Jamaica egykor brit gyarmat volt, ahol cukornádültetvényeket telepítettek, amelynek megmunkálását Afrikából elhurcolt rabszolgákra és azok leszármazottaira bízták. Legnagyobb részük az 1833-as rabszolgafelszabadítást követően is a szigeten maradt, így a ma ott élők ezeknek az egykori rabszolgáknak az utódai, akik 1962. óta független államban élnek. A Nemzetközösséget azonban nem hagyták el, így ma is a mindenkori brit uralkodó az állam feje. Jamaica pedig így saját királyát kérte állásfoglalásra a rabszolgaság jogszerűségéről.

Olivia Grange kulturális miniszter delegációja három kérdésre vár választ a királytól: 

1. Jogszerű volt-e az afrikaiak rabszolgasorban tartása Jamaicán az angol jog szerint?

2. Megszeghették-e a nemzetközi jogot?

3. Az Egyesült Királyságnak van-e jogi kötelezettsége a kártérítésre?

Hosszan tartó kifizetések

A jamaicai álláspont szerint az a tény, hogy London kártérítést fizetett az ültetvények tulajdonosainak a rabszolgafelszabadítást követően felveti a britek felelősségét, hogy a rabszolgákat nem kártalanították. Az 1833-as döntést megelőzően hosszas vita folyt a rabszolgaságról, az ültetvényesek pedig azzal érveltek, hogy egy csapásra elveszítik ingóságaik – rabszolgáik – nagy részét, így koldusbotra jutnak. A brit kormány ezért 20 millió font kártérítést fizetett az ültetvényeseknek. Erre nagyjából 40 ezer földbirtokos volt jogosult, akik egy része a pénzért a kincstárnál hagyta és évi juttatást kapott a koronától. 

Jamaica felkészült a hosszadalmas jogi eljárásra, ennek első lépése az uralkodóhoz való folyamodvány. A Buckingham palota nyilatkozata szerint a király „elkötelezett, hogy a rabszolgaság ügyében tisztábban lehessen látni és a történelmi igazságtalanságokat jobban lehessen kezelni”. A brit kormány korábban kategorikusan leszögezte, hogy nem fog jóvátételt fizetni a rabszolgaság miatt. 

Párizs sose bocsátott meg Haitinek

Franciaország is derekasan kivette a részét a rabszolgakereskedelemből. Egyik karibi gyarmatuk, Haiti 1804-ben kivívta függetlenségét egy rabszolgalázadással, amelyet Párizs súlyosan megtorolt. A független államtól 1825-ben 150 millió frank jóvátételt követelt elveszített javaik miatti kártérítésként, ellenkező esetben háborút helyezett kilátásba. 

 A hitelek egy részét francia bankoktól kellett felvennie, más részüket pedig amerikai befektetők finanszírozták, természetesen nem ingyen. A francia Nemzetgyűlés 2016-ban arra szavazott, hogy X. Károly király 1825-ös ultimátumát visszavonja, de egyben jelezte, Haiti semmiféle kártérítést nem kap. Haiti a függetlenséggel saját halálos ítéletét írta alá, soha nem tudott kikeveredni a hitelezőktől való függésből, természeti katasztrófák is sújtották rendszeresen, ma a világ egyik legszegényebb országa, mindenféle remény nélkül.

Ütik a vasat, amíg meleg

Az afrikai származású emberekkel való bánásmódot a transzatlanti rabszolgaság idején az ENSZ közgyűlése márciusban az „emberiesség elleni legsúlyosabb bűnnek” fogadta el, amely ugyan csak elvi állásfoglalás, de mégis muníciót ad azoknak az államoknak, amelyek jóvátételt követelnek a régi rabszolgatartóktól. A helyzetnek megfelelően az afrikai országok által beadott javaslatnál az Egyesült Királyság és az Európai Unió tagjai tartózkodtak, az Egyesült Államok, Izrael és Argentína nemmel szavazott.

Borítókép: Jamaicai tüntetők Londonban (Fotó: RICARDO MAKYN)