerekesszéktoló maraton élmezőnyébe küzdötte fel magát – olyan sprintet vágott le, hogy a tüdeje hallhatóan küzdött egy kis levegőért – folytatta a fiatal nő. – A keze már szinte a jelzőgombon volt, miközben én épp a századik miatyánkot daráltam fejben, hogy el ne menjen a buszunk, ami addig nem csengetett, nem használta az irányjelzőjét sem. Mondhatni, nyugodtan ringatózott a kikötőjében. Nem voltam elég hatékony az imákban, mert amikor odaértünk kerekesszékestől a jármű ajtajához, a mi drága, empátia ellen százszázalékosan beoltott sofőrünk a gázra lépet, majd elhagyta a megállót. Nem igaz, hogy nem látta a tükörből a jelenetet, a kiabáló, kopogó, a felszállási igényt jelző gombot nyomó nővérem és a kerekesszékem... Egyszerűen nem akart fáradni a felszállításunkkal. Ott álltunk a leesett állunkat keresve, mint a célvonal előtt elhasalt futók, miközben a mögötte álló másik busz – nem 34-es – sofőrje is csak a fejét fogta a látványos emberbaráti megmozdulás láttán. Emberünk nyilván nem a gonoszságtól volt ennyire elhivatott, egyszerűen csak rettegésben tartotta a gondolat, hogy ki kell szállnia leengedni a rámpát, hogy a nővérem feltolhasson engem a buszra a kerekeken guruló székemmel együtt.

Icu szerint ki sem kellett volna szállnia a vezetőnek, van már akkora rutinja a testvérének a buszra való tolószékes felszállásokban, hogy pillanatok alatt be tudja juttatni őt bármilyen tömegközlekedési eszközre egyedül, segítség nélkül. Nem kellett volna fáradni, csak annyi lett volna a dolga, hogy kinyitja az ajtót és egy kicsit vár.

– A felháborodásunk közepette azért arra jutott idő, hogy a busz rendszámáról készítsünk egy fotót, nem csak emlékként, hanem mert a történtek miatt panaszt tettünk a BKK ügyfélszolgálatánál, hadd legyen mit olvasniuk, többre ugyanis nem számítunk – mondta szomorúan Icu. Nagyon szomorú, hogy ma Magyarországon ilyesmi megtörténhet, mert aligha hihető, hogy a menetrend csúszása miatt bárki is felháborodna, ha egy busz egy percet késik, miután egy fogyatékkal élő fel- és leszállására kell várni.

A Blikk megkereste az esettel kapcsolatban a BKK-t is, de e cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak arra, mit szándékoznak tenni az utas által benyújtott panasszal, milyen előírás van a buszsofőröknek a kerekesszékes utasokra vonatkozólag, mit ír elő a BKK etikai kódexe, milyen retorzióra számíthat az a sofőr, aki így „menekül ” el egy „problémás” utas elől.

– Sajnos, az eset nem egyedi. Idős, beteg emberek esetében is láttam hasonlót a 40-es buszokon – mondta a Blikknek egy Budaörsön lakó férfi. – A sofőröknek látniuk kell a megálló felé totyorgó, sokszor bottal járó öregeket, de előfordul, hogy nem várják be őket. A múltkor egy ilyen esetből akkora felháborodás lett a buszon, hogy többen szóltak a sofőrnek, hogy álljon meg, és vegye fel az idős utast, mire a busz vezetője a mikrofonba üvöltözött, hogy neki tartania kell a menetrendet, nem vár senkire. De én nem hiszem, hogy erről szólna a modern tömegközlekedés.