GazdaságSzerző: vg 4 napja 3 percnyi olvasás
A G7 szerint a kormány értékes időt veszít abból a választások utáni időszakból, amikor a legkönnyebben lehetne az előző kabinet döntéseire hivatkozva végrehajtani a megszorításokat.
A lap szellemiségétől szokatlanul eltérve igencsak számonkérő értékelést közölt a G7 hasábjain a GKI Gazdaságkutató korábbi vezérigazgató-helyettese arról, hogy a kormány a 2026-os büdzsé módosítása során nem kezd nagyobb költségvetési kiiagzításba. Bár az elemző igyekszik megjegyezni, hogy a kabinet eddigi gazdasági sikerei – ide sorolja az uniós pénzek hazahozatalát is – lehetőséget adtak arra, hogy elhalassza a megszorító intézkedésekről szóló nyilvános vitát.
Karsai Gábor a folytatásban a kormány egyik központi üzenetét visszhangozza az örökölt gazdasági helyzetről. Eszerint a Tisza joggal hangsúlyozza, hogy
Az elemző egyúttal elismeri, hogy a kormány első hónapjaiban több választási ígéret megvalósítása is elkezdődött. Bevezették az iskolakezdési támogatást és a vényköteles gyógyszerek áfamentességét, meghirdették a vagyonvisszaszerzést, valamint kilátásba helyezték a milliárdosok vagyonadóját. Ezek a lépések arra utaltak, hogy a kabinet egyelőre más forrásokból próbálja előteremteni a vállalásaihoz szükséges pénzt – véli a szerző.
Ugyanakkor az elemző ezt kevesli, ugyanis szerinte igencsak problémás, hogy az élelmiszer-kiskereskedelmi árrésstop választások után ígért fokozatos kivezetéséről azóta szó sem esett. Folytatás nélkül maradt a pénzügyminiszter májusi parlamenti meghallgatásán tett kijelentése is, amely a rezsivédelem célzottabbá tételét vetítette előre – róják fel a kormánynak.
Karsai olyan bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedéseket hiányol, amelyek közül több közvetlenül megjelenhetne a háztartások kiadásaiban.
Azonban bocsánatos bűnnek tartja, hogy a Tisza politikai megfontolásból kerüli ezeket a kérdéseket, mert nem akarja idejekorán felbőszíteni a lakosságot. Ennél azonban már súlyosabb mulasztásnak tartja, hogy a kabinet még a társadalom felkészítését sem kezdte meg kellő erővel.
A cikk szerint a kormány értékes időt veszít abból a választások utáni időszakból, amikor a legkönnyebben lehetne az előző kabinet döntéseire hivatkozva végrehajtani a megszorításokat. A lap azt is tanácsolja Magyar Péter kormányának, hogy a dilemmák bemutatásával előre hangolja rá a társadalmat a várható döntések következményeire.
Magyar Péter májusban a New Yorkernek arról beszélt, hogy a választásokat követő, mézeshetekhez hasonló hangulat nagyon gyorsan eltűnhet. Úgy fogalmazott, ha a kormány felnőttként kezeli az embereket, akkor a nehéz és érzékeny döntéseket is el lehet magyarázni, valamint a kabinet támogatottságának későbbi csökkenését természetes folyamatként írta le.
A lap hibaként könyveli el azt is, hogy bár a kormány rendszeresen beszél az örökölt hiányról és az állami rendszerek felhalmozott problémáiról, de nem kommunikálja, hogy milyen támogatásokat kellene visszavágni, milyen kedvezményeket kellene szűkíteni, illetve hol kellene nagyobb terheket vállalnia a lakosságnak.
A cikk szerint innen már nincs lehetőség további halogatásra, mert az EU-kapcsolatok rendezése mellett a kormány eddigi gazdaságpolitikai eredménye jelentős részben azon a piaci várakozáson alapul, hogy Magyarország határidőre teljesíteni fogja a maastrichti kritériumokat.
A bizalom elvesztése valóban komoly kockázatokat hordozna. Gyengülhetne a forint, újabb inflációs nyomás alakulhatna ki, beszűkülhetne a jegybank kamatcsökkentési mozgástere, és lassulhatna a tőkebeáramlás. Karsai Madár István megfogalmazását idézve úgy foglalja össze a helyzetet: „az euróvonatból nincs kiszállás”.
Amennyiben valóban 2030 a kormány céldátuma az euró bevezetésére, akkor viszont el kell érni a GDP 3 százalékának megfelelő államháztartási hiányt, azaz a jelenlegi 7,5 százalékos deficit jelentős részét már 2027-ben és 2028-ban le kellene dolgozni.
Az elemző szerint 2027-re nagyjából 5 százalékra, egy évvel később pedig 3 százalék környékére kellene csökkenteni a költségvetési deficitet. A lap abból indul ki, hogy 2030 választási év lesz, ezért 2029–2030-ban politikailag már kevésbé reális további jelentős megszorítással számolni.
Ez viszont két év alatt rendkívül nagy kiigazítást jelentene, ami a G7 szerint aligha teljesíthető úgy, hogy érintetlenül maradjanak az Orbán-kormány korábbi intézkedései. Példaként a két- és többgyermekes nők személyijövedelemadó-mentességét, valamint a rezsicsökkentést említi, utóbbit egyenesen „irracionális választási akciónak” minősítve.
Napi