BelföldSzerző: index 3 napja 6 percnyi olvasás
Javulást várt a minisztérium, mégis romlott a statisztika.
Ahogy arról beszámoltunk, Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter történelmi pillanatnak nevezte, hogy az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) augusztus végén nyilvánosságra hozta a mentők kiérkezési adatait, ráadásul mindezt úgy, hogy messze az elvárt szint alatt – ez esetben inkább fölött – vannak a számok. A 2026. júliusi adatok szerint a legsürgősebb, P1-es esetek 90 százalékához 26,4 percen belül érkezett meg a mentő, miközben a kitűzött cél 15 perc. A számok elsőre nem túl megnyugtatóak, ugyanakkor az OMSZ szerint a legsúlyosabb eseteknél javuló tendencia figyelhető meg.
Nos, pont erre az utolsó mondatra cáfoltak rá az augusztusi kiérkezési adatok, ugyanis hiába a tárcavezető bizakodása, hogy a transzparencia egyből csökkenti majd a számokat, ennek pont az ellenkezője történt. A 90. percentilis kiérkezési adatok a P1-es sürgősségi szintnél átlépték a 27 percet, ami azt jelenti, hogy a legsürgősebb esetek 90 százalékához ennyi időn belül érkeznek ki a mentők, miközben ez a szám Budapesten 24,8 perc, tehát 1 tizedmásodpercet itt is romlottak az eredmények.
Jól mutatja egyébként a 90. percentilis (P90) statisztikák súlyosságát, hogy míg a medián kiérkezés a P1-es eseteknél országosan 15,4, a fővárosban 15,9 perc, addig a P75 és a P90-es értékek jóval ezek fölött alakulnak. Így tehát sokkal kevesebb a lehetőség arra, hogy az átlag vagy a medián alapján egy teljesen fals képet kapjunk arról, hogy mennyi ideig kell várakoznia a betegeknek a segítségre. Hegedűs egyébként arról is beszélt a sajtónyilvános háttérbeszélgetésen, hogy az előző kormány csak átlagokat számolt, tehát a szélsőértékek torzítása miatt sokkal pontatlanabb – és a várt célszámhoz sokkal közelebbi – értékeket hoztak nyilvánosságra – már ha egyáltalán bármit is nyilvánosságra hoztak.
Az egészségügyi tárca viszont a lehető legpontosabb tájékoztatást kívánja nyújtani a lakosságnak, hiszen az átláthatóságot tartják az egyik legfontosabbnak, ráadásul így saját magukra is nyomást helyeznek.
No de, visszatérve a számokra elmondható, hogy országosan nemcsak a P1-es, hanem a P2-es, a P3-as és a P4-es adatok is romlottak, ráadásul utóbbi kettőnél a P75-ös és a P90-es adatok nem másodpercekkel, hanem adott esetben percekkel növekedtek. Tény, hogy ezek a sürgősségi szintek már nem tartoznak az életveszélyes kategóriába, és talán az, hogy 57 vagy 59, esetleg 92 vagy 94 percet kell várni a segítség megérkezéséig, nem okoz katasztrófát.
Budapesten egyébként szintén növekvő tendenciára álltak a számok, ám ott már a P2-es szinttől kezdve előfordulnak akár perces emelkedések is a júliusi adatokhoz képest – pedig augusztusban még az iskolaszezon sem indult be és sokan nyaralni voltak, az egyetemisták pedig még nem költöztek fel vagy vissza a fővárosba. Érdekesség, hogy a P3-as eseteknél sikerült elérni a 2026. januári szintet, amely ugyan nem mondható túl pozitívnak, viszont a többi sürgősségi szintnél ez eddig még elmaradt – bár ha ez a tendencia folytatódik, akkor egy-két hónapon belül ott is elérhetik ezt a szintet a számok.
A 90. percentilis kiérkezési idő (P90) azt jelenti, hogy az összes vizsgált kiérkezési idő 90 százaléka ennél az időnél rövidebb, vagy azzal egyenlő, míg a maradék 10 százalék ennél hosszabb. Azért hasznosabb sokszor az átlagnál, mert az átlag könnyen elrejti a szélsőséges eseteket. Tehát könnyen lehet, hogy egy kiérkezési átlag például 28 perc, míg a 90. percentilis kiérkezési idő sokkal közelebb áll a valósághoz, mondjuk, egy 45 perces számmal.
A 90. percentilis kiérkezési idő tehát azt mutatja meg, hogy „legfeljebb mennyit kell várnia a felhasználók 90 százalékának”. „Csak” a fennmaradó 10 százalék várakozik ennél tovább.
