GazdaságSzerző: portfolio 4 napja 5 percnyi olvasás
A 16 éven aluliak közösségimédia-fiókjainak korlátozása után Ausztrália újabb, nemzetközileg is figyelt platformszabályozási lépésre készül. A friss tervezet arra kötelezné a techóriásokat, hogy egyértelmű választást kínáljanak a felhasználóknak az algoritmikusan személyre szabott és egy kevésbé profilozott hírfolyam között. A lépés nemcsak hatalmas bírságkockázatot jelent a platformoknak, de az európai szabályozásra is nyomást gyakorolhat.
Ausztrália az elmúlt időszakban a platformszabályozás egyik legaktívabb tesztpályájává vált. A szigorú korhatár-szabályozás bejelentését követően az Albanese-kormány célzott konzultációra kiadta a digitális gondossági kötelezettség (Digital Duty of Care) törvénytervezetét. Ez a javaslat a platformok hirdetési és elköteleződési modelljének egyik alapvető elemére, a figyelemalapú algoritmusokra fókuszál.
A megfelelés elmulasztása legfeljebb 109,2 millió ausztrál dolláros bírságot (nagyjából 24,52 milliárd forint) vonhat maga után, miközben a tervezet Európában is új vitát nyithat arról, hogy elég-e a jelenlegi ajánlórendszer-szabályozás, vagy erősebb, felhasználói választáson alapuló mechanizmusokra lesz szükség.
A szabályozás legfajsúlyosabb eleme a „My Feed, My Way” kezdeményezés. A részletek ugyanakkor még nem véglegesek: a kormány szakértői tanácsot kér arról, hogy a felhasználóknak külön be kelljen-e kapcsolniuk az algoritmikusan személyre szabott hírfolyamot (opt-in), vagy alapértelmezés szerint az működjön, és abból lehessen kilépni (opt-out). A cél mindkét esetben az, hogy
a felhasználók érdemi, jól látható választási lehetőséget kapjanak arról, mennyire akarják a platformok ajánlórendszereire bízni a tartalomfogyasztásukat.
Aki az algoritmusmentesebb alternatíva mellett dönt, az az általa követett ismerősök és tartalomgyártók posztjait fogja látni. Anthony Albanese miniszterelnök a bejelentéskor kiemelte, hogy a cél nem a kormányzati kontroll kiterjesztése, hanem a felhasználói kontroll visszaadása.
A tervezet emellett szigorú kötelezettségeket írna elő az online szolgáltatók, beleértve a játékokat és az AI chatbotokat is, számára, hogy védjék a 18 éven aluliakat a káros tartalmaktól, például az illegális pornográfiától vagy az étkezési zavarokat népszerűsítő videóktól. A nőgyűlölő „manosphere” tartalmak fiatalok körében való terjedésében a szakértők egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a platformok ajánlórendszereinek.
Ahogy a BBC által is idézett Chanel Contos nőjogi aktivista a múlt héten az ausztrál National Press Clubban elmondott beszédében fogalmazott:
Az évi egyetlen felvilágosító óra vajmi keveset ér, ha közben egy tinédzsereket célzó, addiktív tartalomgyártó gépezet napi több órán keresztül ennek homlokegyenest az ellenkezőjét sulykolja beléjük. A fiatal férfiak online nőgyűlöletbe való radikalizálódása olyan sürgető kihívás, amelyet azonnal kezelni kell.
A javaslat éppen ezért külön eltávolítási jogosítványokat adna az eSafety Commissionernek az úgynevezett „nudify” (vetkőztető) alkalmazásokkal és weboldalakkal szemben is.
Ausztrália online biztonsági őre: mi az az eSafety Commissioner? Az eSafety Commissioner Ausztrália független online biztonsági szabályozó hatósága, és a világ első ilyen típusú állami szerveként tartják számon. Feladata az online károk megelőzése, a káros tartalmak visszaszorítása és a digitális platformok biztonsági kötelezettségeinek ellenőrzése.
