– Miskolci kinevezése csodás születésnapi ajándék, vagy – tekintve, hogy egy pontra van a Diósgyőr az utolsó helytől –, az ünnepi asztalra kipakolt teher?
– Legfeljebb édes teher – vette a lapot a Diósgyőr vezetőedzőjének éppen a 49. születésnapján kinevezett Feczkó Tamás. – Amúgy pedig mindig is szerettem a kihívásokat. Nem gondoltam egyébként, hogy ilyen szép ajándékot kapok a születésnapomra, az jut erről eszembe, amikor az egyik Újpest elleni meccsünk épp a névnapomra esett itt, Diósgyőrben, és majd’ nyolcezer ember köszöntött fel. Épp az egyébként a vágyam, amit a hét évvel ezelőtti szerepvállalásomkor nem sikerült megvalósítani, hogy telt házas meccseket játsszunk idehaza. Azt szeretném, ha erőddé válna a DVTK stadionja. Ha már egyszer a diósgyőri vár szomszédságában helyezkedik el. 

– Van önben extra bizonyítási vágy azután, hogy Kispesten úgy sem folytathatta a munkát, hogy feljuttatta a csapatot? Túl van már egyáltalán az elküldése felett érzett csalódáson?
– Persze. Az ember mindent fel tud dolgozni. Azután, hogy a hazai klubok elkezdték a nyári felkészülést, én is igyekeztem naprakész lenni, készen állni arra, ha hívnak, a lehető legkönnyebben kapcsolódjak be a napi munkába. Ami a kérdés első felét illeti, bárhol, bármilyen előzmények után álljak is munkába, mindig a legjobbamra törekszem. Legyünk őszinték, szezon közben a tabella hátsó fertályához tartozó együtteseknél szokás váltani, de van már abban rutinom, mi ilyenkor a teendő, és inkább örülök annak, hogy az egyik legnagyobb és -fanatikusabb tábor csapata alkalmaz, a klub pedig tőlem várja a felemelkedést.