BulvárSzerző: blikk 3 napja 7 percnyi olvasás
Kertész Zsuzsa, a legendás televíziós bemondónő sajátos humorával és megható visszaemlékezéseivel elevenítette fel életének fontos állomásait, miközben a múltról, a jelenről és a jövőről beszélt. Soha nem zárt le semmit végérvényesen, mindig képes volt újrakezdeni, és ez az életszemlélet végigkísérte pályafutását. A történetei egyszerre voltak szórakoztatóak és tanulságosak, miközben bepillantást engedtek egy rendkívüli életútba.
Kertész Zsuzsa pályája mindössze 18 évesen indult a Magyar Rádiónál, de az első élő konferálása majdnem az utolsó is lett, amikor belenevetett a szövegébe. Mentora, Erőss Anna azonban megmentette a kirúgástól, és ezzel elindította őt azon az úton, amelyen később generációk számára vált ismertté és szeretetté. A családja is fontos szerepet játszott az életében. Édesapját négy hónapos korában veszítette el, amikor az 1946-ban egy tragikus balesetben életét vesztette.
- A fáma szerint vidékre ment, hogy nekem túrót szerezzen. Autóval áthajtott egy vasúti átjárónál, jött a vonat, azt hitte, még átér, de nem volt szerencséje. Választott hivatása mellett karnagyként is nagy tiszteletnek örvendett. Muzikalitásomat, a zene iránti szeretetemet bizonyára tőle örököltem. 13 évig tanultam zongorázni, énekelni is mindig vágytam. Néha hallgathatóan sikerült is. Volt egy nagyon sikeres kamarakórusom is. Vezényelni, irányítani – mindig a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozott - kezdte kifejteni a story.hu-nak.
Édesanyja, aki két kisgyerekkel maradt egyedül, hatalmas erővel és bölcsességgel nevelte fel gyermekeit. Zsuzsa szerint édesanyja egyik legfontosabb tanácsa, miszerint "Adj magadnak esélyt, különben hogy akarsz nyerni?!", egész életére hatással volt. Az egykori tévésre az iskolás évekből is szívesen emlékeznek a társai, különösen szépségére és népszerűségére. Az érettségi után az orosz–pszichológia szakra nyert felvételt, de közben a Magyar Rádió bemondói álláshirdetésére is jelentkezett. Több mint négyezer jelentkező közül választották ki azt az öt fiatalt, akiket később "ötös ikrekként" emlegettek. Így kezdődött Kertész Zsuzsa rádiós karrierje 1965-ben, amely során a szakmai igényesség és az összetartozás élménye meghatározóvá vált számára.
- Közben estin elvégeztem az egyetemet. Érvényes maradt a felvételem az orosz, később a pszichológia szakra - tette hozzá.
Pályafutása során számos emlékezetes pillanatot élt át. Egyik legnagyobb büszkesége, amikor Kodály Zoltán személyesen dicsérte meg őt egy rádiós felkonferálásért.
- Felkonferáltam a rádióban Kodály egyik művét, utána megszólalt a telefon. Egyedül voltam a bemondópihenőben, így én vettem fel. "Kodály Zoltán" – hangzott szikáran. "Ki volt, aki az imént a Kossuth rádióban felkonferálta a Psalmus Hungaricust? Megdicsérem érte". Alig tudtam kinyögni egy köszönömöt, és azt, hogy én voltam. Kodálytól egy ilyen dicséret aranyéremmel ért fel - hangsúlyozta a nem mindennapi élményről.
