BulvárSzerző: blikk 3 napja 6 percnyi olvasás
Az ember élete során rengeteg tárgyat halmoz fel, amelyek nemcsak funkcionális szerepet töltenek be, hanem szimbolikus jelentéssel is bírnak. Egy régi edénykészlet, egy apától örökölt szerszámkészlet vagy egy doboznyi levél nem csupán használati tárgy, hanem egy-egy életpillanat, kapcsolat vagy emlék kézzelfogható lenyomata. Ezek a tárgyak egyfajta személyes archívumként működnek, és az otthonunkat is áthatják az általuk hordozott történetek.
De mi történik ezekkel a tárgyakkal, amikor az életünk új szakaszba lép? Miért olyan nehéz megválni tőlük, és miért válik az ajándékozás sokszor érzelmileg terhelt folyamattá? A pszichológia és a gerontológia éppen ezeket a kérdéseket vizsgálja, hiszen a tárgyainkhoz való kötődés nem csupán praktikus, hanem mélyen személyes és identitásunkhoz kötődő jelenség.
David J. Ekerdt, a Kansasi Egyetem szociológusa évek óta kutatja, hogyan viszonyulnak az emberek a személyes tárgyaikhoz életük második felében. A Generations folyóiratban megjelent tanulmányában rámutatott, hogy a tárgyak nemcsak az emlékek őrzői, hanem az élet különböző szerepeinek – például szülőként, munkavállalóként vagy családtagként betöltött szerepek – szimbólumai is. Az évek során felhalmozott tárgyak így nemcsak egyéni, hanem társadalmi kérdéssé is válnak: valakinek el kell döntenie, mi történjen velük.
Egy tárgy ajándékba adása például nem csupán a felesleges dolgoktól való megszabadulás. Sokkal inkább egy tudatos döntés arról, hogy kihez kerüljön az adott tárgy, és milyen történetet visz tovább. Egy családi étkészlet, egy régi óra vagy egy ékszer nemcsak anyagi értéket képvisel, hanem egy egész családi történetet hordozhat magában. Egy szerszámkészlet vagy egy szakmai könyv pedig egy élet munkájának lenyomata lehet.
A Journal of Aging Studies folyóiratban megjelent kutatás szerint a személyes tárgyak az identitás különböző aspektusait szimbolizálják. Az ajándékozás tehát nem csupán egy gesztus, hanem egyfajta érzelmi folyamat is, amely során az átadó és az ajándékot kapó személy közötti kapcsolat is megerősödhet. Az ajándékozás során a tárgyak új jelentést nyerhetnek, hiszen az új tulajdonos más szemmel tekinthet rájuk, és új történeteket kapcsolhat hozzájuk.
Ekerdt kutatásai szerint az idősek gyakran elégedettséget éreznek, amikor olyan személyt találnak, aki értékeli az általuk átadott tárgyakat. Ez különösen igaz azokra a dolgokra, amelyek az átadó számára már nem bírnak gyakorlati jelentőséggel, de érzelmi értékük továbbra is megmarad. Az ajándékozás tehát nem azonos a kidobással: amikor egy tárgy máshoz kerül, a hozzá kapcsolódó történet egy része is tovább él.
A The Gerontologist című folyóiratban megjelent kutatás szerint az idősek gyakran aggódnak amiatt, hogy mi lesz a sorsa a számukra kedves tárgyaknak. Egy költözés vagy a háztartás méretének csökkentése során különösen nehéz lehet eldönteni, hogy mi maradjon, és mi kerüljön más kezekbe. Ez a folyamat nemcsak logisztikai, hanem érzelmi kihívás is, hiszen a tárgyakhoz fűződő kötődés az élet során folyamatosan változik.
A Current Opinion in Psychology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint jelentős egyéni különbségek vannak abban, hogy ki mennyire kötődik a tárgyaihoz. Egyesek könnyebben megválnak tőlük, míg mások számára szinte lehetetlen elengedni azokat. Az ajándékozás aktusa azonban sok esetben segíthet abban, hogy a tárgyak ne csupán a múlt részei legyenek, hanem egy új történet kezdetei is.
Amikor valaki 70 éves kora után elkezd tárgyakat ajándékozni, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyszerűen meg akar szabadulni a felesleges dolgoktól. Sokkal inkább egy tudatos döntésről van szó, amely mögött gyakran mélyebb érzelmi és életrajzi szándék húzódik meg. Egy régi gyűrű, egy családi fotóalbum vagy egy utazásról származó szuvenír nemcsak egy tárgy, hanem egy életút része, amelyet az ajándékozó szeretne továbbadni.
Az ajándékozás tehát nemcsak a tárgyak sorsáról szól, hanem az emlékek, értékek és kapcsolatok továbbadásáról is. Ez a folyamat segíthet abban, hogy az idősek lezárják életük egy-egy szakaszát, miközben biztosítják, hogy a számukra fontos dolgok tovább éljenek mások életében. Mert végső soron nem a tárgyak anyagi értéke számít, hanem az, amit jelentenek – és amit továbbadnak.
(via)
Napi