Az új digitális gondossági kötelezettség (Digital Duty of Care) a korábbinál szélesebb jogosítványokat adna a hatóságnak: az eSafety felügyelné az algoritmikus hírfolyamokra vonatkozó szabályok betartását, a jogsértések pedig akár 109,2 millió ausztrál dolláros bírságkockázattal járhatnak. A tervezet emellett eltávolítási felszólításokat is lehetővé tenne a káros online szolgáltatásokkal, például a mélyhamisításon alapuló „nudify” alkalmazásokkal és weboldalakkal szemben. Európai hullámokat vethet az ausztrál szigor
Az EU-ban a Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelet, a DSA már most előírja a nagyon nagy online platformoknak (VLOP) és nagyon nagy online keresőmotoroknak (VLOSE), hogy ajánlórendszereikhez kínáljanak legalább egy, profilalkotáson nem alapuló opciót. Az ausztrál modell újdonsága ezért nem önmagában az alternatív hírfolyam léte, hanem az, hogy
a választást egyértelmű, a felhasználó elé vitt döntési helyzetként szabályozná.
Ez azért lehet fontos Európában is, mert a következő jogalkotási és végrehajtási vita már nem arról szólhat, létezik-e profilalkotáson nem alapuló vagy kevésbé személyre szabott alternatíva, hanem arról, mennyire látható, semleges és tartós ez a választási lehetőség.
A szabályozás hatása nagyban attól függ majd, hogy a platformok mennyire semlegesen és tartósan jelenítik meg az algoritmikus hírfolyam alternatíváját. A jogalkotók számára a fő végrehajtási kihívás az úgynevezett sötét mintázatok (dark patterns) kiszűrése lehet: ilyen megoldás, ha a kevésbé profilozott hírfolyam nehezebben elérhető, kevésbé vonzó vagy rendszeresen újramegerősítést kér, miközben az algoritmikus opciót a felület erősebben ajánlja.
Ez Európában sem ismeretlen probléma: az adatvédelmi és platformszabályozási iránymutatások már most hangsúlyozzák, hogy a választási lehetőségeket nem lehet a több adatkezeléssel járó megoldás felé torzítani.
A tervezet a megfelelés kikényszerítése érdekében komoly szankciókat helyez kilátásba: a kötelezettség megsértése jelentős büntetéssel jár. A végrehajtás ugyanakkor kulcskérdés marad: Anika Wells kommunikációs miniszter az ABC News és a BBC szerint elismerte, hogy a 16 éven aluliakra vonatkozó közösségimédia-szabály megsértése miatt eddig egyetlen techcéget sem bírságoltak meg, miközben kutatások szerint sok érintett fiatal továbbra is jelen van a platformokon.
A javaslat Ausztráliában sem váltott ki egyöntetű támogatást. Angus Taylor liberális párti vezető politikus erős fenntartásait jelezte, és arra figyelmeztetett, hogy a szabályozás szerinte a közösségi média cenzúrázására tett kísérletként is értelmezhető.
A kritikához csatlakozott Sarah Henderson árnyék-kommunikációs miniszter is, aki a szólásszabadságra leselkedő „abszolút fenyegetésnek” nevezte a tervezetet, kifogásolva, hogy az túlzottan széles mérlegelési jogkört adna a mindenkori miniszter kezébe az új kategóriájú káros tartalmak meghatározására.
Matt Canavan nemzeti párti szenátor szintén úgy fogalmazott: mélyen szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy bármelyik kormánynak hatalmat adjanak annak eldöntésére, mit olvashatnak az emberek a telefonjukon.
A cenzúravádakat Anika Wells kommunikációs miniszter határozottan visszautasította, és azt mondta: a tervezet nem adna felhatalmazást sem a kormánynak, sem hatóságoknak az online félretájékoztatás ellenőrzésére. Wells szerint a javaslat a gyerekek esetében a súlyos online károk megelőzésére, a felnőtteknél pedig elsősorban a jogellenes tartalmakra és a felhasználói választásra koncentrál.
Bár a parlamenti vita még módosíthatja a részleteket, az ausztrál tervezet egyértelműen jelzi, hogy a platformszabályozás következő frontja az ajánlórendszerek és a felhasználói választási mechanizmusok ellenőrzése lehet. Európában ez nem teljesen új irány, de
az ausztrál modell nyomást helyezhet az uniós és brit döntéshozókra, hogy a meglévő szabályok végrehajtását láthatóbb, közvetlenebb felhasználói döntési pontokhoz kössék.
Címlapkép forrása: Nikolas Kokovlis/NurPhoto via Getty Images
Napi