Emlékezetes, hogy a REPowerEU-terv célja az volt, hogy fokozatosan megszüntesse az orosz fosszilis tüzelőanyagok behozatalát, és felgyorsítsa a tiszta energiára való átállást. Az, amit az Európai Számvevőszék mai tájékoztatóján mondott a terv teljesítéséről, felér egy kijózanító pofonnal: mindent összevetve csekély eredményt látni a megvalósulásban. A 27 uniós tagállam a célkitűzések eléréséhez fenntartott, összesen 300 milliárd eurónyi további beruházásnak még az egyötödét sem kötötte le. A számvevők szerint ezért a REPowerEU csak akkor érheti el ambiciózus céljait, ha a végrehajtás nagyobb lendületet kap.

Erről kellene, hogy szóljon a REPowerEU

Az Európai Bizottság 2022 májusában terjesztette elő a REPowerEU elnevezésű kiemelt jelentőségű uniós tervet. Fő célja az orosz fosszilistüzelőanyag-behozatal fokozatos megszüntetése olyan intézkedésekkel, mint a fosszilis tüzelőanyag-ellátás diverzifikálása, a megújuló energiaforrások – a számvevők szerint elsősorban a nap- és szélenergia – termelési kapacitásának növelése és a határokon átnyúló energia-összeköttetések javítása.

Az Európai Bizottság becslése szerint 2030-ig mintegy 300 milliárd euró összegű további beruházásra lesz szükség ehhez. Ezt az összeget a koronavírus-válság utáni helyreállításra szolgáló uniós forrásból, a helyreállítási és rezilienciaépítési eszközből (RRF) bocsátották rendelkezésre (vagyis olyan forrásokból, melyek a magyar kormány szerint még idén érkezhetnek Magyarországra is).

A számvevők szerint azonban a terv irányítási kerete nem rendelkezik megfelelő eszközökkel a program eredményes végrehajtásához és az eredmények megbízható nyomon követéséhez.

„Négy évvel elindítása után a REPowerEU terv elakadt, annak ellenére, hogy több száz milliárd eurót bocsátottak rendelkezésre” – jelentette ki Mihails Kozlovs, a jelentésért felelős számvevőszéki tag.

A számvevők szerint a REPowerEU-tervet az uniós országok egyelőre alig vették igénybe. Helyi szinten például a nemzeti energia- és klímaterveknek kellett volna irányt adniuk a programnak, amikből nem sok mindent látni.

Ez állhat a csekély eredmények mögött

Kozlovs a sajtótájékoztatón némileg lesújtó képet festett a tagállamok teljesítményéről anélkül, hogy bármelyiket is kiemelte volna. A számvevők szerint 

Az uniós országok az RRF keretében a REPowerEU számára rendelkezésre bocsátott 300 milliárd euróból 2026 áprilisáig mindössze 54,3 milliárd eurót kötöttek le.

A számvevők szerint ez a hatalmas különbség két dolgot jelezhet: 

• vagy nem jól becsülték meg a beruházási igényeket, és azok nagyrészt túlzónak bizonyultak, vagy 
• a kitűzött célokat nem lehet a gyakorlatban konkrét intézkedések formájában megvalósítani.

Kozlovs a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a 300 milliárd eurós összeg meghatározása egy makrogazdasági modellen alapult, amely – bár ezt nem mondta ki közvetlenül – a jelenlegi felhasználási adatok alapján hibásnak bizonyulhatott.

A számvevő szerint a jelentés előkészítése során munkatársa, Stefano Sturaro, aki az ECA-n belül a villamosenergia-piaci kérdésekkel és makrogazdasággal foglalkozik, több uniós országban is informális egyeztetéseket folytatott a REPowerEU-ról. Ezek alapján azt látták, hogy 

A számvevők két fő okot látnak annak hátterében, hogy a program eddigi, alacsony eredményességét nehézkesen, főképp csak becslésekkel lehet követni:

• egyrészt technikai problémákról van szó, így a teljesítménymérés nehézségéről és a problémás viszonyszámokról;
• másrészt politikai okok is szerepet játszanak, összefüggésben az alacsony teljesültséggel – vagyis azzal, hogy a politikai tettek olykor nem követik a hangzatosan megfogalmazott elköteleződéseket.

Kozlovs szerint a jelenlegi teljesültség alapján az egész program célkitűzése veszélybe került, sőt már most kijelenthető, hogy 2030-ra nem teljesülnek az abban foglaltak.

Ugyanez igaz a hálózati összekapcsolhatóságra is. E célérték kapcsán az uniós számvevők mindössze három REPowerEU-intézkedést találtak két tagállamban, ezek közül pedig egyet végül vissza is vontak.

A számvevők szerint ez is azt bizonyítja, hogy a REPowerEU eddig nem hozta el az eredetileg ígért mértékű változást.

Európának szerencséje van az enyhülő telekkel

Az orosz fosszilis tüzelőanyagok behozatalára alkalmazott uniós szankciók miatt az Oroszországból származó olaj uniós behozatala drasztikusan csökkent, bár nem világos, hogy mennyi orosz olaj érkezett harmadik országokon vagy az úgynevezett „árnyékflották” tartályhajóin keresztül.

A gázimport is csökkent, annak ellenére, hogy egyes uniós országok 2024-ben ténylegesen több orosz gázt importáltak, mint az ukrajnai háború kitörése előtt.

Az uniós számvevők ugyanakkor kiemelik, hogy az orosz energiaimport visszaesése más tényezőknek is tulajdonítható. Emiatt a REPowerEU közvetlen hatása szerényebb lehet, mint amilyennek elsőre tűnik.

Michail Kozlovs a Világgazdaság kérdésére válaszolva kiemelte, hogy 

Kozlovs szerint a fosszilis import leépítése elkerülhetetlen, de ehhez reális határidőkre és célokra, valamint határon átnyúló projektekre van szükség. Nehézséget jelent ugyanakkor, hogy az energia alapvetően nemzeti hatáskör, és bár a határokon átnyúló összeköttetéseket már közösségi szinten kezelik, érthető, ha a tagállamok a saját nemzeti igényeik kiszolgálását részesítik előnyben, mielőtt az összekapcsoltság növelésében gondolkodnának.

A számvevők szerint nincs vesztegetnivaló idő – közben újra jön a tél

A számvevők azt is megállapították, hogy bár a REPowerEU bizonyosan segített felgyorsítani néhány fontos projektet a tagállamokban, keveset tett azért, hogy a megújulóenergia-termelési kapacitás növelésével felgyorsuljon a tiszta energiára való átállás.

A program sikerét firtató kérdésre válaszolva Kozlovs azt mondta, hogy ami eddig megvalósult, az szakpolitikai szempontból nem elég. Ugyanakkor elismerte, hogy a tagállamokat nagyon szoros határidők kötik, ami megnehezíti a források lehívását. A határokon átnyúló projektek pedig időben hosszabb kifutásúak, ezért ezeknél még nehezebb előrelépést elérni.

Kozlovs többször hangsúlyozta a teljesítmény mérésének nehézségeit. Lehetséges, hogy a 300 milliárd eurós befektetési igényt rosszul becsülték meg, miközben a teljesítménymutatók alig mérhetők, és 

Mivel azonban a 300 milliárd eurós keret politikai elköteleződésen alapul, annak elköltését tekintik alapnak, és ha a tagállamok elakadnak a végrehajtási folyamatban, azt problémaként azonosítják – jelezte lapunknak.

Kozlovs elismerte, hogy a közelgő tél is kérdéseket vet fel az orosz energiahordozóktól való függetlenedés kapcsán – idevágó, hogy Magyarország diplomáciai lépései miatt Moszkvában már magas szinten említették válaszként az orosz gáz direkt elzárását is. Szerinte azonban az EU-nak „mindenhonnan” vannak beszerzési lehetőségei, még a közel-keleti válságban is.

A legjobb megoldás ugyanakkor szerinte az lenne, ha Európa teljesen függetlenné válna a fosszilis energiahordozóktól.

A végrehajtás értékelésének nehézségei kapcsán a számvevő a Világgazdaságnak azt mondta, megítélése szerint mindez inkább technikai, és kevésbé politikai nehézséget jelent. Ennek oka, hogy az Európai Bizottság valójában végrehajtóként jelenik meg a folyamatban, miközben az energiatermelés kérdésében – amely alapvetően tagállami hatáskör – kevésbé tud értékelést végezni.

EU-s szinten elsősorban a határokon átnyúló energia-összeköttetések kerülhetnek fókuszba, de mint fogalmazott, 

Erre pedig az a válasz, hogy hatékonyabban és egységesebben kell szervezni az európai energiapiacot – mégpedig sürgősen.

„Most kell levonnunk a megfelelő tanulságokat, mivel az új geopolitikai feszültségek és azoknak az energiapiacokra gyakorolt hatása rávilágít arra, hogy fel kell gyorsítani a diverzifikációt, és a jövőben meg kell előzni az egyetlen beszállítótól való túlzott függést. 

Hozzátette: „Nem szabad várnunk egy új krízisre”.