Az egyre gyakoribbá váló aszályos időszakok arra irányítják a figyelmet, hogy minden lehetséges vízforrással felelősebben kell gazdálkodni. Ide tartozik a szennyvíz újrahasznosítása is, ami eddig méltatlanul kevés reflektorfényt kapott. Horváth Erika, a Klarwin Magyarország ügyvezetője a szennyvízben rejlő innovatív lehetőségekről tartott áttekintést.

Nemzetközi példák alapján a tisztított szennyvíz újrahasznosítása már bevett gyakorlat. Szingapúrban például a csapadékvíz-gyűjtés, a vízimport és a tengervíz-sótalanítás mellett indították el a NEWater projektet: négy telephelyen ultraszűrő membrántechnológiával tisztítják a kommunális szennyvizet.

A városállam napi 2 millió köbméteres vízfogyasztásából jelenleg 800 ezer köbmétert, vagyis 40 százalékot fedeznek ebből a forrásból, a hosszú távú cél pedig a 60 százalékos arány elérése.

Mivel minden egyes felhasználási terület más-más vízminőséget igényel, elengedhetetlen, hogy pontosan elemezzük a kiindulási és a célállapotot, és ehhez igazítsuk a folyamatosan ellenőrizhető technológiát

– fejtette ki Horváth Erika.

Magyarországon a 2024-es adatok szerint 831 kommunális szennyvíztisztító telep működik, amelyek naponta mintegy 1,5 millió köbméter, évente több mint 500 millió köbméter szennyvizet tisztítanak meg. Ezt a mennyiséget jelenleg szinte teljes egészében természetes befogadókba, patakokba és folyókba vezetik vissza, miközben újrahasznosítása csak elvétve történik meg.

A szélesebb mezőgazdasági alkalmazást ugyanakkor jogi korlátok nehezítik. Az uniós szabályozás A-tól D-ig terjedő minőségi osztályokat határoz meg, Magyarországon azonban jelenleg csak a D kategória engedélyezett, amely kizárólag nem élelmezési és nem takarmányozási célú ipari növények öntözését teszi lehetővé. Ezért az előremutató projektekhez jogszabálymódosításokra és új engedélyezési eljárásokra lenne szükség.

Csurgalékvízben a boogie

Még összetettebb kérdés a hulladéklerakókban keletkező csurgalékvíz kezelése. Magyarországon 59 aktív hulladéklerakó működik, amelyekbe évente 2,8–3,4 millió tonna települési szilárd hulladék kerül, és becslések szerint ennek 60-70 százaléka végzi lerakókban.

Itthon azonban a csurgalékvíz kezelése jogilag nem egyértelműen szabályozott, tisztítása pedig nem kötelező, szemben Romániával. Magyarországon a keletkező csurgalékvizeket gyakran szigetelt medencékben tárolják, visszalocsolják a hulladékra, vagy kommunális szennyvíztisztítókba szállítják, ahol a hagyományos technológiák nem tudják hatékonyan kezelni azokat.

A több mint félmilliárd köbméternyi tisztított kommunális szennyvizet ahelyett, hogy végtermékként egyszerűen elengednénk a természetbe, alternatív vízbázisként is hasznosíthatnánk, ami érdemi segítséget jelentene a vízválsághoz való alkalmazkodásban

– mutatott rá az ügyvezető.

Vízmegtartás misszió

A konferencia záró szakaszában többek között a csapadékvíz-gazdálkodás is reflektorfénybe került. Ahogy Barsi Orsolya, a Főpolgármesteri Hivatal, Klíma- és Környezetügyi Főosztály főosztályvezetője megfogalmazta, Budapestnek nem egyszerűen elvezetnie kellene a csapadékvizet, hanem erőforrásként kellene kezelnie azt.

A fővárosban a burkolt felületek aránya sok helyen eléri a 70-90 százalékot, miközben a csatornahálózat nem a klímaváltozás miatt egyre szélsőségesebbé váló esőzésekre lett méretezve.

Fontos lenne, hogy mind a lakosság, mind az itt működő cégek a telephelyeiken is próbálják meg a vizet visszatartani, mert azokat a zöldfelületeket, amit elvesztettünk, azt leginkább magánterületen veszíti el a város jelenleg, és ezt közterületeken nem fogjuk tudni kompenzálni semmilyen pénzeszközzel

− hívta fel a figyelmet a szakember.

A konferencia záró kerekasztal-beszélgetése szintén számos értékes következtetéssel gazdagította a közönséget.

• Magyarország vízgazdagságáról alkotott kép alapjaiban téves, azaz egyáltalán nem vagyunk víznagyhatalom – hangzott el a beszélgetésben. Ahogy a szakértők rámutattak, hogy felszíni vizeink 94 százaléka külföldről érkezik, a belső megújuló vízkészletek alapján pedig Magyarország az EU egyik legrosszabb helyzetű országa, ezért kulcskérdés, hogy a nálunk lehulló vagy átfolyó vizet minél tovább megtartsuk.

• A folyószabályozások és a klímaváltozás együtt gyorsítják a táj kiszáradását – emelték ki emellett a panelben. A medermélyülések több térségben a felszín alatti vízkészleteket is lehúzzák, miközben

  az egyre szélsőségesebb csapadékeloszlás miatt a hirtelen lezúduló eső nem tud hasznosulni, hanem gyorsan távozik az országból.

• Az agráriumban nemcsak az aszály, hanem a talajromlás is súlyosbítja a vízhiányt – mutatott rá a beszélgetés egyik résztvevője. Az elmúlt évtizedek talajpusztítása miatt csökkent a humusztartalom, pedig már 1 százalék humusz is hektáronként akár 250 köbméter vizet lenne képes megkötni és hosszabb időn át visszaadni a növényeknek.

  Csak Budapest területéről évente három Velencei-tónyi víz távozik.

• A vízvisszatartás sokszor már inkább szemlélet- és szabályozási kérdés, nem feltétlenül óriásberuházás – hangsúlyozták a szakemberek. Városi szinten a szivacsváros-koncepció, a burkolt felületek csökkentése, a vízáteresztő felületek növelése és a csapadék helyben tartása segíthet, míg ipari oldalon a vízáramok elemzése és visszaforgatása akár jelentős megtakarítást hozhat.

Címlapkép forrása: Portfolio