A különféle korrupciós ügyletek révén lába kélt összegeknek akár 70 százaléka is visszaszerezhető, legalábbis több nemzetközi példa is erről ad tanúbizonyságot, de nemcsak klasszikus elszámoltatással. Az azenpenzem.hu összeszedte, hogyan is oldották meg ezt a rendkívül komplex folyamatot világszerte, és mire alapozva.

Mint írják, még egy több országon átvezető pénzügyi hálózatot is szét lehet bontani elkobzással, határokon átívelő pénzügyi nyomozással és nemzetközi együttműködéssel, bár lassan, büntetőjogi felelősségre vonás nélkül. A globális statisztikák szerint, bár akadnak pozitív példák, a pénz sikeres visszamentési aránya átlagosan alig éri el a 30 százalékot.

A vagyonvisszaszerzés módjaként említik a mára elismerten szükségesnek tartott metódust, a büntetőjogi ítélet nélküli elkobzást (Non-Conviction Based Forfeiture). A tradicionális jogrendszerekben a vagyonelkobzáshoz elengedhetetlen a vádlott büntetőjogi elítélése, ám a modern nemzetközi gyakorlatban már a vagyontárgyra fókuszálnak civil vagy közigazgatási eljárás keretében.

Az ily módszerrel történő vagyonvisszaszerzés alappilléreit is felsorolják.

• Az úgynevezett áthidaló megoldás akkor vethető be, ha a korrupt delikvens nem vonható felelősségre büntetőjogi alapon, például mert elhunyt vagy elmenekült.
• Továbbá ott van a kiterjesztett vagyonelkobzás és a bizonyítási teher megfordítása: bizonyosság esetén nem pusztán a konkrét bűncselekményhez köthető összeget kobozzák el, hanem a személy teljes vagyonát átvilágítják. Ha a legálisnak tűnik a jövedelem, miközben a tényleges életvitel és felhalmozott vagyon között hatalmas a szakadék, a bizonyítási teher megfordul: az érintettnek kell bizonyítania, hogy a vagyonelemeit tiszta, legális forrásból szerezte. Ha erre nem képes, a vagyont elvonják.
• Ezenkívül a nemzetközi együttműködés és a globális egyezmények is segíthetnek, mivel a korrupcióból származó pénzeket szinte mindig offshore számlákra vagy külföldi ingatlanokba menekítik. Emiatt a nemzetközi gyakorlat szigorú jogsegély-mechanizmusokra támaszkodik. S végül, de nem utolsó sorban, a negyedik alappillér a tényleges tulajdonosi háttér átláthatósága. A korrupt szereplők gyakran fedőcégek és strómanok mögé rejtik a vagyont. A nemzetközi elvárások szerint a bankoknak és hatóságoknak kötelező azonosítaniuk a tényleges tulajdonost, és nyilvános, központi cégregisztereket kell vezetniük a visszaélések kiküszöbölésére.
• Mindemellett a tényleges tulajdonosi háttér átláthatóságára is lehet támaszkodni. A korrupt vezetők gyakran fedőcégek és strómanok mögé rejtik a vagyont. A nemzetközi elvárások nyomán a bankoknak és hatóságoknak kötelező azonosítaniuk a tényleges tulajdonost, és nyilvános, központi cégregisztereket kell vezetniük a visszaélések kiküszöbölésére.

A maláj botrány lényege, hogy 2009 és 2015 között becslések szerint több mint 4,5 milliárd amerikai dollárt (kb. 1600 milliárd forint) sikkasztott el és mosott tisztára Najib Razak volt miniszterelnök és köre a 1Malaysia Development Berhad nevű állami beruházási alapból. Az eltulajdonított pénz oroszlánrészét offshore fedőcégeken keresztül luxuscikkekre, ingatlanokra és egyéb extravagáns célokra költötték, s a személyes bankszámlákra is folyattak összegeket, az azóta jogerősen elítélt Najib Razakéra például 1 milliárd dollárnyit. Azután pattantak ki az ügy részletei, amint ismeretlenek temérdek, 227 ezer dokumentumot szivárogtattak ki egy brit újságírónak, majd globális nyomozás indult. Végül 70-74 százalékát sikerült valamilyen formában visszaszerezni a meglovasított vagyonnak. Csak az amerikai hatóságok például a globális zár alá vételek után eddig körülbelül 1,4 milliárd dollárt juttattak vissza Malajziának, a botrányban asszisztáló Goldman Sachs befektetési bank pedig 2020-ban 3,9 milliárd dolláros megállapodást kötött az országgal.

A Fülöp-szigeteken a Ferdinand Marcos bukása után felderített jogellenes, mintegy 5-10 milliárd dollárra taksált vagyonából úgy becsülték, 2,7 milliárdot sikerül visszaszedni. A sikerességi arány tehát itt 30-50 százalékos. Ebben az ügyben is türelmesnek kellett lenni, ugyanis a volt elnök és vele a társa, Imelda Marcos 1986-ban buktak meg, de még 2014-ben (!) is érkezett vissza az általuk eltulajdonított vagyonból pénz az ország számlájára. Az ázsiai ország különleges intézményt állított fel a rezsim bukása után, az úgynevezett Elnöki Bizottság a Tisztességes Kormányzásért (a PCGG, Presidential Commission on Good Government) hivatalát, melynek feladata a Marcos család által jogellenesen megkaparintott vagyon felkutatása és visszaszerzése lett. Több helyről érkeztek vissza a pénzek: Svájcból körülbelül 683 millió dollár, amerikai polgári perekből pedig közel 50 millió dollár került vissza. A PCGG máig működik és szerez vissza kisebb-nagyobb összegeket, 2024-es beszámolója szerint 1986 óta összesen 182 milliárd peso (kb. 910 milliárd forint) készpénzes visszaszerzést ért el, s 2,24 milliárd pesót juttatott a kincstárnak.

A nigériai visszamentést sokan a legjobb nemzetközi vagyonvadászati példának tartják. Sani Abacha nigériai katonai diktátor 1993-1998 közti uralkodása, illetve halála után derült fény arra, hogy egyes becslések szerint 5, mások szerint 6-9 milliárd dollár közötti közpénzt lopott el. Utóbb a vagyon visszaszerzésében számos nemzetközi szereplő segített, így az Egyesült Államok, mely 2014-ben nyilvánosságra hozta, hogy több mint 458 millió dollárnyi olyan illegális pénzt fagyasztott be, amit Abacha és összeesküvői rejtettek el világszerte. A pénzek visszaszerzését gátolja, hogy az Abacha családhoz köthető vállalatok bírósághoz fordultak a hazaszállítás megakadályozása érdekében. Különös módon már a brit adóparadicsom, Jersey is beszállt az igazságtételbe. Bejelentették ugyanis, hogy a Deutsche Bank egyik számláján elrejtett tetemes, 268 millió dollárra rúgó összeget a vagyon-visszaszerzési alapba helyeznek, hogy az juttassa vissza a készpénzt Nigériába. Becslések szerint az elmúlt két évtizedben már több mint 3 milliárd dollárra ráleltek, egyesek szerint 5 milliárdra is, jelesül csak Svájc 1 milliárd dollárnál is többet utalt vissza Nigériának. A nyomozás és a munka maga továbbra is széles spektrumon zajlik: nemzetközi pénzügyi, jogi, adózási és vagyonkutató szakemberekkel dolgoznak együtt az afrikai ország pénzének visszaszerzéséért.