GazdaságSzerző: portfolio 3 napja 5 percnyi olvasás
Augusztus végén Magyarországon is hatályba lépett az Európai Unió javításhoz való jogról szóló irányelvén alapuló rendelet, melynek célja annak biztosítása, hogy a fogyasztók számára a javítás könnyebben elérhető és vonzóbb lehetőség legyen a cserénél vagy egy új termék vásárlásánál. Az új jogi keret a háztartási és elektronikai termékekre vonatkozik, így például a mosógépekre, a porszívókra, a mobiltelefonokra, a táblagépekre, az akkumulátorokra vagy akár a hegesztőberendezésekre is. A követelmények betartatása azonban problémás lehet, különösen a névtelen vagy ultraolcsó távolkeleti e-kereskedelmi termékek esetében, de egyelőre többnyire az okostelefonok gyártói sem teljesítik a rájuk már tavaly óta érvényes informálási kötelezettséget. Pedig, ha egy gyártó vagy kereskedő megsérti a szabályokat, súlyos következményekre is számíthat.
Az új, nyár végétől élő szabályok értelmében a magyar fogyasztóknak is joguk van ahhoz, hogy kérjék a gyártóktól azoknak a termékeknek a javítását, amelyek az uniós jog értelmében műszakilag javíthatók. Igény van rá: Egy korábbi Eurobarométer-felmérés szerint az uniós fogyasztók 77%-a inkább megjavíttatná termékeit, mintsem újakat vásárolna, ám végül mégis kénytelen lecserélni vagy kidobni azokat a javítási költségek és a szolgáltatás hiánya miatt.
Az új előírások értelmében a javítást ingyen vagy észszerű áron, valamint észszerű időn belül kell elvégezni, ezzel is ösztönözve a fogyasztókat arra, hogy a termék javítását válasszák.
Ha a fogyasztó úgy dönt, hogy a jótállási időszakon belül nem cseréli ki, hanem megjavíttatja a terméket, akkor a termékre vonatkozó jogszabályi jótállás legalább 12 hónappal meghosszabbodik. Ez nemcsak azokra a termékekre vonatkozik, amelyeknél kötelező javítási szabály van érvényben, hanem bármely olyan termékre, amelyet egy vállalkozás magánszemély fogyasztónak ad el - hívta fel a figyelmet a Baker McKenzie ügyvédi iroda.
A szabályozás előírja, hogy a gyártóknak könnyen hozzáférhető tájékoztatást kell nyújtaniuk a javítási szolgáltatásokról, valamint észszerű áron gondoskodniuk kell pótalkatrészekről, amely nem tántorítja el a fogyasztót a javítástól - emelik ki.
Ugyanakkor a javítási kötelezettség nem áll fenn, ha a termék javítása objektíve lehetetlen. Kérdés, hogy egy gyengébb műszaki érzékkel rendelkező vevő hogyan állapítja meg a javíthatóságot (ha esetleg a másik oldal kevésbé lenne együttműködő), de helyzetüket javítja, hogy a rendelet szerint
a fogyasztók független szervizt is választhatnak, melyek eredeti vagy használt, kompatibilis, illetve 3D nyomtatással készült pótalkatrészeket is használhatnak.
A gyártó sem szerződéses feltételekkel, sem hardveres vagy szoftveres megoldásokkal nem akadályozhatja az érintett termékek javítását, ahogyan arra hivatkozással sem tagadhatja meg a javítást, hogy a terméket korábban más szerviz javította.
A Bizottság közlése szerint hamarosan, várhatóan 2027-től új európai online platform is megkezdi működését, amelynek segítségével a fogyasztók könnyebben rá fognak tudni találni azokra a szakemberekre, akik meg tudják javítani a terméket. A platformon uniós országonként külön adatbázisokban lehet majd keresni.
A javítási kötelezettség főszabály szerint a gyártót terheli, ha azonban a gyártónak nincs uniós székhelye vagy fióktelepe, a felelősség átszáll a meghatalmazott képviselőre, ennek hiányában az importőrre, végső soron pedig a forgalmazóra.
Az EU javításhoz való jogról szóló irányelvéhez (EU) 2024/1799) a harmadik országbeli gyártóknak is kötelező alkalmazkodniuk, ha termékeiket az Európai Unió piacán értékesítik. Korábban bevett gyakorlat volt a távol-keleti és tengerentúli gyártók körében is, hogy szoftveres frissítésekkel vagy digitális alkatrész-párosítással (part pairing) blokkolták a harmadik féltől származó, utángyártott alkatrészeket. Az EU-s irányelv kifejezetten tiltja ezt a gyakorlatot; a gyártóknak úgy kell tervezniük a telefonokat, tableteket és háztartási gépeket, hogy azok független szervizekben is javíthatók legyenek.
Ami az Európa gazdasági meghódítására törekvő piacvezető, globális kínai márkákat illeti, ezek rendkívül gyorsan alkalmazkodnak az új követelményekhez, mivel az európai piac kiesése hatalmas veszteség lenne számukra. Sőt, az olyan moduláris, fenntartható dizájnok bevezetésével, amelyek megfelelnek az EU szigorú ökodizájn elvárásainak, versenyelőnyre is igyekeznek szert tenni a kevésbé rugalmas nyugati versenytársakkal szemben.
