EgyébSzerző: index 3 napja 6 percnyi olvasás
Ben Shelton szenzációs tenisszel, döntő szett tiebrékben búcsúztatta a spanyolt.
Nem tudom, meddig tartható fenn a tenisz kiszámíthatatlansága, mikor kényszerítenek ki a televíziós társaságok, a szurkolók komoly szabálymódosításokat a sportág irányítóitól. Egyelőre persze ennek nincs realitása, mert az üzlet szárnyal, a profi tenisz dollármilliárdos biznisz.
A négy Grand Slam megoldotta, hogy mindegyiken van legalább kettő mozgatható tetejű aréna, így az eső miatt már nem áll meg teljesen az élet. Azért maradt bőven bizonytalanság, a mikor kezdődik és mikor lesz vége klasszikus kérdés a legjobb példa a tenisz kiszámíthatatlanságára.
Valaki megvette a sok száz, akár több ezer dolláros jegyét az Arthur Ashe Stadionba, az amerikai nyílt teniszbajnokság 10. napjának esti műsorára, még hónapokkal korábban, csak azt tudta, hogy negyeddöntős mérkőzéseket lát majd és hét órakor kezdődik a program – azzal a belépővel öt órától lehet bejönni a Billie Jean King Teniszcentrumba és nem okoz gondot eltölteni az időt, sőt, a többség már jönne korábban is, enni, inni, vásárolni, társasági életet élni.
Amikor vasárnap eldőlt, hogy a kedd esti műsor négy főszereplője Carlos Alcaraz, Ben Shelton, Jessica Pegula és Emma Navarro, a másodlagos jegypiacon megugrottak a jegyárak, de a bizonytalanság megmaradt.
Tehát a terv szerint este hét órakor kellett volna kezdődnie Jessica Pegula és Emma Navarro mérkőzésének az elődöntőbe jutásért az Arthur Ashe Stadionban a US Open tizedik napján, de két másik amerikai, Frances Tiafoe és Alex Michelsen nem bírt egymással, 4 óra 38 perc kellett nekik, hogy eldöntsék, melyikük marad versenyben – ráadásul előtte a kétszeres címvédő Arina Szabalenka és a wimbledoni bajnok Linda Noskova szintén a meccs-tiebreak végéig feszítette a húrt (a világelső győzött 7:6, 3:6, 7:6-ra).
A pályafutása első Grand Slam-negyeddöntőjét játszó 22 éves Michelsen 7:5, 6:3, 5:3-ra vezetett a kétszeres US Open-elődöntős Tiafoe ellen, 5:4-nél a diadalért adogatott és két kettőshibával kezdett. A váratlan ajándék elég volt a rutinosabb amerikainak, hogy visszabrékeljen és kimásszon a sírgödörből. Az élete teniszét produkáló Michelsen az ötödik játszmában is vezetett 3:0-ra, de másodszor is visszaengedte a meccsbe Tiafoe-t, aki a tízpontos tiebrekben már jobban koncentrált, mint honfitársa, és 5:7, 3:6, 7:5, 6:3, 7:6-ra győzött.
Szenzációs labdameneteket játszottak, de a legszebb pillanatot a párbajuk utáni összeborulásuk hozta, amikor Michelsen zokogott Tiafoe vállán, majd a törülközőjébe temetve a fejét botorkált az öltözőbe, szeretett volna láthatatlan lenni.
Jó barátok vagyunk. Ha egy külföldi srácról lett volna szó, akkor valószínűleg azonnal sokkal látványosabban ünnepeltem volna. Alexet viszont tényleg nagyon kedvelem. Nagyon-nagyon. És csak oda akartam menni hozzá, hogy pacsizzak vele egyet. Nem gondoltam, hogy ilyen hosszúra nyúlik majd a pillanat, de megértem, mit jelentett ez neki. Sírt a vállamon. Váltottunk néhány szót egymással, próbáltam vigasztalni és ennyi volt
– emlékezett vissza Tiafoe a szokatlan jelenetre, majd egy kérdésre válaszolva elmondta a véleményét egy aktuális vitatémáról, amely szerint a Grand Slameken is elég lenne a két nyert szettes mérkőzés. – „A férfiaknál szerintem maradnunk kellene a három nyert szettig tartó mérkőzéseknél. Nem tudom, merre halad ez a vita, vagy hogy az emberek melyik álláspont felé hajlanak. Mindenkinek megvan a saját álláspontja.”
„Rengeteg fantasztikus, ötszettes meccset láttunk már. Szeretem az ötjátszmás meccseket? Egyáltalán nem. Nagyon sokszor, amikor már két szettel vezetek, legszívesebben kezet fognék az ellenfelemmel, és hazamennék. De hát ez a tenisz, ember! Úgy nőttem fel, hogy rengeteg elképesztő, ötszettes meccset néztem. Novak–Rafa, Federer–Rafa – órákon át tartó, heroikus ötszettes mérkőzések. Ez a sportág történelmének része. Úgy érzem, ha ezt két nyert szettre változtatnánk, akkor egy Grand Slam-győzelem már nem jelentene ugyanannyit. Ha két nyert szettes formátumban nyered meg, szerintem egyszerűen kisebb lenne az értéke” – magyarázta Tiafoe, aki biztos benne, hogy péntekig tökéletesen regenerálódik.
A sportvilág két milliárdos teniszezője, Pegula és Navarro végül este nyolc után vonulhatott ki az arénába, mert a közönség is cserélődött és ilyenkor takarítanak. Az lett volna a meglepő, ha ők nem döntőszettes mérkőzést játszanak – hiába nyert augusztus közepén Pegula 7:5, 6:2-re Cincinnatiban. Az első játszmában még Navarro teniszezett jobban, de a 3. kiemelt Pegula – aki hétfőtől akár világelső is lehet, ha szombaton ő lesz a győztes és Ribakina már a negyeddöntőben kiesik – fordított (3:6, 6:4, 6:3).

