Komoly aggodalmat váltott ki a kistelepülések védelmét szolgáló önazonossági törvény esetleges visszavonása. A kormány a szándékáról már tett említést, a kritikusok szerint ez védtelenné tenné a falvakat, ami különösen az észak-borsodi régióban indíthat el nem kívánt folyamatokat, ahol már most is tisztázatlan hátterű ingatlanvásárlások tapasztalhatók.

A helyzet megértéséhez érdemes felidézni, hogy az önazonosság-védelmi törvény lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy jogi eszközökkel korlátozzák a településükre vagy annak egyes részeire való beköltözést. Ennek érdekében a helyi önkormányzatok elővásárlási jogot kaptak, feltételekhez köthetik a lakcímbejelentést, sőt, betelepülési hozzájárulást is kivethetnek az ingatlanvásárlókra. Jelenleg 228 településen él ilyen szabályozás, amelynek a célja nem a diszkrimináció, hanem a helyiek vagy helyi kötődésűek előnyben részesítése volt és az ingatlanpiac arra számított, hogy főleg a hirtelen túlnépesedő főváros környéki agglomerációs települések, illetve a Balaton-parti települések élnek vele, némiképp fékezve ezzel az ingatlanok drágulását is.

Noha ezekben a lokációkban is éltek ezzel rendelkezéssel (Pest megyében több település, illetve a XVI. kerület is alkalmazta), a törvény adta lehetőség jóval népszerűbbnek bizonyult a határ menti településeken, így Győr-Moson-Sopron megyében és Észak-Magyarországon, beleértve a már említett észak-borsodi régiót. Ráadásul az északkeleti régióban a hatályba lépés után viszonylag hamar kezdték alkalmazni, igaz, a feltételek jócskán eltértek. A teljesség igénye nélkül, nem extrém kitételekről van szó, a határhoz közel a magyar nyelvismeretet várták-várják el, másutt egyes, főként építőipari szakmák megléte jelent előnyt, vagy éppen középfokú végzettség az elvárt... Ezek mögött sem a kirekesztés keresendő, hanem a térség munkaerőpiaci igénye-sajátosságai. De akadt olyan Nógrád megyei település is, ahol az egyszeri betelepülési hozzájárulás mértéke borzolta a kedélyeket, mivel az arányaiban magas, az ingatlanárak viszont nem azok.

Ami érdekes, hogy az önazonosság-védelmi törvény napvilágot látott kritikái sosem a helyiektől érkeztek, márpedig az intézkedések az ő érdekeiket hivatottak szolgálni. Az érintett települések vezetőinek sem érdeke szembemenni a választóik akaratával, hiszen a következő választáson nem kapnának bizalmat. Ennek tükrében érdemes nézni a politikai és nem ingatlanszakmai vitákat kiváltó további feltételeket is: A törvény alapján az önkormányzatok előírhatják például még azt is, hogy ne költözhessenek be a településre büntetett előéletű, a közösségi együttélési szabályokat megszegő vagy a gyermekeiket elhanyagoló személyek.

A helyzet a határ menti településeken a legégetőbb. Az észak-borsodi falvakban, mint például Szalonnán és Bódvaszilason, az utóbbi időben egyre gyakoribbá vált, hogy szlovákiai no-go zónákból érkeznek új lakók. A helyi védelem megszűnése a kritikusok szerint tömeges migrációs hullámot indíthat el. Mégpedig azért, vagy azért is, mert a határ magyar oldalán alacsonyabbak az ingatlanárak, és ez az északnyugati régióra, valamint Sátoraljaújhelyre is igaz, ezek a települések nem véletlenül szabták feltételként a magyar nyelv társalgási szintű ismeretét.

Egyelőre nem tudni, honnan származnak azok a források, amelyekből a mélyszegénységben élő beköltözők ingatlanokat tudnak vásárolni. Ha az ingatlanpiacot nézzük, reális, de nem biztos hogy valós, miszerint a határ túloldalán levő házaikért kapott összegből veszik meg a következő otthonukat a magyar oldalon. Ez viszont további kérdéseket vet fel, hogy pontosan honnan is származik a forrás, ami elegendő egy jobb minőségű otthon vásárlására?