A bayeux-i falikárpit

British Museum, London, 2026. szeptember 10-2027. június 11. között

Kezdjük is rögtön a „legnagyobb dobással”: a nemzetközi sajtó a középkori művészet egyik legismertebb remeke, a bayeux-i falikárpit londoni vendégszereplését jelöli meg az idei év legnagyobb időszaki kiállítási szenzációjaként. Ez a monumentális, csaknem 70 méter hosszú és átlagosan fél méter magas, az UNESCO világörökségi listáján is szereplő kárpit az Anglia normann meghódításához vezető eseményeket, így az 1066-os hastingsi csatát, Hódító Vilmos angol királlyá koronázásának előzményeit dolgozza fel. A kárpit a feltételezések szerint nem sokkal a megörökített történelmi események után, Hódító Vilmos féltestvére, Odo bayeux-i püspök megrendelésére készült és távolabbi múltjáról csak annyi biztos, hogy 1476-ban már a bayeux-i székesegyházban volt. Azt, hogy mikor és hogyan került Franciaországba, mindmáig homály fedi. A monumentális mű szinte képregényszerűen meséli el, miként jutott el Hódító Vilmos az angol trónig. Az összesen 58, latin nyelvű szöveggel kísért jelenet a történelmi események mellett a kor polgári és katonai építészetét, viking hagyományokon alapuló tengerészetét is bemutatja és bepillantást enged a középkori mindennapokba is. Ahhoz, hogy a falikárpit egy kiállítás erejéig visszatérhessen Nagy-Britanniába, Franciaországban legfelsőbb szintű politikai döntésre volt szükség, mert a mű – méretei, törékenysége, a komoly logisztikai kockázatok miatt – „röghöz kötött”, általában nem kölcsönözhető. A tárlat jó eséllyel a British Museum leglátogatottabb bemutatója lesz, amire nem könnyű a bejutás. A konkrét időpontokra szóló jegyek első kontingensét órák alatt elkapkodták; legközelebb október 21-én lesz lehetőség megpróbálni belépőhöz jutni. 

Vilhelm Hammershøi – A csendes hangzás mestere

Kunsthaus Zürich, október 25-ig

A csend, az üresség, a fény festőjeként számontartott dán Vilhelm Hammershøi a 19–20. század fordulójának egyik legjelentősebb skandináv művésze, aki elsősorban a szürke legkülönbözőbb árnyalataival megfestett szobabelsőivel vált ismertté. Festészete csendes, melankolikus és nagyon különböző hatást vált ki műveinek szemlélőiben: van, aki békés nyugalmat, intimitást, otthonosságot olvas ki belőlük, mások viszont feszült, nyugtalan hangulatot, az elszigeteltség, a hiány, az idegenség érzetét. Egyfajta „életnélküliséget”, pedig számos enteriőrjében megjelenik felesége, Ida is, ám mindig háttal, így egyszerre hat személyként és szinte tárgyként is. Egy tanulmány találó megfogalmazásával Hammershøi nem igazán a szobákat festette meg, hanem azt, milyen érzés egy csendes szobában egyedül lenni. A művei által kiváltott érzést sokan ahhoz a hangulathoz hasonlítják, ami egy hangverseny előtti percekben lesz úrrá a koncertlátogatókon. Első nagyszabású svájci kiállításán az ikonikus szobabelsők mellett portrék, táj- és városképek adnak teljesebb áttekintést Hammershøi sokoldalú munkásságáról.

