Mi történne a magyar gazdasággal, ha jövőre valóban bevezetnék a milliárdosok vagyonadóját? A valódi kérdés az, hogyan reagálnak rá azok, akiknek a megtakarítási, beruházási és tulajdonosi döntései a magyar vállalatok jelentős részére hatással lehetnek – hívta fel a figyelmet elemzésében Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai műhelyének vezetője. Emlékeztetett, a TISZA korábbi hivatalos vállalása még az 5 milliárd forint feletti vagyonokra írt elő évi egyszázalékos adót A későbbi változat szerint már az egymilliárd forint feletti nettó vagyonrész adózna. A párt saját példája alapján az 1,2 milliárd forintos vagyon tulajdonosa nem a teljes összeg, hanem a küszöb feletti 200 millió forint után fizetne 2 millió forintot.

A közgazdász figyelmeztetett ugyanakkor, mindez nem írható le egy matematikai képletben Egymilliárd forint bankbetétet viszonylag könnyű értékelni. Egy családi vállalkozást, termőföldet, műtárgygyűjteményt vagy induló technológiai céget már sokkal nehezebb. Ha az értékelés túl magas, a tulajdonos olyan (ingatlan és ingó) vagyon után fizethet adót, amelyből nincs tényleges jövedelme. Ha túl alacsony, az adó könnyen kijátszhatóvá válik.

Bonyolultabb, mint egy matematikai képlet

A legközvetlenebb kockázat a beruházásoknál jelentkezik – írja Sebestyén Géza és sorra veszi a várható hatásokat, amelyek egymással összefüggenek. Ha a cégtulajdonosnak a vagyonadó megfizetéséhez több osztalékot kell kivennie, kevesebb eredmény maradhat a vállalatban gépvásárlásra, digitalizációra, kutatás-fejlesztésre vagy kapacitásbővítésre. Különösen azokat a vállalkozásokat érintheti ez, amelyek papíron értékesek, de kevés szabad készpénzt termelnek. Elsőként valószínűleg nem a KSH beruházási indexében, hanem az új beruházási döntések elhalasztásában, a vállalati osztalékpolitika változásában és a tulajdonosi átszervezésekben jelenne meg a hatás.

A GDP-re gyakorolt rövid távú hatás pedig valószínűleg kicsi és nehezen elkülöníthető. A negatív oldal akkor erősödik fel, ha az adó a már említett vállalati beruházást, a vállalkozói aktivitást vagy a Magyarországon tartott működő tőkét csökkenti. A számokban ez nem azonnal, hanem néhány év múlva mutatkozik.

A vagyonadó ugyanakkor közvetlenül javíthatja a költségvetés egyenlegét. Ez az intézkedés legerősebb pozitív érve. Nemzetközi kutatások alapján a tényleges bevétel a remélttől kisebb lehet: az adózók átstrukturálhatják a tulajdonukat, csökkenthetik a bevallott adóalapot vagy más országba helyezhetik az adórezidenciájukat. Ugyanakkor még a vártnál alacsonyabb bevétel is javíthatja az egyenleget.

Az ingatlan különösen érzékeny része lehet az adóalapnak. Ha a nagy értékű ingatlanok teljes piaci értéken adóznak, egyes tulajdonosok értékesíthetik a kevéssé használt lakásokat, telkeket vagy fejlesztési ingatlanokat. Ez növelheti a kínálatot a prémium szegmensben.

A fejlesztőknél azonban ellenkező hatás is megjelenhet. Ha a vagyonadó a fejlesztési telket, a készletként tartott lakásokat vagy az ingatlanvállalat üzletrészeit is terheli, az növelheti a projektek finanszírozási költségét és visszafoghatja az új beruházásokat.

Az ingatlanpiac mozgása tehát árulkodó jel lehet – mutatott rá Sebestyén Géza.

A munkaerőpiacon pedig akkor jelentkezne érdemi negatív hatás, ha az érintett tulajdonosok tartósan csökkentenék vállalataik beruházását, eladnák vagy külföldre vinnék a működés egy részét, illetve ha a finanszírozási költségek emelkednének. Ebben az esetben először a létszámbővítés lassulna, majd a béremelések maradhatnának el. Tömeges elbocsátást pusztán az adó bevezetéséből nem lehet megalapozottan előre jelezni.

A vagyonadó sikere a bevezetés előkészítettségén is múlik

Optimista forgatókönyv estén világos szabályok születnek, a működő vállalkozások tulajdonosai fizetési halasztást kapnak, az adóalap széles, a kivételek száma alacsony, és a bevételből más, növekedést jobban visszafogó adókat csökkentenek. Ebben az esetben a költségvetési egyenleg javulhat, miközben a beruházási és foglalkoztatási hatás korlátozott marad.

A középutas forgatókönyvben megindul az adótervezés, nő az osztalékkivétel, egyes beruházásokat elhalasztanak, és néhány vagyonos adózó lakóhelyet vált. A költségvetés bevételhez jut, de kevesebbhez, mint amennyit a statikus számítás mutat. A GDP-re gyakorolt rövid távú hatás kicsi, a hosszabb távú beruházási kockázat viszont érzékelhető.

A negatív forgatókönyv akkor következik be, ha kapkodó törvényalkotás, bizonytalan értékelés, visszamenőlegesnek érzékelt szabályok, a nem likvid vállalati vagyon teljes megadóztatása és kiszámíthatatlan végrehajtás jellemezné a vagyonadót. Ebben az esetben a bizalomromlás, a tőkekiáramlás, a forintgyengülés és a beruházások visszaesése egymást erősíthetné.