A fenti eredményekhez egyébként az is hozzájárulhat, hogy rekordot döntött az esetszám 2026 augusztusában, ugyanis a szintén másfél éves rekord júliusi adatokat is sikerült megfejelni több mint 500 bejelentéssel. Így a nyár utolsó havában országosan 95 484 esettel kellett megbirkóznia az OMSZ szakembereinek, amelyből Budapest 16 884 esetet vállalt. Utóbbinál egyébként csökkentek a számok, hiszen a júliusi több mint 17 ezres esetszám több mint 200-zal csökkent, így a májusi érték körülire esett vissza.
Százalékos megoszlásban érdekesség, hogy Budapesten több volt a súlyos, P1-es eset.
Míg a fővárosban az esetek 13,5 százaléka érdemelte ki a mentésirányítótól a P1-es szintet (2272 eset), addig országos szinten jobb volt a helyzet, ott csak 12,4 százalék (11 832 eset). A P2-es és a P3-as eseteknél fordult a kocka, hiszen arányosan átvette a vezetést az országos oszlop, viszont a P4-esnél ismét a fővárosban volt a nagyobb arányú esetszám. A P2-es eseteknél 39,7 (37 867 eset) az országos és 38 százalék (6149 eset) a fővárosi, a P3-asnál 41,6 százalék (39 719 eset) és 41,5 százalék (7005 eset) a két szám, míg a P4-esnél 6,4-re esik vissza (6066 eset) a budapesti 7 százalékkal (1188 eset) szemben.
Fontos még megjegyezni, hogy vannak P1 kiemelt esetek is, viszont azokat a statisztika nem kezeli külön. Illetve az is fontos tudnivaló, hogy a sürgősségi fokozatoknál létezik egy P5-ös fokozat is, viszont ott az esetek legnagyobb részében nincs szükség mentőegység kiküldésére, ott vagy a mentésirányító kezeli a helyzetet telefonon a betelefonáló segítségével, vagy csak szimplán elmondja a panaszolónak, hogy mi a teendője. Ilyen például egy torokgyulladás, ahogy „a vizsgálat és a beavatkozás mellőzhető vagy halasztható”.
Végül nézzük meg a régiós bontásokat is, hiszen az is eléggé érdekes tud lenni, hogy az ország mely táján érkeznek ki a mentők leghamarabb a betegekhez. A júliusi adatokat tekintve a déli és a nyugati országrészben ért ki leghamarabb a segítség, s ez ugyan nem változott, viszont a régiók között történt némi helyezkedés. A 90. percentilis adatokat figyelve azt láthatjuk, hogy minden egyes régióban növekedett a várakozási idő, viszont a dél-alföldi régió vezető szerepét a Nyugat-Dunántúl és az észak-alföldi régió vette át 24,3 perccel, míg a júliusi első helyezett több mint 2 perces visszaeséssel csak a harmadik helyet szerezte meg. A képzeletbeli dobogó második helyén a a dél-dunántúli régió található 24,7 perccel, míg a lista végén az észak-magyarországi és közép-magyarországi régió helyet cserélt, előbbi zárja a listát.
Itt már több mint 30 percet kellett várnia a P1-es esetek 90 százalékának is.
A P2-es eseteknél semmi változás nem történt a júliusi helyezettekhez képest, továbbra is a nyugat-dunántúli régió a listavezető (29,4 perc), míg a közép-magyarországi a sereghajtó (45,1 perc). Ebben a szegmensben stabilan minden régiónál növekedett pár másodperccel a kiérkezési idő, kivéve az észak-magyarországi régiót, amely 1,7 percet lefaragott az idejéből, de ez még mindig csak a hatodik helyre volt elég.
A P3-as eseteknél már jóval nagyobb volt a mozgás a hét régió között, ugyanis a júliusi pole pozíciós nyugat-dunántúli régió átadta a vezetést Dél-Dunántúlnak (37,1 perc), míg a lista végén a dél-alföldi régió hatalmasat ment és több mint 3 percet javított az idején (73,4 perc), így fel tudott jönni a hatodik helyre. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy a korábbi utolsó közép-magyarországi régióban csaknem 4 perccel növekedjen a kiérkezési percszám (73,5 perc), tehát itt már tényleg látványosan zárult az olló.
Végül a P4-es eseteknél szintén kevesebb mozgás történt – pontosabban a helyezések között semennyi –, pedig négy régió is jelentősen tudta csökkenteni az idejét. A nyugat-dunántúli régió kerek 4 perccel, az észak-alföldi régió 0,1 perccel, míg az észak-magyarországi régió 2,6 perccel, viszont ezek nem voltak elegek ahhoz, hogy előrébb lépjenek a ranglistán. Mondjuk a dél-dunántúli régiónak nem is kellett, hiszen továbbra is az vezeti a listát 48 perccel, tehát a júliusi adatokhoz képest 1,4 percet faragott az idején.
A kiérkezési adatok között itt tud részletesen böngészni.
(Borítókép: Egy mentőautó halad Budapesten, Magyarországon, 2022. augusztus 25-én. Fotó: Kateryna Kukota / Getty Images)
Napi