Rendhagyó évkezdés volt az Állatorvostudományi Egyetemen, ugyanis a Készenléti Rendőrség jóvoltából két élő lovat vezettek be az aulába, Sótonyi Péter rektor pedig az élő állatok segítségével, az élő állatokon tartott anatómiaórát. Mint megtudtuk, ez igazából nem is rendhagyó, hanem hagyománynak számít, mégpedig azért, hogy az elsős hallgatók első napján már megértsék, hogy végsősoron állatokkal fognak dolgozni, hiszen az állatok gyógyítására tették fel az életüket. Az is kiderült, hogy a rektor nagyon szereti a lovakat, ezért esik a választás minden évben rájuk.

A katedrán egyébként mindössze egyetlen állatnak volt hely, viszont a Készenléti Rendőrség mégis párban hozta őket, ennek pedig – mint utólag kiderült – az volt az oka, hogy az állatok sokkal nyugodtabbak, ha nem egyedül vannak, hiába idomítottak. Így tehát az egyetem még arra is figyelt, hogy a „tesztalanyok” komfortosan érezzék magukat a mintegy 100–150 fő előtt.

Ujjat fel az orrba

Természetesen nem untatunk senkit a latin szakszavakkal és a mélyanatómiával, viszont azért az állat részein végig megyünk. Sótonyi először a ló fejét és arcát mutatta be – illetve rajzolta be krétával a régiókat elválasztó vonalakat. Sőt, nem is csak vonalakkal választotta el a részeket, hanem némely részt be is csíkozott vagy satírozott, hogy a gólyák lássák, miről is beszél éppen. Ám hiába az idomítás és a kvázi nyugodtság, amikor a professzor az orrszárnyakat mutatta és

De hát, mi, emberek sem feltétlenül tűrjük, ha valaki egy teljes ujját eltünteti az egyik orrlyukunkban – bár az állatnak sokat segített, hogy minden mutatvány után megjutalmazták egy kis jutalomfalattal. Sótonyi Péter elmondta, hogy annyi éve dolgoznak már együtt, hogy a ló szinte magától nyújtja a testrészeit, ha kimondja a latin nevüket, bár a rágóizom satírozásánál ezt nem éppen akarta bemutatni, kicsit nógatni kellett. Amikor pedig az állkapocscsontjai közé nyúlt fel, vagy a gége porcait összenyomva köhögésre ingerelte, akkor azért csak meg-megrándult egy kicsit.

Azt is hozzá kell tenni, hogy nem mindent élő állaton mutatott be a rektor, hiszen a belső részeket nehéz lett volna élőben, viszont volt a tanársegédjénél egy koponya is, amelyet szintén telerajzolt, illusztrálva, hogy mit is láthatnánk, ha belelátnánk a ló fejébe – pontosabban a pofájába. Ez a koponya egyébként nagyon tetszett az élő alanynak is, akárhányszor Sótonyi a kezébe vette, mindig kapott utána – egyszer le is fejelte a koponyát és meg is ijedt, de a professzor gyakorlott mozdulatokkal, pillanatok alatt megnyugtatta – még akkor is, amikor az állat nyelvét tépte kifelé az egyik oldalon, hogy be tudjon nyúlni a szájüregbe. „Nem hülye, hogy megharapja a saját nyelvét. Jajj, mégis egy kicsit az” – hőkölt hátra ló és ember egyidőben, amikor a ló mégis megpróbálta, de aztán mindkét paripa kapott egy jutalomfalatot és lecsitultak a kedélyek.

„Elszorítjuk a nyaki vénát”

„Látni valamennyire? Nem” – válaszolta meg saját kérdését Sótonyi, miután a sötétbarna lovat piros krétával kezdte összerajzolni. Viszont, ha valaki egy kicsit hunyorított, akkor azért lehetett látni, hogy a ló pofája már úgy néz ki, mint egy elsős kifestőkönyv a sok krétától, így a professzor oda is bökött azoknak, akik nem láttak: „hát, mert vakok” – mondta mosolyogva, miközben a ló üstökét szorongatta éppen. Hogy senki ne maradjon le semmiről, volt egy komplett lócsontváz is az emelvényen, hogy amit a szőr és a bőr eltakar, a fiatalok azt is lássák.

