„Ne féljetek! 2.0” címmel tartottak kormányellenes megmozdulást szeptember 5-én, szombaton a Kossuth téren. A cím nem véletlen: Magyar Péter neve mellett a mai napig az olvasható zárójelben a Facebook-oldalán, hogy „Ne féljetek”. Még mielőtt az „Árad a Tisza” vált volna a kormányváltó hangulat, majd az úgynevezett rendszerváltás jelszavává, a „Ne féljetek” volt Magyar Péter politikai színre lépésének egyik meghatározó üzenete. Most ezt fordítanák a Tisza-kormány ellen, jelezve, hogy az egykori mozgósító jelszó immár a vele szembeni politikai ellenállás eszközévé is válhat.

Magából a szeptember 5-i rendezvényből azonban még nem következik, hogy egy új, egységes politikai erő vagy mozgalom formálódna a Tisza-kormánnyal szemben. A szervezők szerint körülbelül ötezren vettek részt az eseményen, míg egyes sajtóbeszámolók több száz emberről írtak. A számháború eldöntése nem ennek a cikknek a feladata. De annyi megállapítható, hogy a rendezvény egyelőre nem mutatta meg egy széles társadalmi bázissal rendelkező kormányellenes mozgalom erejét. Arra viszont már alkalmas lehetett, hogy megmutassa, kik azok a szereplők, akik a választási vereség után újjászerveznék a jobboldalt.

Ezt támasztotta alá Békés Márton történész-politológus, a Kommentár folyóirat főszerkesztője is, aki Facebook-bejegyzésében az autonóm kezdeményezések együttműködésének sikereként értékelte a demonstrációt. Mint írta, a tucatnyi régi és új kezdeményezés, mozgalom, platform és véleményformáló részvételével megtartott megmozdulás volt a „főpróba”, amely bebizonyította, hogy „a recept működik”.

A hatalom mögötti gondolat

Békés Mártont nevezték már az Orbán-rendszer főideológusának, Orbán Viktor legveszélyesebb ideológusának, modern Savonarolának és „két lábon járó posztfasizmusnak”, legutóbb pedig az ellenzéki térfélről a kormányoldalra került sajtóban Schmidt Mária alideológusának.

Három éve egy interjúban megkérdeztük tőle, mit szól ezekhez a címkézésekhez. Azt mondta, nem szereti az „efféle baromságokat”.

Annak biztos hízelgő lenne, aki elhiszi ezeket az állításokat, de én nem adok hitelt nekik, inkább harcra késztetőnek tartom őket. Konfrontatív gondolkodású ember vagyok, ezért nem lepődöm meg az ilyen támadásokon, de hübriszt nem okoznak bennem. Ha meg azt okoznának, akkor a feleségem úgyis rám szólna

– mondta Békés lapunknak.

Korábban azt írtuk róla, hogy az orbáni jobboldalon a magyar konzervatív-szuverenista gondolkodás egyik meghatározó formálójaként tartják számon.

Munkásságának középpontjában a Nemzeti Együttműködés Rendszerének szellemi megalapozása, a jobboldali hegemónia elméleti kereteinek kidolgozása, valamint a liberális hegemóniával szembeni eszmei alternatívák megfogalmazása áll. Elméleti hátterét olyan gondolkodók is formálták, mint Carl Schmitt – elsősorban a politikai fogalomról és a szuverenitásról szóló tézisei –, illetve Antonio Gramsci, akinek marxista hegemóniaelméletét Békés paradox módon jobboldali célok, különösen a kulturális térfoglalás és értékformálás szolgálatába állítja

– fogalmaztunk a történész-politológus 2025-ben megjelent Nemzeti maximum című könyvéről írt cikkünkben.

Azt is megjegyeztük: baloldali és liberális kritikusai gyakran azzal vádolják, hogy elemzései túlságosan elfogultak, és a fennálló hatalmi berendezkedés igazolását szolgálják, miközben szerintük nem fordít kellő figyelmet a jogállamisági problémákra, a fékek és ellensúlyok rendszerének leépítésére, a kormányzati központosítás veszélyeire, valamint arra, hogy a gazdasági elit kialakulása egy szűk, politikailag kivételezett kör érdekei mentén történik.

Noha Békés Márton több kötet szerzője, talán eddigi legfontosabb műve a 2020-ban megjelent Kulturális hadviselés, amelyet útmutatónak szánt ahhoz, hogyan lehet meghódítani a politika hátterében ható kulturális szférát (az Orbán-kormánnyal szembenálló, illetve baloldali értelmiségiek is alaposan átolvasták). Ebben ismerteti az olasz marxista–kommunista gondolkodó, Antonio Gramsci (1891-1937) hegemóniaelméletét, és azt, hogy mit tanulhat belőle a jobboldal. Minderről részletesen beszélt 2023-ban az Indexnek adott interjúban is.