Tomás Saraceno együttműködései. Összefonódó világok

Haus der Kunst, München, 2027. február 7-ig

Az argentin Saraceno művészete arra ösztönöz, hogy a világot ne egymástól elszigetelt tárgyak és élőlények halmazaként, hanem összekapcsolódó rendszerek hálózataként érzékeljük. Ikonikus motívumává a pókháló vált, ami nála egyszerre építészeti szerkezet, kommunikációs hálózat, érzékelő rendszer és társadalmi modell. Művészete az építészet, a természettudomány, a fizika, a csillagászat és az ökológia határán mozog. Kiállításai látogatóinak nem passzív szemlélői szerep jut; a néző gyakorlatilag belép a műveibe, saját testével, mozgásával, lélegzésével maga is alakítja azokat. Saraceno nem utópista álmodozó; gyakran meghökkentő elképzeléseit a legkülönbözőbb tudományágak képviselőivel konzultálva, azokkal együttműködve alakítja ki. Művei többnyire monumentális méretűek, a mostani müncheni tárlaton is betöltik a kiállítóhely teljes terét, gyakran a szó szoros értelmében is megkerülhetetlenek. Üzenetük világos: próbáljuk ne csak emberi szempontból megérteni a világot és tegyük fel magunknak a kérdést: az eddig megszokott az egyetlen lehetséges módja-e annak, ahogy élünk, „működünk” a Földön. A tárlat Saraceno legismertebb munkáinak látványos megidézése mellett újakat is bemutat, például azt az Argentinában megvalósuló land art projektet, amiben a művész tudósok mellett bennszülött törzsekkel is együttműködik egy régió ökológiai egyensúlyának védelme érdekében.

Picasso – Bacon. What It Feels Like to Be Human

Albertina, Bécs, szeptember 18 – 2027. január 31. között

Aligha tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy ez, a XX. századi festészet két meghatározó alakjának műveit párbeszédbe állító kiállítás lesz a bécsi múzeumi színtér nagy slágere a következő hónapokban. Francis Bacon 28 évvel volt fiatalabb Picassónál és az ő hatására döntött úgy, hogy festő lesz. A spanyol mester egyfajta apafigura volt a számára, akivel fel akarta venni a versenyt. Míg Picasso a XX. század első felében számított az emberi létezés krónikásának annak minden összetettségében, a század második felében Bacon maga kívánta betölteni ezt a szerepet. Mindkettejük képi világát eltorzított, darabokra szedett, majd másként újra összerakott testek jellemzik, melyek vágyakat, fájdalmakat, sérülékenységet mutatnak és kíméletlen tükröt állítanak a modern lélek elé. 70 kulcsmű mutatja be, hogyan látta a két művész az „élet drámáját”; miközben a befolyás javarészt egyoldalú volt: míg Baconra erős hatással volt Picasso munkássága, a spanyol mester ugyan ismerte és figyelemmel is kísérte fiatalabb pályatársa működését, de annak hatása nem fedezhető fel műveiben.

Simon Hantaï: A színek kibontakozása

Museum Frieder Burda, Baden-Baden, 2027. január 10-ig

Körképünkben örömmel adunk hírt a II. világháború utáni évtizedek egyik legfontosabb magyar származású képzőművésze, Simon Hantaï nagyszabású baden-badeni egyéni tárlatáról, amihez hasonló méretű és jelentőségű Hantaï életművének lezárulta óta nem volt Németországban. A helyszín az ország egyik legismertebb magánmúzeuma, amit a 2019-ben elhunyt sajtómágnás, Frieder Burda alapított 2004-ben. A tárlat eredeti, német címében szereplő „Entfaltung” szó magyarra „kibontakozás”-ra és „széthajtogatás”-ra egyaránt fordítható és ez a kettősség Hantaï esetében kifejezetten szerencsés, hiszen műveire mindkét változat értelmezhető; a széthajtogatás azért, mert az általa meghonosított pliage technikára utal. A tárlat – zömmel franciaországi közgyűjteményekből és számos magángyűjteményből kölcsönzött munkákkal – pontosan ezekre, a Hantaï védjegyének számító pliage technikával készült alkotásokra helyezi a hangsúlyt, miközben a több mint 40, javarészt nagy méretű festmény felvillantja munkásságának egyéb fejezeteit is, meggyőzően demonstrálva a művész korlátokat nem ismerő kísérletező kedvét.     

