GazdaságSzerző: economx 4 napja 3 percnyi olvasás
Venezuela alatt van a világ bizonyított olajkészletének mintegy 17 százaléka, mégis alig több mint napi egymillió hordót termel. Trump most amerikai milliárdokkal indítaná újra az ország olajiparát. Ha sikerül megduplázni a kitermelést, az már az olaj világpiaci árát is lejjebb nyomhatja.
Venezuela első látásra olajnagyhatalom. Az ország mintegy 303 milliárd hordó bizonyított készlettel rendelkezik, ami a világ teljes olajkészletének körülbelül 17 százaléka. Ez még Szaúd-Arábiáénál is több.
A világpiacon azonban ebből eddig alig látszott valami.
Venezuela 2025-ben naponta nagyjából 1,1 millió hordó olajat termelt. Ez a globális kitermelés körülbelül egy százaléka. 2000-ben még napi 3,2 millió hordó körül járt a termelés. Az olajipar évtizedek óta tartó leépülése, a szankciók, az állami olajvállalat rossz állapota és a hiányos infrastruktúra együtt oda vezetett, hogy az ország a saját kincsének csak töredékét tudja felszínre hozni.
Donald Trump augusztus végén történelmi megállapodásként beszélt az Egyesült Államok és Venezuela olajüzletéről. Az amerikai elnök szerint Washington több mint 65 milliárd hordó venezuelai bizonyított olajkészlet felett szerez kontrollt. Marco Rubio amerikai külügyminiszter pedig csaknem 100 milliárd dollárnyi magánberuházást emlegetett.
A venezuelai kormány szerint 17 stratégiai olajmező fejlesztése kerülhet napirendre. A cél a termelés jelentős növelése, az olajipar újjáépítése és új bevételek szerzése.
A világ azonban nem kap egyik napról a másikra több százmilliárd hordónyi új olajat.
Venezuela ugyanis főként nehéz és extra nehéz nyersolajat termel. Ennek kitermelése és feldolgozása nagyságrendekkel drágább, mint a közel-keleti könnyűolajé, ráadásul az ország infrastruktúrája évtizedek óta romlik. Új kutakra, csővezetékekre, feldolgozókapacitásra, kikötőkre és megbízható áramellátásra is szükség van.
Az amerikai Chevron már régóta jelen van Venezuelában, és komoly tapasztalatot szerzett a helyi nehézolaj kezelésében. Más külföldi cégek előtt is megnyílhat az út, ha a beruházások jogi és pénzügyi feltételeit rendezik.
A világpiac szempontjából az számít, mennyi pluszolaj jelenik meg ténylegesen.
Ha Venezuela a jelenlegi valamivel több mint egymillió hordós napi kitermelését 1,5–2 millió hordóra tudná növelni, az önmagában még nem fordítaná fel az olajpiacot. De már ennek is lehet hatása az árakra.
A Goldman Sachs elemzői szerint ha Venezuela 2030-ra eléri a napi kétmillió hordós termelést, az akár négy dollárral is csökkentheti az olaj hordónkénti árát az alapforgatókönyvhöz képest.
Vagyis Venezuela nem fogja egyik napról a másikra olcsóvá tenni a benzint, de ha a kitermelés tartósan felfut, az már érezhető pluszkínálatot jelenthet.
Ehhez viszont előbb rengeteg pénzt kell elkölteni.
A 100 milliárd dolláros összeg azonban nem egyszerre érkezik Venezuelába.
A venezuelai olajipar állapota miatt nem elég megnyitni a mezőket a külföldi cégek előtt. Az áramhálózatot, a szállítási infrastruktúrát és a kitermeléshez szükséges létesítményeket is rendbe kell tenni. Az új olajmezők felfuttatása akár évekig tarthat.
A megállapodás részletei ráadásul még nem teljesen tiszták. A német Tagesschau szerint az sem világos, hogy pontosan mit jelent Trump kijelentése az amerikai kontrollról: tulajdonjogról, kitermelési jogról vagy valamilyen más konstrukcióról van-e szó.
Az sem szokványos, hogy egy ország kormánya egy másik állam olajmezői felett szerezzen ilyen jellegű befolyást.
Nicolás Maduro januári elfogása után Washington gyorsan megállapodott a helyét átvevő Delcy Rodríguezzel. Az Egyesült Államok azóta jelentős befolyást gyakorol a venezuelai olaj értékesítésére is. A Tagesschau szerint a Financial Times júliusban arról írt, hogy az amerikai fél addig mintegy 13 milliárd dollár bevételhez jutott a venezuelai olaj értékesítéséből, miközben Caracasnak ebből eddig csak egy kisebb összeget utaltak vissza.
Trump közben egyértelműen arról beszél, hogy az amerikai cégeknek kellene újjáépíteniük a venezuelai olajipart. A ZEIT szerint az amerikai elnök azt is hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van az olajra, részben az amerikai energiaárak leszorítása miatt.
A venezuelai olajkincs önmagában kevés. A kitermelés felfuttatásához évekig tartó beruházásra és az egész olajipari infrastruktúra újjáépítésére van szükség.
Ha azonban Venezuela eljut a napi kétmillió hordós termelésig, az már a világpiacon is látható pluszkínálatot jelenthet. A Goldman Sachs szerint ez önmagában hordónként több dollárral alacsonyabb olajárat hozhat.
A világ legnagyobb olajkincse tehát még mindig nagyrészt a föld alatt van. Trump most azt próbálja elérni, hogy onnan végre a világpiacra kerüljön.
A napokban számoltunk be az Economxon, hogy megcsapolta Venezuelát Trump: a világtörténelem legnagyobb olajüzletét hozta össze.
Napi