Bodnárék kálváriája: az utolsó pillanatban megmenekült a család, együtt maradhatnak, fedél is lesz a fejük fölött

Szeptember 9-én telt le a kilakoltatási határidő a XIII. kerületben élő Bodnár család számára. A három gyermekét nevelő, rákbeteg feleségét ápoló Gézának alig néhány napja maradt arra, hogy megoldást találjon, mielőtt a hatóságok az utcára kerülés miatt elszakítják tőlük a gyermekeiket. A Blikk cikke nyomán azonban olyan civil és egyházi összefogás indult meg, amely az utolsó pillanatban tetőt adott a család feje fölé.

A gipszkartonozó apa ápolja rákbeteg feleségét, három gyermekükkel, köztük egy súlyosan fogyatékos lánnyal élnek
A tanyán ideiglenesen lakhattak, így nem választották szét a családot, de komoly mindennapi nehézségekkel néznek szembe
Civil és egyházi összefogással, egy régi barát és egy hívő gazda révén menedéket kaptak Kunbaracson
Szeptember 9-én lejárt a Bodnár család kilakoltatási határideje a XIII. kerületben

Amikor a kilakoltatás árnyékában minden kapu bezárulni látszott, egy régi barát lépett elő a háttérből. Petrasevics Béla, a pomázi gimnázium nyugdíjas tanára, aki jelenleg a helyi könyvtárat vezeti, már 18 éve ismeri Bodnárékat. Ismeretségük még a nyolcadik kerületi Tömő utcai templomig és a Teréz anya nővéreihez köthető közösségig nyúlik vissza.

Egy 18 éves barátság és a katolikus egyház mentőöve

– Folyamatosan kapcsolatban voltunk, és amikor a nagy baj elkezdődött, tudtuk, hogy lépnünk kell. Nem hagytuk magukra őket, mert egy ilyen helyzetben az ember nem fordíthatja el a fejét – idézte fel a segítségnyújtás kezdetét Petrasevics Béla.

A pedagógus a Tömő utcai római katolikus plébánossal karöltve kereste a kiutat, aki felhívta a figyelmet egy lehetőségre: a Kecskemét melletti Kunbaracson Bíró Csaba tanyáján akadt egy üresen álló házrész.

Ez a ház most a Bodnár család otthona / Fotó: Bodnár Géza

A családot befogadó Bíró Csaba maga is mélyről érkezett: korábban hajléktalan volt, amikor a Dévai Szent Ferenc Alapítvány befogadta őt. A fordulat óta feleségével együtt elkötelezetten segítik a rászoruló családokat, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány csobánkai házának gondnokaként pedig már akkor ismerték Gézáékat, amikor az édesanya az első gyermekével volt várandós.

– Mi befogadók vagyunk, segíteni szoktunk a rászoruló családoknak, főleg, ha a gyerekek elhelyezéséről van szó. Mivel ismertem a Gézát, és tudtam, hogy szelíd, lelkiismeretes ember, nagy örömmel segítettünk nekik – mondta lapunknak Bíró Csaba, aki jelenleg veszélyes fák kivágásával foglalkozik, és a tanyáján található, 40 négyzetméteres vendégházat teljesen ingyen bocsátotta Bodnárék rendelkezésére.

Ez is érdekelheti

A kilakoltatás előtt álló László 18 éve él létbizonytalanságban – Egy uniós döntés az ő és kétmillió másik magyar sorsán is fordíthat

Bizonytalan helyzetben éli napjait a budafoki Göndör László, miután a családi házát elárverezték, és kilakoltatás várhat rá. Ügyvédje szerint ez elvileg nem történhet meg, de ebben a helyzetben minden lehetséges és annak az ellenkezője is. László már olyan elkeseredett, hogy a háttérben már összeesküvést sejt. Hozzátesszük: mi magunk nem hiszünk az összeesküvés-elméletekben, de megértjük, ha kilátástalan sorsú honfitársainkban a kétségbeesés a realitásokon túlmutató gondolatokat szül.

A kilakoltatási határidő szorításában Petrasevics Béla maga szervezte meg és bonyolította le a család bútorainak és személyes tárgyainak szállítását Budapestről Kunbaracsra. Bár a kis tanya biztonságos menedéket nyújt a családnak, az új élethelyzet komoly logisztikai kihívásokat jelent.

– A legfontosabb az, hogy nem vették el a gyerekeket, és van fedél a fejünk felett. Ezért óriási a hála a szívünkben – mondta a Blikknek a családfő, Bodnár Géza.

Kényszerpálya a puszta közepén: az igazi cél a visszatérés

A tanyasi élet és a puszta csendje hatalmas váltás a XIII. kerületi bérlemény után. A tanya kint van a puszta közepén, a legközelebbi buszmegállóhoz is hosszú utat kell megtenni a földúton, így a mindennapi ügyintézés, a bevásárlás és az ingázás komoly feladat.

A legnagyobb fejtörést a gyermekek iskolába járása okozza. Bár hajnalban indul egy közvetlen busz a fővárosba, a napi többórás utazás és a rendkívül korai kelés hosszabb távon nehezen tartható a család számára.

– Nagyon kiesik minden, órákat kell gyalogolni meg utazni a bolthoz vagy a buszhoz. Hatalmas megkönnyebbülés, hogy a gyerekek velünk maradhattak, de a célunk az, hogy amint tudunk, visszaköltözzünk Budapestre vagy a főváros közvetlen közelébe. Nekünk az lenne az igazi segítség, ha a gyerekek a megszokott iskoláik közelében élhetnének, és nem kellene hajnali négykor kelniük az ingázás miatt – tette hozzá Bodnár Géza.

A családfő – aki gipszkartonozóként egyedül igyekszik eltartani a rákbeteg feleségét és a gyermekeket – hálás a segítségért, hiszen a kunbaracsi lehetőség megmentette őket az utcára kerüléstől. A család bízik abban, hogy a mostani átmeneti megoldás után sikerül egy olyan tartós albérletet vagy önkormányzati lakást találniuk a főváros környékén, ahol hosszabb távon is berendezkedhetnek.

A Bodnár család kálváriája 13 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Dévai Szent Ferenc Alapítvány segítségével beköltözhettek a XIII. kerületi ingatlanba. A háttérben zajló jogi folyamatokról mit sem tudva végül bírósági kilakoltatási döntéssel és milliós elmaradt közüzemi számlákkal szembesültek. A helyzetüket tovább nehezítette, hogy az édesanya harmadik stádiumú daganatos betegséggel küzd, a 17 éves kislányuk pedig középsúlyos értelmi fogyatékossággal él, miközben a családfő gipszkartonozóként egyedül próbálta előteremteni a megélhetésüket.

Együtt segíthetünk!

A család megsegítésére gyűjtőoldalt hoztak létre. Aki szeretne segíteni Gézának és családjának, az a hitelesített adománygyűjtésen keresztül támogathatja őket:

Segíts, hogy családunk együtt maradhasson!