Kele János, aki korábban éveken át dolgozott együtt Kálnoki-Kiss Attilával közös műsorban és szerkesztőségben, leszögezte, hogy személyes konfliktus nincs köztük, ám az államtitkárság eddigi teljesítményével és irányvonalával kapcsolatban komoly szakmai aggályai vannak. Úgy látja, az új sportvezetés valódi, mélyreható reformok helyett csupán gesztusokat próbál tenni a magyar sportelitnek – mondta egy interjúban.

Azt látom, hogy az új sportvezetés gesztusokat próbál tenni a sportélet korábban is meghatározó szereplőinek, az úgynevezett magyar sportelitnek... Egyfajta kiegyezés, együttműködés, partnerség az, ami a terv

– fogalmazott.

Szerinte a politikai váltást követően a magyar sportirányítás egy helyben toporog. Bár a sportállamtitkár átvilágításokról számol be, előre kijelenti, hogy a módosítások csak „árnyalatnyiak” lesznek. Kele értetlenül áll azelőtt, hogy miért nem mernek hozzányúlni a rendszerhez, amikor nyilvánvaló rendszerszintű hibák és aránytalanságok vannak.

„Nem értem, hogy mi nem történik, és ami történik, azt meg nem értem, hogy miért az történik. És tényleg nem értem, őszintén... Az átvilágítás eredményétől függetlenül is biztos, hogy a módosítások árnyalatnyiak lesznek. Ezzel én nem értek egyet, persze” – mondta.

Miért nem foglalkozik az államtitkárság a visszatérő visszaélésekkel?

Arra a kérdésre, hogy a felhalmozódott visszaéléseket és a csontvázakat miért a sportújságíróknak kell kiásniuk közérdekű adatigénylésekkel ahelyett, hogy az államtitkárság számoltatná fel azokat, Kele rámutatott: a sportirányítás attól tart, hogy a drasztikus fellépéssel saját legitimitását és szakmai hátországát rombolná le.

Felemlegette, hogy az államtitkárság példamutatónak nevezi a Nemzeti Úszó Programot vagy az LA10-et, miközben a szülői és szakmai visszajelzések ennek ellenkezőjét bizonyítják: „A hozzájuk befutó tutajnyi szülői és egyéb beszámolók, történetek szerint nem, nincs és nem, nem az” – közölte.

Kele felelevenített egy friss esetet: a Belügyminisztérium és a sportállamtitkárság egy kérdőívet küldött ki több mint 90 sportági szövetségnek, amelyben többek között azt tudakolják tőlük, hogy „továbbra is szükségesnek tartják-e a költségvetési támogatások előfinanszírozás keretében történő biztosítását”. Ez a típusú puhatolózás Kele szerint világosan mutatja a határozott szakpolitikai koncepció hiányát.

Kapott-e felkérést és vállalna-e helyettes államtitkári posztot?

A piacon keringő pletykákra reagálva – miszerint neve felmerült mint lehetséges helyettes államtitkár Kálnoki Kis Attila mellett – Kele tisztázta a helyzetet. Elmondta, hogy semmilyen hivatalos megkeresés nem érkezett hozzá, és Kálnoki-Kiss sem említett neki ilyen szándékot.

Nem érkezett ilyen megkeresés, és nem volt erről szó soha... Én jó helyen vagyok ott, ahol vagyok, én ezt szeretem csinálni. A saját szabad akaratomból el tudom dönteni, mit szeretnék csinálni

– szögezte le.

Hozzátette: dolgozott már az államigazgatásban, pontosan ismeri annak feltételrendszerét és korlátait. Úgy véli, független elemzőként és újságíróként sokkal hatékonyabban és hasznosabban tudja szolgálni a magyar sport átláthatóságát, mintha beülne egy bürokratikus kötelékbe.

A Fradiváros-dosszié: Milliárdok, amiket nem arra költöttek, amire az állam adta

A videó egyik legsúlyosabb megállapítása a Fradiváros beruházásra és elszámolásokra vonatkozik. Kele János közérdekű adatigényléssel fordult a hatóságokhoz és az államtitkársághoz, és bár a hivatalos megerősítő dokumentumok végleges kiadását még várja, a nála lévő információk alapján kemény állításokat fogalmazott meg.

Azt el tudom árulni... Nem arra költötték, amire adta az állam. Ezt tudjuk, azt is tudjuk, hogy mekkora összeget nem arra költöttek... Milliárdokban mérhető természetesen

– árulta el.

Kele emellett kitért az MLSZ TAO-elszámolási gyakorlatára is, rámutatva arra az elképesztő anomáliára, hogy 2014 és 2025 között mintegy 106 milliárd forintnyi támogatási összegnek nincs lezárt, érvényes elszámolása a szövetség és az államtitkárság között. „Egy ellenőrző szerv, ami egyébként nem tud elszámolni szabályosan... az ellenőrzi a klubokat?” – tette fel a költői kérdést.

A hazai sportmédia és a csatornák: kommentátorok és a szakértői paletta

Kele János részletesen elemzi a hazai televíziós sportújságírás, a kommentátori munka és a stúdiós szakértők helyzetét is. Meglátása szerint a magyar sportközmédia (MTVA/M4 Sport) szerkesztői munkája a nagy tornák elején információs szinten erős volt, ám a közvetítésekből hiányzik a valódi tétek és a világbajnoki hangulat átadása.

Amit nem éreztem, és ami nagyon nagy kontraszt volt más külföldi csatornákkal... nem éreztem, hogy ez a csúcs. Hogy ez a futball csúcsa, a világbajnokság, hogy ezért dolgozunk négy évig... Hiányzott az a szenvedély, az az állásfoglalás, az a tét

– állította.

A kommentátori hibákkal (névtévesztések, keretből kimaradt játékosok emlegetése) kapcsolatban megjegyezte: hibák bárkinél előfordulhatnak, a nagyobb baj az, hogy a vezérlőből nem javítják ki az elhangzott tévedéseket a kommentátorok fülén.

A szakértői garnitúráról szólva kiemelte, hogy Magyarországon éles választóvonal húzódik a „hideg, kimért, adat- és taktikaorientált elemzők” (például Hegedűs Henrik) és az új hullámos, szórakoztatóbb elemeket felvonultató szereplők (például Kabát Péter) között. Úgy véli, a közmédiának nem a kereskedelmi televíziózás szórakoztatóiparára (a „Michael Richards-féle” vonalra) kellene törekednie, hanem a közérthető, minőségi szakmaiságra.

„Középen helyezkedem el. Nem kell túltolni a sznobizmust és a high-level intellektuális elemzést, amit a nézők 80 százaléka nem ért, de a teljesen szakmaiatlan szórakoztatást sem a közmédiában kell lefolytatni. A kettő között van a minőségi, fogyasztható szakmaiság területe” – fogalmazott.

Ahogy arról az Index beszámolt, huszonötmilliárd forintot kapott a Kubatov Gábor által vezetett FTC, hogy sportkomplexumot létesítsen a volt Építők-sporttelep területén, de nem épült ott semmi. Az elfolyó pénz nyomán a rendőrségen landolt ügyből előbb feljelentés, mostanra nyomozás lett.