Soha nem felejtem el, hogy életem legelső fizetéséből megvásároltam életem első videomagnóját, amivel már rögzíteni is tudok a tévéből. A korábbi berendezés otthon ugyanis csak lejátszásra volt alkalmas. Sokáig nem zavart, hiszen pár percre volt egy videotéka, de egy idő után már szerettem volna felvenni minden egyes Forma-1-es futamot a tévében. Nagyon büszke voltak az új készülékre, természetesen hegyekben álltak otthon a VHS-kazetták, én pedig imádtam címkézni és rendszerezni őket. 2026-ban nem csak olvasni, leírni is szürreális mindezt. A streaming elhozta az életünkbe azt, hogy mindent azonnal megkaphatunk, amikor és ahol csak akarjuk. A VHS annak idején viszont még ennél is többet nyújtott: az otthoni mozizás élményét. Aztán, ahogy elkezdtek terjedni a videokamerák, egy másik fontos funkciója is lett, még fontosabb is: az emlékeinket már nem csak a szívünkben, hanem a videokazettáinkon is rögzíthettük. Generációk életét kísérte végig a VHS, amely ma ünnepli az 50. születésnapját, így mi is megemlékezünk róla.

7 érdekesség az otthoni mozizás forradalmát elindító rendszerről, a VHS-ről

1. Még csak nem is az első volt: A VHS története 1976. szeptember 9-én kezdődött, amikor a japán JVC bemutatta az első VHS-rendszerű videómagnót. A Victor HR-3300 több mint 13 kilogrammos szerkezet volt, mai szemmel kifejezetten ormótlannak tűnik ráadásul a Sony már egy évvel korábban piacra dobta saját videómagnóját, a Betamaxot. A kétféle rendszer nem volt kompatibilis egymással, így utólag nézve komoly tétje volt annak, hogy ki milyen gépet választ. 1981-re a VHS-rendszerű videómagnókból már többet adtak el, mint Betamaxból, és a VHS gyakorlatilag világszabvánnyá vált. 
2. A kétórás kazetta nem véletlenül lett kétórás: A VHS egyik legfontosabb fegyvere a játékideje volt. Hiába volt szebb a Betamax képe, csak 1 órányi műsor fért rá, míg a VHS-re 2. A fejlesztői már a tervezéskor úgy gondolkodtak, hogy legalább egy teljes filmnek vagy meccsnek el kell férnie rajta. Nem kellett egy film közepén kazettát cserélni, és egy hosszabb tévéműsort is fel lehetett venni az elejétől a végéig.
3. A streaming előfutára: A videómagnót be lehetett programozni, hogy akkor is rögzítse a filmet, meccset vagy sorozatot, amikor senki nincs otthon. Így a nézőnek többé nem feltétlenül kellett alkalmazkodnia a tévécsatorna műsorrendjéhez. Így a Netflix egyik legfontosabb kényelmi funkcióját már évtizedekkel ezelőtt megtapasztaltuk, csak internetkapcsolat helyett egy üres kazetta kellett hozzá.
4. Egy kis műanyag fül védte a tartalmat: A VHS-kazetták hátoldalán volt egy apró kitörhető műanyag fül. Ha ezt eltávolítottuk, a videómagnó nem engedte felülírni a kazettát. Ez volt a VHS-korszak írásvédelme. Persze erre is volt megoldás: a kitört nyílást egyszerűen le lehetett ragasztani, és a kazetta ismét írhatóvá vált.
5. A VHS egy teljes üzletágat teremtett: a videotékákat - Emlékszem, hogy gyerekkoromban mennyire izgalmas helynek számított a párszáz méterre lévő videótéka. Mennyire izgalmasnak tűnt, és mennyire végtelennek az a rengeteg film, ami ott sorakozott. Nem egy algoritmus dobta ki az ajánlót, hanem végignéztük a polcokat, a kazettatokok hátoldalát, és esetleg a toplistát a kikölcsönzött filmekről. Persze volt, hogy aznapra lemaradtunk egy filmről, mert az összes példányt elvitték. De aztán persze vissza is hozták, szigorúan az elejére tekerve a filmet. Mennyivel körülményesebbnek tűnik a mostani életünkhöz képest, de mégis mennyire édes rá visszagondolni! Akkor egy film kiválasztása komoly döntésnek számított, a videotéka pedig generációk számára maga volt az otthoni mozi.
6. A VHS meghalt, aztán divat lett belőle - Zaj, elmosódás, színhibák, vibrálás - ezek mind a technológia korlátai voltak. A VHS képminőségét annak idején mindenki javítani próbálta.  Ma ugyanezeket mesterségesen tesszük rá a videókra. Telefonos alkalmazások filterei utánozzák a VHS-kép jellegzetes hibáit. Ami harminc éve rossz képminőségnek számított, abból mára önálló vizuális stílus lett. (Az utolsó VHS-videómagnókat gyártó Funai Electric 2016-ban állította le a termelést.). 
7. Halhatatlan emlékek öregedő szalagokon - A VHS-korszak legfontosabb öröksége az amatőr felvételeink. Esküvők, ballagások, karácsonyok, első nap az óvodában, az iskolában, rég meghalt nagyszülők hangja és mozgóképe olyan kazettákon, amelyeket lehet, hogy évtizedek óta senki nem játszott le. Mivel a mágnesszalag öregszik, érdemes átnéznünk a padlást, és minél hamarabb gondoskodni ezeknek a felvételeknek a digitalizálásáról, a pótólhatatlan emlékeink megőrzéséről.

A Victor HR-3300 amerikai kiadása videón: