BulvárSzerző: blikk 3 napja 9 percnyi olvasás
December 11-én tették ki az utolsó, kézzel írott étlapot az Öcsi Étkezde asztalaira. A Bérkocsis utcai apró helyiségben azóta csend van. A kockás abroszokkal terített asztalok üresek, a tűzhely pedig kihűlt. A 71 éves Oláh Ferenc nem gazdasági okokból döntött az eladás mellett: azért csavarta le a gázt, mert felesége és imádott társa, Erzsi néni júliusban elhunyt.
Oláh Ferenc képtelen belépni az üzletbe. Minden szék, lábas és apró tárgy a feleségére, a közösen eltöltött évtizedekre emlékezteti.
Már csak a felhalmozott edények és tányérok és némi otthagyott alapanyag emlékeztet rá, hogy itt egy kifőzde működött / Fotó: Fuszek Gábor
– Most lett volna az 51. házassági évfordulónk. Abból 40 évet együtt dolgoztunk, a 24 órából 24-et. Túl sok az emlék. Amikor elveszítettem a feleségemet, az én szívem is megszakadt. Senki mással nem tudnék és nem is akarnék már együtt dolgozni, hiszen ő pótolhatatlan. Hatalmas munkabírása volt a feleségemnek, hihetetlen – mondja elcsukló hangon a tulajdonos.
Az Öcsi Étkezde fénykorában / Fotó: Öcsi Étkezde
Történetük 1970. május 1-jén kezdődött a Budai Ifjúsági Parkban: Ferenc 17 éves volt, Erzsébet 14. Ferenc tősgyökeres nyolcadik kerületi vendéglátós családból származik: édesapja, az idősebb Oláh Ferenc – akit a környéken mindenki csak Öcsinek hívott, és akinek a becenevét a kifőzde is büszkén viselte – már 12 évesen magával vitte fiát a legendás Moszkva étterembe, ami az akkori Gorkij, a mai Városligeti fasorban működött.
Erzsébet és Ferenc idén ünnepelték volna az 51. házassági évfordulójukat / Fotó: Repro Fuszek Gábor
Az idősebb Oláh Ferenc 1981-ben nyitotta meg a Bérkocsis utcai kifőzdét, amit a fiatalabb Ferenc és felesége a kilencvenes évek elején vett át. Ferenc az árubeszerzést és a felszolgálást intézte, Erzsébet pedig főzött. Nem tanult szakácsnak, de hatalmas szíve és kiváló érzéke volt a főzéshez.
– Hívő emberek vagyunk. A Bibliában van egy ige, hogy a hármas kötél nehezen szakad. Míg van férj, feleség meg Isten, azt az Isten egyben tartja. Ez tartott minket össze negyven éven át – vallja Ferenc.
Az a bizonyos december 11-i utolsó kézzel írt étlap / Fotó: Fuszek Gábor
Bár Ferenc egyszer megpróbálkozott a könnyedebb, „reform” vonallal, a vendégek gyorsan jelezték, hogy a megszokott házias kosztért jönnek: a pörköltekért, a pacalért, a milánói bordáért és a Mátrai borzaskáért. Mivel Ferenc édesanyja korábban kóser konyhákon is dolgozott, a maceszgombóc-leves, a ludaskása és a sólet is rendszeres eleme volt a kínálatnak – utóbbit anno még a házban lakó neves rabbi, Raj Tamás is megkóstolta néha a gyerekeivel.
Az alapanyagokat a szomszédos Teleki téri piacról és a Rákóczi téri csarnokból szerezték be. Erzsébet minden reggel maga tisztította a zöldségeket, házilag főzte be a lecsót – amiből még télen is jutott a vendégeknek, és ő sütötte a máglyarakást és a híres vargabélest is.. A hely híre még a külföldi lapokig is eljutott, de a legnagyobb elismerést a törzsvendégek jelentették.
Zenészek, de még rabbi is megfordult az Öcsi étkezdében / Fotó: Fuszek Gábor
A kicsi helyiségben egyszerre mindössze húszan tudtak leülni: az emberek beültek egymás mellé, mint más legendás kifőzdékben, például a nemrég újranyitott Klauzál téri Kádárban, beszélgettek és megismerték egymást. Tősgyökeres környékbeliek, kereskedők, cigányzenészek és kártyások mellett megfordult itt Szakcsi Lakatos Béla, a Pa-Dö-Dő tagjai, Presser Gábor pedig a könyvében is megemlékezett az idősebb Oláh Ferencről. A nyitott konyhába bárki bepillanthatott, így a vendégek nem csak azt látták, hogy készülnek a fogások, hanem Erzsi nénivel is tudtak pár szót váltani, ahogy Ferenc mondta: "csacsogni".
Ez is érdekelhetiPál Dénesnek nem szokása felemelni a hangját nyilvános helyen, pláne nem étteremben, azonban a minap kénytelen volt hangot adni a felháborodottságának. Durván lehúzták őt és a családját egy szilvásváradi vendéglátóhelyen, ahol apró adagokat, félig nyers ételeket kaptak horribilis árért, mindezt "bicskanyitogató stílusban" tálalták. Az énekes a közösségi oldalán mesélte el a kellemetlen élményt.
– Emlékszem, eleinte libazsírral főztünk, töpörtyűt is csinált a feleségem. Bejelentkeztek rá az emberek, annyira nagy sikere volt – idézi fel Ferenc.
Erzsébet három éve betegedett meg először, emiatt egy évre kénytelenek voltak bezárni. Amikor végül újra kinyitottak, a törzsvendégek leírhatatlan ragaszkodással vették őket körbe: virágokkal és bonbonokkal ünnepelték a visszatérésüket.
Dániel hiányolja gyermekkora ételeinek ízeit / Fotó: Fuszek Gábor
Ferenc már nem nyitja ki többé az üzletet, a hiányát pedig igencsak megérzik a környékbeliek. A beszélgetésünk alatt a lelakatolt bejárat felett két környékbeli fiatal, Dániel és Orsi nézett be, és szomorúan kérdezték Ferenctől, hogy tényleg nem nyit-e ki többé. Dániel felidézte: itt evett egyedül olyan paradicsomos káposztát, amely ugyanolyan finom volt mint amit a nagymamája készített gyerekkorában. Ferenc csak fájdalmasan elmosolyodott.
Mivel a nyomasztó emlékek miatt Ferenc képtelen tovább vinni az üzletet, a fiuk pedig más területen dolgozik, a nagy múltú Öcsi Étkezde eladóvá vált. Bár érdeklődők már akadnak a helyiségre, az a fajta vendéglátás és közvetlen, családi hangulat, amit Erzsébet és Ferenc képviselt, ezzel a bezárással a múlté lesz.