BulvárSzerző: blikk 4 napja 8 percnyi olvasás
A falak színének kiválasztása általában azzal a kérdéssel kezdődik, hogy milyen árnyalatot kedvelünk, illetve mi illik legjobban a bútorokhoz. A mindennapi életben azonban a színek ennél nagyobb hatással lehetnek ránk. Geoff Beattie, az Edge Hill Egyetem pszichológia professzora az alábbiakban elmagyarázza, hogy a színek kiválasztása nemcsak esztétikai kérdés: ahogyan érzékeljük őket, összefügghet a fiziológiai reakcióinkkal, a tanult asszociációinkkal, az evolúciós sajátosságainkkal és a hozzájuk kapcsolódó kulturális jelentésekkel.
A pszichológiai, idegtudományi és viselkedéstudományi kutatások szerint a körülöttünk lévő színek összefüggésben állhatnak érzelmi állapotunkkal, a kognitív teljesítményünkkel, a társas interakcióinkkal, az alvásunkkal és a hosszabb távú jóllétünkkel is. Ez azt is jelenti, hogy a mindennapokban látott árnyalatok talán egy kicsit több figyelmet érdemelnek, mint egy gyors lapozás a színkatalógusban.
A fehér, a bézs és a szürke évek óta a legbiztonságosabb belsőépítészeti választások közé tartoznak, és ennek pszichológiai okai is vannak. A semleges árnyalatok kevesebb vizuális ingert generálnak, ami enyhítheti az érzékszervi túlterhelést és a stresszt. Emellett tágasabbnak láttatják a teret, és bizonyos körülmények között kedvezően hathatnak a kognitív teljesítményre is.
Nem minden semleges árnyalat működik azonban egyformán jól minden térben. A hideg szürke és az éles, tiszta fehér steril vagy akár komor hatást kelthet, különösen a kevés természetes fénnyel rendelkező helyiségekben.
Ez különösen fontos az otthonokban: egy erős mediterrán napfényben fürdőző szoba könnyebben elviselhet egy hűvösebb árnyalatot, mint egy északi fekvésű helyiség, amely a nap nagy részében árnyékban van. Ezért érdemes a kiválasztott színt először a fal egy kisebb részén kipróbálni, és megfigyelni, hogyan változik a hatása a nap különböző szakaszaiban.
Ez is érdekelheti
A manipulatív emberek mások cselekedeteit és gondolatait próbálják befolyásolni, amelynek célja általában a személyes haszonszerzés. A manipulátorok megpróbálják elrejteni valódi szándékaikat, és megtévesztéssel, valamint finom trükkökkel érik el, amit akarnak. Pszichológusok szerint az ilyen emberek hajlamosak a megtévesztésre és a kizsákmányolásra. Egyes tanulmányok azt is kimutatták, hogy a ruházat színe egyértelműen jelezheti a nonverbális kommunikációt, amelyet mások viselkedésének befolyásolására használnak.
Ha van olyan szín, amely az utóbbi években ismét népszerűvé vált, az a tompa zöld. Úgy tűnik azonban, hogy a népszerűsége nemcsak egy múló lakberendezési trendnek köszönhető.
Geoff Beattie által idézett pszichológiai kutatások szerint a kék és a tompa zöld összefüggésbe hozható a kreativitással és a jobb problémamegoldással. Ezért a lágy zöld érdekes választás lehet egy otthoni irodába vagy munkaterületre: elég visszafogott ahhoz, hogy ne legyen zavaró, miközben színt ad a térnek.
A zöldnek van egy másik fontos előnye is: erősen kötődik a természethez. Ez az összefüggés a regenerálódás érzésével és a mentális fáradtság csökkenésével is összefügg, ami jól illeszkedik a biofil tervezés szélesebb koncepciójához. Ennek lényege, hogy a természetre emlékeztető elemeket építenek be az életterekbe.
Ezért javasolja Geoff Beattie a lágy zsályazöldet a nappali domináns színeként. Magyarázata szerint ez az árnyalat a stressz csökkenésével és a relaxációval hozható összefüggésbe, és bizonyos, a természetben való tartózkodáshoz kapcsolódó kognitív előnyöket is felidézhet.
A zsályazöld gyakorlati szempontból is sokoldalú választás lehet. Jól illik a fához, a kőhöz, a terrakottához, a lenvászonhoz és más természetes anyagokhoz, ráadásul kellően semleges árnyalat is.
A meleg színek jól illeszkedhetnek a társasági életre és aktivitásra tervezett helyiségekhez. Egy lágy sárga például gyakran vidám hatást kelt, ami összefügghet a napfénnyel való kapcsolatunkkal. A lényeg azonban az intenzitás.
Az élénk, erősen telített sárga árnyalatok zavaróak lehetnek, ezért nagy falfelületek esetén célszerűbb lehet tompább, kevésbé intenzív színeket választani. Általánosságban a szakértő által idézett pszichológiai eredmények az alacsony vagy közepes telítettségű árnyalatokat részesítik előnyben azokban a terekben, ahol hosszabb időt szoktunk tölteni.
Természetesen nem szükséges az egész szobát egyetlen színre festeni. A lakberendezésben gyakran alkalmazzák az úgynevezett 60–30–10 szabályt.
Az elképzelés egyszerű: a szoba körülbelül 60 százalékát a domináns szín adja, 30 százalékát a másodlagos szín, míg a fennmaradó 10 százalék egy hangsúlyos árnyalaté. A domináns szín leggyakrabban a falakon és egy nagyobb bútoron jelenik meg, a másodlagos szín például függönyökön, szőnyegen vagy bútorokon, a hangsúlyos szín pedig párnákon, lámpákon, vázákon és egyéb kisebb kiegészítőkön kaphat helyet.
Geoff Beattie saját nappalijába a zsályazöldet választaná fő színként, meleg krémszínnel másodlagos árnyalatként, valamint arany részletekkel kiegészítve. A zsályazöld a nyugalmat és a természettel való kapcsolatot idézheti, míg a krémszín melegebbé és otthonosabbá teheti a teret. Az arany pedig hangsúlyos részletként jelenhet meg például díszpárnákon vagy más kiegészítőkön.
A recept természetesen tovább alakítható: az arany részletek könnyedén helyettesíthetők meleg tónusú fával, sárgarézzel, terrakottával vagy kővel. Ez lágyabb, visszafogottabb palettát eredményezhet, amely különösen jól működhet természetes fénnyel rendelkező terekben.
Ha mindezek után még mindig tíz, egymáshoz nagyon hasonló zöld árnyalat között kell választani, talán a legfontosabb szabály a legegyszerűbb: a színnek illeszkednie kell a térhez, a fény mennyiségéhez és az ott élők igényeihez. A pszichológia segíthet a választásban, de az otthon berendezésénél végső soron a személyes ízlés és az életkörülmények a meghatározóak.
(via)
Napi