A fő problémát a névtelen vagy ultraolcsó kínai e-kereskedelmi termékek jelentik, amelyeket sokszor közvetlenül piactereken keresztül rendelnek a fogyasztók
- ezek ellenőrzéséhez és az előírások betartatásához az uniós vámszabályok szigorítása elengedhetetlen.
Ugyanakkor egy új jelentés szerint egyelőre többnyire az olcsónak nem mondható okostelefonok gyártói sem biztosítanak kellő javítási információkat a tulajdonosok számára. Pedig az uniós piacon kapható okostelefonok és táblagépek esetében már 2025 júniusa, a vonatkozó energiacímkézési és ökodizájn követelmények életbe lépése óta kötelező feltüntetni a gyártó által megadott javíthatósági pontszámot, emellett a gyártó köteles olyan információkat közzétenni, amelyek segítik a felhasználókat eszközeik javításában.
Mivel az EU-s irányelveket a tagállamok saját jogrendszerükbe ültetik át, az ellenőrzést és a szabályok megszegése után járó büntetéseket a nemzeti hatóságok, Magyarországon a Fogyasztóvédelem, a Kormányhivatalok, illetve a Gazdasági Versenyhivatal végzik.
A fogyasztóvédelmi hatóságok a gyártó cég éves árbevételének bizonyos százalékáig terjedő, akár több millió eurós bírságot szabhatnak ki, ha a gyártó megtagadja az alkatrészek biztosítását vagy szoftveresen blokkolja az utángyártott elemeket.
Ha pedig egy gyártó szisztematikusan megsérti az ökodizájn és a javításhoz való jog szabályait, termékei akár a teljes unió piacról kitilthatóak.
Amennyiben a független szervizhálózatok nem kapnak hozzáférést a szoftverekhez vagy alkatrészekhez, pert indíthatnak a gyártók ellen versenykorlátozás miatt.
A kereskedők szintén súlyos következményekre számíthatnak, ha nem teljesítik az előírásokat. Ha eltitkolja a javítási opciót, vagy nem hajlandó megszervezni a garanciális javítást, és inkább cserét/pénzvisszafizetést erőltet, a helyi fogyasztóvédelem megbírságolja. Ha a kereskedő elmulasztja regisztrálni a javítás miatti 12 hónapos garancia-hosszabbítást, és a termék a régi garancia lejárta után romlik el, saját zsebből kell állnia a fogyasztó kárát.
Azok a kereskedők és gyártók pedig, amelyek rossz értékelést kapnak az EU által szintén kötelezően előírt ingyenes európai online javítási platformokon, vevőik jelentős részének elvesztését is kockáztatják.
A javításhoz való jog, illetve az új rendszer bevezetése megtakarításokat eredményezhet a fogyasztóknál, fellendíti a körforgásos gazdaságot és támogatja a fenntartható fogyasztással kapcsolatos uniós célkitűzéseket is.
Az Európai Bizottság szerint a javításhoz való jog széles körű érvényesülésével az uniós polgárok összességében évi 12 milliárd eurót takaríthatnak meg az indokolatlan készülékcserén és -vásárláson.
Az új rendszer várhatóan 4,8 milliárd euró értékben generál növekedést és beruházásokat az EU-ban a következő másfél évtizedben. Ugyanakkor a változás a mennyiségi növekedésre épülő (lineáris) GDP-modelleknek egyfajta strukturális sokkot is jelent egyben, ami rövid távon a növekedés lassulását okozhatja a kereskedelemben, de hosszú távon ellenállóbb, szolgáltatás-központúbb és kevésbé importfüggő gazdasági szerkezetet hoz létre, amely a minőségi növekedést támogatja.
Ami a várható környezeti előnyöket illeti, a Bizottság hatástanulmányai szerint a jogszabály teljes körű érvényesülése a bevezetést követő 15 éven belül 18,5 millió tonna üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátását előzi meg, miközben 3 millió tonna hulladéktól és 1,8 millió tonna elsődleges természeti erőforrás kitermelésétől kíméli meg a bolygót.
A javításhoz való jog a leggyorsabban növekvő hulladékáram, az elektronikai hulladékok területén fejtheti ki leginkább kedvező hatását. Mivel az EU-ban értékesített elektronikai cikkek jelentős részét Ázsiában és a tengerentúlon gyártják, a hosszabb élettartam a globális ellátási láncok szállítási és logisztikai kibocsátását is azonnal csökkenti.
A régi, energiapazarló berendezések ügye ugyanakkor felvet egy dilemmát is, miszerint, ha a fogyasztó egy koros, rossz energiahatékonyságú gépet javíttat meg ahelyett, hogy lecserélné egy modern, szinte fillérekből működő "A" osztályú készülékre, akkor a használat során fellépő magasabb áramfogyasztás - és az abból eredő ÜHG-kibocsátás - felülmúlhatja az új termék gyártásának karbonköltségét.
Az EU ezért összeköti a javításhoz való jog bevezetését az ökodizájn szabályozással, amely előírja, hogy a gyártóknak szigorú energiahatékonysági normáknak megfelelő termékeket kell piacra dobniuk, így a jövőben javításra kerülő eszközök már eleve alacsony fogyasztásúak és környezetkímélőbbek lesznek.
Címlapkép forrása: Kevin Frayer/Getty Images