GazdaságSzerző: portfolio 4 napja 5 percnyi olvasás
Hamarosan dönt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa arról, csökken-e a jelenlegi inflációs cél. Az elmúlt hónapokban főleg az euróbevezetés kapcsán került szóba a cél felülvizsgálata, de az eurótól függetlenül is gondolkodhat ezen a jegybank. A lépés súlyát jól jelzi, hogy több mint húsz éve csak finomhangolás történt az MNB legfontosabb horgonya esetében. Mivel járhat, ha valóban csökken a jegybank célja? Miért pont most gondolkodott el ezen az MNB?
Az elmúlt hónapokban az MNB szokásos sajtótájékoztatóin többször szóba került az inflációs cél kérdése. Nyáron Varga Mihály minden hónapban szóba hozta a kérdést:
De mi ez az inflációs cél, ami annyira fontos, hogy hónapokig beszédtémát jelent? A nemzetközileg is meghatározó inflációs célkövetés rendszerében ez a jegybank legfontosabb támpontja. Azt határozza meg, mekkora inflációt tart kívánatosnak közép- és hosszútávon. Ehhez kell igazítania a monetáris politikáját, vagyis
az inflációs cél mértéke határozza meg a kamatdöntéseket.
Az MNB esetében jelenleg 3 százalék az inflációs cél, ami mellett van plusz-mínusz egy százalékpontos toleranciasáv, ami a rövid távú sokkok okozta "célzási pontatlanság" alól menti fel a jegybankot. Vagyis az MNB másfél- két éves időtávon 3%-os inflációra „lő”, és ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az inflációnak a 2-4 százalékos sávban illik mozognia. Az érték legutóbb több mint húsz éve, 2005-ben csökkent 3,5%-ról 3 százalékra.

Már ebből is látszik, mekkora súlyú döntés az inflációs cél módosítása, ez
évtizedekre meghatározhatja a magyar monetáris politika irányát.
Azóta gyorsult fel az inflációs célról való gondolkodás mióta tavasszal hatalomra került a Tisza Párt, mely a választási kampányban egyértelmű célként fogalmazta meg az euró bevezetését. Éppen ezért eddig elsősorban az euró feltételeként került szóba a módosítás.
Az euróbevezetéskor ugyanis minden tagállamnak bizonyítania kell, hogy számára az Európai Központi Bank (EKB) 2 százalékos inflációs célja megfelelő. Ez valóban feladatot jelent az MNB számára, azonban Magyarország az útnak nagyon az elején jár, vagyis nem feltétlenül kellene most rögtön hozzányúlni a célhoz.
A kormány jelenleg 2030-ra szeretné teljesíteni az euróbevezetés feltételeit, majd azt követően kerülhetne sor a forint lecserélésére. De akkor miért siet ennyire a jegybank?
Ha körülnézünk a régióban, akkor látszik, hogy az eurózónán kívül nálunk a legmagasabb a jegybank inflációs célja. A lengyel és a román nemzeti bank 2,5%-os, a csehek pedig 2 százalékos áremelkedési ütemet céloznak. Közülük a románok időnként kacérkodnak az euró bevezetésével, de a feltételek teljesítésében még nálunk is rosszabbul állnak, a lengyelek és a csehek pedig rendre elutasítják az ötletet is.

Vagyis
az euró bevezetésétől függetlenül is napirendre kerülhetne a cél felülvizsgálata, illetve annak igazítása a régiós országokhoz.
Közép-Kelet-Európában egyébként utoljára Románia módosított a legfontosabb jegybanki célon, ők 2013-ban 3 százalékról csökkentették a jelenlegi 2,5%-ra.
A kormány euróbevezetési tervei mellett van még egy oka, hogy most kerülhet terítékre a kérdés:
évek óta nem látott alacsony árnyomás tapasztalható a gazdaságban, ebben a környezetben pedig könnyebb csökkenteni a célt.
A kedden megjelent friss adatok szerint augusztusban 1,3 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak, ami ugyan minimális növekedést jelent az előző havi értékhez képest, de továbbra is a jelenlegi jegybanki célsáv alatt van jócskán.

Az inflációs várakozások is kedvezőek, a szakemberek az év végéig fokozatos emelkedésre számítanak, ugyanakkor még decemberben is 2 százalék körüli éves áremelkedést várnak. Az MNB pedig az elmúlt hónapokban jelezte, hogy előrejelzése szerint még 2027-ben is végig 3% alatt marad az infláció. Vagyis adja magát a kérdés a céllal kapcsolatban: mikor, ha nem most?
Hamarosan tehát várhatóan részletesen beszámol majd az MNB a cél felülvizsgálatának eredményéről, illetve az esetleges lépésekről is dönthetnek. A sajtóhírek szerint ez akár már a szeptemberi kamatdöntő ülés után megtörténhet, Varga Mihály korábban csak őszt jelölt meg időpontként.
A szeptember 22-i ülés azért is „adná magát”, mert akkor a Monetáris Tanács tárgyal a friss inflációs jelentésről, illetve az abban szereplő előrejelzésekről is. Egy frissített inflációs előrejelzés mellett pedig logikusabb lenne dönteni egy ilyen súlyú kérdésben, erre viszont szeptember után legközelebb csak december végén lesz lehetőség.
Az inflációs cél súlya miatt
meglepetés lenne, ha a jegybank egy lépésben rögtön 3 százalékról 2 százalékra módosítaná a középértéket, valószínűbb forgatókönyv, hogy ez két lépcsőben történik majd meg.
Így most 2,5%-ra csökkenhet a cél, majd az euróbevezetési céldátum ismeretében a következő években jöhet még egy mérséklés. Ezzel egyrészt nem okozna akkora megrázkódtatást az MNB a gazdaságban, másrészt lehetősége lenne értékelni az első lépés tapasztalatait, tanulságait, és azok fényében tovább menni az úton.
Az inflációs cél alapvetően határozza meg, milyen monetáris politikát kell a jegybanknak folytatnia. Alacsonyabb cél eléréséhez ugyanis
logikusan szigorúbb monetáris kondíciókra, magasabb kamatokra van szükség.
Éppen ezért jön most kapóra, hogy alig van árnyomás a gazdaságban, hiszen nem kell aggódni az alacsonyabb cél túllépése miatt sem.

Vagyis a legvalószínűbb opció, hogy idén (akár már szeptemberben) 2,5%-ra mérsékli a célját az MNB, ez azonban egyelőre nem lesz érdemi hatással a kamatdöntésekre, hiszen a jelenlegi 1,3%-os infláció mellett egyelőre nincs jelentősége. Legfeljebb az esetleges további kamatcsökkentések terét csökkentheti, de most még ez sem aktuális, inkább 2027-ben kerülhet szóba, hogy az új cél környékére emelkedjen a drágulási ütem.
Ha jól „sül el” a mostani lépés, akkor egy újabb csökkentéssel érheti el a 2 százalékos célt a magyar jegybank. Előtte azonban fontos lesz kiértékelni a tapasztalatokat, illetve látni, mennyire erős a kormány euróbevezetés iránti elköteleződése.
Címlapkép forrása: Portfolio