A rádiós évek alatt számos humoros és megható történet is született, például amikor óvodásokat kérdezett a szerelemről egy éjszakai műsorhoz, vagy amikor várandósan szembesült azzal, hogy szakmai jövője bizonytalan lehet. Cserés Miklós, a rádió egyik legkiválóbb rendezője azonban megnyugtatta:
- Felejthetetlen mesterem volt a rádióban Cserés Miklós doktor, aki a rendezők között is a legkiválóbbak közé tartozott. Életem legnagyobb dicséretét tőle kaptam. Akkoriban még nem volt divat várandósnak lenni a mi szakmánkban. Nem lehetett tudni, hogy ha az ember ’kiesik a táncból’, mi lesz a szakmai sorsa. ’Miklós, most mi lesz velem? Itt vége a pályafutásomnak?’ Kérdeztem tőle, mire ezt válaszolta: ’Ne aggódjon, Zsuzsa! Maga nem egy átsuhanó kis üstökös, maga még negyven év múlva is ezen a pályán lesz.’ A negyvenben tévedett, mert most már több mint hatvannál tartunk - büszkélkedett Zsuzsa.
A televíziózás is fontos része lett az életének, ahol szintén számos emlékezetes pillanatot élt át. Egy szilveszteri műsorban például véletlenül konyakot töltöttek a pezsgő helyett a poharába, ami egy humoros élő adásos jelenethez vezetett.
- Eljött az éjfél. Úgy illik, hogy fenékig kell üríteni a poharat, ami meg is történt. Nem jutottam lélegzethez, csak azt kívántam, hogy gyorsan jöjjön a himnusz, isten gyorsan áldja meg a magyart, köztük engem is. Hajnali háromkor már forgott velem a világ. Az utolsó szám Kovács Kati Egy hamvas arcú kisgyerek című dala volt. Addigra már – finoman szólva – úgy becsiccsentettem, hogy a lekonferáláskor, a fotelben ülve, élő adásban folytattam az éneklést. Tudtommal a nagy magyar televízióban bemondó ilyet még nem mert tenni - nevetett az emléken a 80 éves tévés legenda.
Zsuzsa mindig is természetes könnyedséggel és humorral kezelte a kihívásokat, és ez tette őt a közönség kedvencévé. Azt is elárulta, hogyan ért véget a köztévénél a karrierje.
- Nem készültem sem rádiósnak, sem tévésnek, mégis az lettem. A sorsom így hozta. Sok gyötrődéssel, megpróbáltatással, de rengeteg felejthetetlen emlékkel jár ez a szakma. Arra sem készültem, hogy ez egyszer majd véget ér a bemondóságom. Már nyugdíjasként jártam vissza dolgozni, amikor új főnöke lett a bemondóknak. Más minőségben, de hosszú éveken át együtt dolgoztunk. Nem ettünk egymás tenyeréből. Egyszer csak azt látom, hogy nem szerepelek a következő heti beosztóban. Rákérdeztem: 'Mi a tervetek velem?' Hááát... Volt a tömör és kimerítő válasz. Mire én: 'Ja! Akkor én tudom. Nem találkoztunk többé'. Mint tudjuk, a bemondó mint kategória megszűnt. Esküszöm, nem én voltam az oka! - emelte ki a távozása oka kapcsán.
Mint mondta, a bemondói pálya megszűnése után sem zárta le életének ezt a fejezetét, hiszen a műsorvezetés és a szereplések továbbra is részei maradtak mindennapjainak.
- Semmit nem kellett lezárnom. Ahogy egyszer régen tanultam: csak fel kell csücsülni a tetejére, és hagyni, hogy megtörténjenek a dolgok, mert a dolgok mennek a maguk útján! A változás az egyetlen megváltoztathatatlan. Ebben érdemes bízni, és – minden kertészgyerek tudja – hogy akkor kell cselekedni, ha beleérünk a szituációba! Most mi a szitu? Élek, és valamennyiünk nagy örömére kicsi lánnyal gazdagodott a családunk. Egyértelmű, hogy a világ legszebb, legokosabb, legaranyosabb kislánya. Ez a szülők, nagyszülők természetes hitvallása. Én is boldog nagymama vagyok! - áradozott az unokájáról Kertész Zsuzsa.
Napi