Ezután a szüggyel áttért az óriási szegycsontra, és a szegyizmokkal a törzs felé. Megmutatta a ló marját is, amely az első pár csigolyának a tövisnyúlványa, amely egy nagy „dudorrá” alakítja a nyak és a törzs összeérésének helyét. Volt egyébként a katedrán minden egyes csontból is egy másolat, tehát amit nem az élő állaton és nem is a teljes csontvázon, azt magukon a csontokon szemléltette az egyetem vezetője. Ennek egyik leglátványosabb eleme a lapocka és a karcsont összeillesztése, valamint ezek működésének szemléltetése volt két csontdarab segítségével.

Maradt még izgalom, hiszen a szívtájék vizsgálatához meg kellett emelni a ló mellső lábát, ez pedig nem volt egy egyszerű művelet – de azért egy kis segítséggel csak sikerült. A bordák és a hátcsigolyák kevésbé hordoztak izgalmakat, hacsak azt nem, hogy a lónak a leghosszabb a háta, s míg az elülső pár tövismaradvány hátrafelé, a középső teljesen egyenesen felfelé, az attól hátra elterülők pedig előrefelé állnak. Sótonyi kiemelte, hogy sokkal több csigolyája van egy lónak, mint akár egy embernek, egy kutyának vagy éppen egy disznónak. Illetve az is érdekesség, hogy a bordák alsó része csont, viszont a felső része pedig egy porccsokorban egyesül.

Kinek milyen a gluteusa?

A ló fara felé közeledve megszemlélhettük az ágyékcsigolyákat, a csípőrészt, a medencét, és a keresztcsontot is. Ekkorra Sótonyi szinte refrénszerűen kérdezte a hallgatóktól, hogy „látni onnan lentről? Nem hiszem” – válaszolta meg folyamatosan a saját kérdéseit, némi kacagást és mosolyt kiváltva az érdeklődő tekintetű elsősöktől. Mire az utóhasi tájékra ért a bemutató, már látszott némi fáradás a modellen is, hiszen a medence felrajzolásánál már kicsit fújtatott és a farkát is eléggé legyezte, de profiként hagyta, hogy Sótonyi bármelyik szervét fogdossa – tényleg bármelyiket, még a régió pubikát is (ezt mindenkinek meghagyjuk, hogy rákeressen ha érdekli, de annyi azért elárulunk, hogy Hadházy Ákos elég szokszor dobálózik ezzel a testrésszel).

Szeretnek gyönyörködni a gluteusban, kinek milyen a gluteusa

– humorizált tovább a rektor a ló farát csapkodva és a farizmokról beszélve, tehát próbálta máshogy is megszólítani a fiatalokat.

Egy fél mondat erejéig a lovaglásra is kitért, miszerint a lovaglás egyetlen tudománya, hogy a ló mindig maga alá próbál lépni, aki ezt összehangoltan tudja csinálni az állattal, az tud lovagolni. Persze hozzátette, hogy ez sok időbe és gyakorlásba kerül, mégpedig „szeretettel és nem kényszerrel”.

A végére is maradt még egy kis trükk, hiszen az ujjpercek bemutatásánál Sótonyi ismét a kezébe vette az állat mellső lábát, majd hajlítgatni kezdte, amelyet a ló mintaszerűen tűrt, utána viszont azért csak dobbantott párat, valamint a fejével is elkezdett már forogni, hiszen több mint egy órája tartott az előadás, jelezte, hogy ő is fáradt. A rektor közben kitért arra, hogy az ujjperceknél a szalagok annyira erősek a ló lábában, hogy

„Egyszerű ez, mint a pofon” – mondta a végén a professzor, mire többen mosolyogva kezdték ingatni a fejüket, hiszen az első napjukon annyi új információt kaptak, hogy majd' felrobbant a fejük. Eztán kihívott egy hallgatót, akinek a hátát is összerajzolta, hogy az izmokat ismertesse. Ezzel zárta a máshol rendhagyó, itt mindennaposnak számító iskolakezdési előadást Sótonyi Péter.

(Borítókép: Prof. dr. Sótonyi Péter 2026. szeptember 7-én. Fotó: Németh Kata / Index)