Franz Marc: Egy jobb világot keresve

Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen, Düsseldorf, szeptember 12 – 2027. január 24. között

A német expresszionizmus egyik legfontosabb festőjének, a legendás Blaue Reiter csoport egyik alapítójának munkássága előtt szülőhazájában csaknem húsz éves szünet után tiszteleg újra nagyszabású egyéni kiállítás. Franz Marcnak alig másfél évtized adatott életműve létrehozására, 36 évesen a verduni csatában vesztette életét. Legismertebb munkái az állatokat, főként lovakat, mellettük őzeket, teheneket, macskákat többnyire idilli környezetben megjelenítő, időnként a naiv művészetet is megidéző festményei, melyeken az állatok spirituális lényekként, a természet tisztaságának, éltető erejének jelképeként jelennek meg, szimbolikus jelentésű színekkel, főként a kék, a vörös és a sárga különböző árnyalataival ábrázolva. A tárlaton bemutatott mintegy 120 alkotás végigköveti Marc rövid pályáját, stílusának folyamatos alakulását, a kubizmus egyre erőteljesebb hatását. Jól érzékelhetővé válik vonalvezetésének egyszerűsödése, a hátterek színhalmazzá alakulása, majd utolsó korszakában a geometrikus formák megjelenése. A hitleri Németországban az elfajzott művészet kategóriájába sorolt és a közgyűjtemények falairól levett munkák ma a modern művészet ikonikus alkotásai közé tartoznak és ebben az összeállításban most láthatók először.

This is the Modern World. Áttörések a művészetben 1900-1960

Hamburger Kunsthalle, 2027. május 30-ig

A modern művészet egyik legfontosabb németországi gyűjteménye megújult formában, mintegy 150 festménnyel, szoborral és grafikával, köztük az utóbbi évek új szerzeményeivel várja a látogatókat. A modern művészet különböző irányzatait reprezentáló munkák között megtaláljuk a Brücke és a Der Blaue Reiter legismertebb alkotói, így Ernst Ludwig Kirchner és Wassily Kandinsky, az École de Parist képviselő Braque és Picasso, valamint a modern festészet olyan úttörőinek műveit, mint Edvard Munch, Max Beckmann vagy Paula Modersohn-Becker. A két világháború közötti absztrakciót többek között Sophie Taeuber-Arp, a szürrealistákat René Magritte, az Új tárgyilagosságot Christian Schad munkái képviselik. Magritte egyébként a múzeum talán legfontosabb új szerzeményének alkotója is; a művész Függönyök palotája sorozatának egyik legjobb darabja tavaly került birtokukba. A kronológiai sorrendet témaspecifikus és különböző régiókat képviselő műtárgycsoportok törik meg, köztük a hamburgi művészeknek szentelt terem, ami a helyi alkotók, köztük a nálunk alig ismert, tragikus sorsú Anita Rée munkáit mutatja be. Rée 1933-ban öngyilkosságba menekült, miután elfajzott műveknek bélyegzett alkotásait levették a múzeumok falairól.

Cezanne és mi

Grand Palais, Párizs, 2026. szeptember 26 – 2027. január 17. között

A XX. századi festészetnek kevés olyan jelentős alkotója van, akinek munkásságára ne hatott volna Paul Cezanne. A közönségsikerre ugyan sokat kellett várnia – első egyéni kiállítását 56 évesen rendezhette meg – számos pályatársa azonban gyorsan felismerte megközelítésmódja, az ábrázolt témák alapvető kompozíciós elemekre történő redukciójának újszerűségét. Hatása ma is eleven, amit meggyőzően szemléltet a jelen bemutatón felvonultatott közel180 műalkotás, melyek szerzői között a nagy posztimpresszionista mesterek mellett olyan későbbi vagy akár mai irányzatok elkötelezett képviselői is megtalálhatók, mint a lírai és a geometrikus absztrakció vagy épp a „hard-edge”. Cezanne-t lehetett követni – vagy akár megpróbálni utánozni – és lehetett konfrontálódni is vele, csak egyet nem lehetett: megkerülni.

A kiállítás Cezanne számos ismert és kevésbé ismert remekművét vonultatja fel, de egyedülállóan érdekessé az teszi, hogy munkásságát a modern és a kortárs képzőművészet olyan nagyjai alkotásainak tükrében vizsgálja, mint – többek között – Paul Gauguin, Henri Matisse, Pablo Picasso, Piet Mondrian, Natalia Gontcharova, Roy Lichtenstein, Joan Mitchell, Bridget Riley, Peter Doig vagy Sean Scully.

_{Címlapkép: Simon Hantaï: A színek kibontakozása kiállítás enteriőr. Forrása: Museum Frieder Burda, Baden-Baden.}

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