Ahol a baloldali-alternatív polgár találkozik a rögvalósággal, és sikítva menekül a kapitalizmus karjaiba.

Izgalmas lapszámmal rukkolt elő az „osztrák Spiegelnek” is nevezett Profil című (bal)liberális bécsi hetilap: miután a vezércikkben elolvashattuk, hogy az AfD-től az FPÖ-n és Trumpon át a Fideszig a „szélsőjobb” politika a maga migrációellenességével rettenetes mértékben vonzza az embereket, viszont mázli, hogy „használhatatlan” politikáról van szó, amely a migránsokat távol tartja ugyan, de korrupcióval és anyagi nehézségekkel, illetve „siralmas” egészségügyi rendszerrel jár, valamint „inkompetens” politikusokkal, akik így (mint Orbán) szerencsére megbuknak – tehát miután ezeket a paneleket a vezércikk segítségével jól átismételtük és fellélegeztünk, lapozunk kettőt, és mit látunk?

Bécs azon negyedeiben, ahol a nem német anyanyelvű diákok aránya 81–90 százalék (igen, a Favoriten negyed is köztük van), az osztrákok, de számos nem német anyanyelvű szülő körében is „bevett gyakorlattá vált”, hogy trükköznek a lakcímbejelentéssel. Az ideális az, ha lakik azonos vezetéknevű nagyszülő vagy nagybácsi „jobb” környéken, ahová viszonylag feltűnés nélkül át lehet jelentkezni; de a lap további „klasszikus” megoldásnak nevezi, hogy a szülők még a beiskolázás előtt időben „különköltöznek”: egyikük papíron átcuccol a kívánt iskola környékére, majd ha a gyerek bekerült a vágyott suliba, a házaspár hirtelen kibékül. Ha ilyesmire sincs mód, akkor pedig lehet böngészni az online platformokat, ahol állítólag idegenek kínálnak fel kamucímeket gondos szülők számára.

Az efféle trükközés elvileg akár 2180 eurós büntetést vonhatna maga után, de egyrészt ki az, akinek nem érne meg ennyit csemetéjének jövője, másrészt nem házmesterek országa az, hogy feljelentgessék egymást – noha egyébként egy bécsi egyetem kifejezetten feltérképezte, milyen szépen összpontosulnak a bejelentett lakcímek egyes jobb nevű általános iskolák környékén.

A lap ugyanakkor megszólaltatott egy gyermekét egyedül nevelő anyukát, aki nem akart csalni, ezért inkább havi 500 eurót fizet egy magán általános iskoláért, amely ráadásul jó messze van otthonuktól. De muszáj volt: az iskola, amelyiket a lakóhelyük alapján a gyereknek kidobta a gép, szóba se jöhetett – egyrészt ott nincs(!) napközi, másrészt „a többségében konzervatív muszlim családokból érkező diákok között az ő gyereke lett volna az osztályban az egyetlen, akinek a német az első nyelve, és aki baloldali-alternatív körökből származik” (az 500 eurós magániskolában azonban ezek szerint nem ő az egyetlen ilyen hátterű).

Amikor a baloldali-alternatív nő találkozik a rögvalósággal, és sikítva menekül a kapitalizmus karjaiba.

De mi van akkor, ha ott ül a gyerek a megfelelő iskola negyedik osztályában, és bekap egy ausztriai kettest, azaz egy magyar számítás szerinti négyest? Dráma. „Magán középiskolát nem engedhetünk meg magunknak, a legközelebbi gimnázium pedig csak kitűnőket fogad” – panaszkodik egy anyuka; ráadásul jelentkezni csak egyetlen(!) állami iskolába lehet. Ezért aztán az agresszívebbje nem is bízza a véletlenre: a Profil szerint egyes általános iskolákban mára teljesen szokványos, hogy jogászok járnak ki-be az ajtón; ha ugyanis becsúszik egy rosszabb jegy, már megy is a család ügyvédjének levele az iskolába, tisztázandó a helyzetet.

De milyen mázli, hogy nekik nem volt Orbánjuk: így ők migránsokat is kaptak, plusz személyesen korrumpálódhatnak egy kis lakcímcsalással vagy tanárfenyegetéssel, vagy alternatívaként vállalhatják az anyagi vonzatokat, ha meg kívánják védeni gyermekeiket a közoktatás no-go zónának érzékelt szegmenseitől.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)