Az idén eddig Alexander Zverev volt az állandó éjszakai műszakos, de a rekordot Venus Williams és Sofia Kenin tartja: a bajnokság első napján éjfél után 13 perccel kezdődött a meccsük. Ehhez képest Shelton már 23 óra 5 perckor adogathatott Alcaraznak – amit azért erős túlzás lenne ideálisnak nevezni. Igaz, a spanyolnak volt hasonló tapasztalata: 2022-ben éjjel három előtt tíz perccel fejezték be a csatájukat Jannik Sinnerrel a negyeddöntőben (6:3, 6:7, 6:7, 7:5, 6:3 lett Alcaraznak).
Shelton még soha nem győzött top hármas játékos ellen, 17-szer kapott ki keddig, Alcaraz a legutóbbi 32 Grand Slam-mérkőzéséből 31-et megnyert és nem vesztett még amerikai ellen GS-meccsen, Sheltonnál összesen háromszor bizonyult jobbnak. Az Arthur Ashe Stadion teljesen megtelt, minden jegyet eladtak a 24 ezres arénába és a késői időpont ellenére a szurkolók kitartottak, tanúi akartak lenni az előrehozott döntőként is emlegetett előadásnak.
Az első játszma 5:4-es Shelton vezetésig nem sok izgalommal szolgált, bár a labdamenetekben Alcaraz dominált, de egy-egy fontos pillanatban hibázott. Aztán nyolc pontot nyerve sorozatban 6:5-re fordított a spanyol, de a szettért adogatva váratlanul megtorpant, jöhetett a rövidítés. Három minibrékkel indult, a második után felállva tombolt a publikum, akkorát varázsoltak a legények a pályán. Az amerikai 5:3-ra vezetett, innen fordított 7:5-re a címvédő szenzációs megoldásokkal, hatalmas tenyeresekkel. Hét perccel elmúlt éjfél, de senki nem indult haza az első játszma után, mindenki érezte, különleges, parádés párbaj részese. Nem sok jót ígért a folytatásra, hogy Alcaraz a US Openen még soha nem kapott ki, ha megnyerte az első szettet (25:0).
A folytatás viszont már nem úgy alakult, ahogyan azt a címvédő spanyol tervezte, szerette volna. Shelton rendkívül magabiztos maradt adogatásai mögött, még második szervái több mint felénél is övé lett a pont, míg Alcaraznak egy szett alatt 17 ki nem kényszerített hibája volt, és első szervái mögött a pontok felét sem hozta el (6:1). A harmadik felvonásban nagyon hamar brékelőnybe került, és elhúzott 3:0-ra Shelton, amely előny végül elégnek bizonyult arra, hogy végigvigye a szetten, igaz, amikor 5:3-nál játszmáért adogatott az amerikai, volt egy fogadóelőnye Alcaraznak – viszont nem használta ki (6:3).
Nagy bajba került Alcaraz, aki azon túl, hogy egy szettre került a kieséstől, még fizikai problémákkal is küzdött, az egyik szünetnél úgy tűnt, hogy hányingere is volt. Rendkívül fizikális, magas színvonalú volt a csata a New York-i éjszakában, már elmúlt hajnali fél 2, amikor Alcaraz kezdte az adogatást a negyedik szettben. Sheltonnak egyből volt két fogadóelőnye, de mindkettőt hárította Alcaraz, majd a spanyol fogadóként remekelt, és hamar ellépett 3:0-ra. Az amerikai ekkor egy kicsivel többet hibázott, nem is kellett több Alcaraznak, hogy átgázoljon rajta, és besöpörje a játszmát 6:1-re.

Jöhetett a döntő szett. Eleinte Alcaraznak volt sansza, hogy előnybe kerüljön, többször eljutott 0:30-ig Shelton adogatójátékában, de rendkívül higgadt és pontos maradt: 2:2-nél volt egy bréklabdája a spanyolnak, de azt egy jó szervával semlegesítette a hazai teniszező. 4:3-nál Shelton eljutott három fogadóelőnyig, azok közül a második labdamenetben tenyeresén volt a labda, de nem húzta meg eléggé, Alcaraz megmenekült. Nem csoda, hogy ez a negyeddöntő is, a Tiafoe–Michelsen után, döntő szett rövidítésbe torkollott – 10 nyert pontig. Ekkor már bőven elmúlt hajnali 3 óra.
Az első minibrék Sheltoné, Alcaraz a háló aljába csapta a tenyerest, de 1–3-ról 5–3-ra fordított a spanyol, és már ő volt előnyben. Shelton adogatása nem jött vissza, majd Alcaraz tenyeressel rontott, szélesre húzta, 5–5. Négy labdamenettel később hatalmas esélyt kapott Shelton, Alcaraz saját adogatása mögött megint hibázott egy nagyot, 8–6 az amerikainak. Ekkor még Alcaraz egy remek röptével tartotta magát, de jött Shelton, és mindkét szervapontját hozta, megnyerve ezzel a 10 pontos tie-breaket, és a mérkőzést.
A címvédő Carlos Alcaraz egészen elképesztő, 4 óra 31 perces mérkőzésen szenvedett vereséget Ben Shelton ellen, hajnali 3 óra 31 perc volt, amikor Shelton beütötte az ászt meccspontnál. Az amerikai teniszező életében először győzött le top 3-as játékost, és jutott elődöntőbe a US Openen.
(Borítókép: Getty Images)