Ugyanebben az évben az is kiderült, hogy Orbán Viktor jól ismeri az olasz marxista gondolkodó munkásságát. A tihanyi Tranziton felidézte, hogy 1987-ben írt diplomamunkájához Gramsci hatalom- és hegemóniaelméletét is tanulmányozta.

Gramsci azt írja [...], hogy ha az ellenfeled kezében van a politikai hatalom és azt nem tudod onnan kivenni [...], akkor ne azt célozd meg, hogy rángatod a kezéből a jogart, hanem azt a kulturális környezetet, kontextust változtasd meg, amiben a hatalom gyakorlása történik. Ha ezt meg tudod változtatni, [...], akkor előbb-utóbb át fogod venni az intézményes hatalmat is – ez Gramsci!

– fejtette ki a három évvel ezelőtt a volt miniszterelnök.

Amikor Gramsciról beszélgetve megkérdeztük Békést, szokott-e tanácsokat adni Orbán Viktornak, szűkszavúan annyit válaszolt: nem.

Mozaikjobboldal épülne a NER romjain

Békés Mártonra azért érdemes odafigyelni, munkáit pedig olvasni, mert gondolkodása jóval többet árul el a magyar jobboldal szellemi hátországáról, politikai önértelmezéséről és hosszabb távú stratégiai céljairól, mint amit a lekicsinylő „alideológus” címke sugall. Ezért azoknak is érdemes komolyan venniük, akik alapvetően elutasítják a nézeteit.

A történész-politológus az áprilisi választást megelőző hónapokban leginkább a geopolitikai összefüggéseket és változásokat vizsgálta. Idén év elején Világrendszerváltás címmel jelent meg könyve – a fogalom Békés munkásságának köszönhetően az elmúlt években a magyar jobboldal politikai szókészletének részévé vált –, amelyben amellett érvel, hogy a 21. századot több, egymással versengő, ugyanakkor együttműködő civilizációs nagytér által meghatározott multipoláris világrend formálja majd.

A választás másnapján rövid interjút adott a 24.hu-nak a Fidesz–KDNP vereségéről. Úgy fogalmazott, félreismerték a társadalmat, ami hatalmas hiba volt, a jobboldal pedig elidegenedett a társadalom középső többségétől, és ez a Tisza Párt történelmi győzelméhez vezetett. A vereségről ugyanakkor azt mondta, hogy nem tartja végzetesnek. A lapnak arról beszélt, hogy a Fidesznek meg kell értenie, miért küldött ilyen üzenetet a társadalom. Leszögezte azt is, hogy továbbra is végzi a munkáját, amelyben a közösségszervezésnek és a gondolattermelésnek kell elsődlegesnek lennie.

Rövid csendszünet után Békés már a mozaikjobboldal koncepciójával jelentkezett, felvázolva a választási vereség utáni jobboldali újjászerveződés lehetséges irányát.

A pártoknak, mozgalmaknak, értelmiségi műhelyeknek, véleményformálóknak és közösségeknek úgy kell együttműködniük, hogy közben megőrzik saját autonómiájukat. Ezekből a különálló mozaikdarabokból állhatna össze az a szélesebb jobboldali politikai és társadalmi közeg, amely alapot teremthet egy új politikai struktúra kialakulásához.

Több a zászló, egy a tábor?

A Demokrata augusztus 19-én megjelent számában hosszú interjúban értékelte a választási vereséget, a jobboldal helyzetét és a mozaikjobboldal koncepcióját. Békés több kritikát is megfogalmazott: bírálta a 2022 és 2026 közötti kormányzati ciklus teljesítményét, Nagy Márton korábbi gazdasági minisztert, valamint Orbán Balázst, aki a Fidesz országos kampányfőnöke volt. Azt is kijelentette, hogy nem hisz a restaurációban, nincs visszaút a NER-hez.

A jobboldal államosítása véget ért, így ezek után az autonóm jobboldali közösségek, csoportok, kezdeményezések mozaikszerű összeillesztésére kell koncentrálni. Minden műhely, mozgalom, szervezet és párt együttműködő rendszert kell hogy alkosson – röviden ez a mozaikstratégia

– fogalmazott a történész-politológus, aki a jelszót is kiadta: „csináljatok egy, két, sok jobboldalt, és működjetek együtt.”

Egy Facebook-bejegyzésében aztán azt is pontosította, hogy a mozaikjobboldal nem választási koalíció, nem pártpolitikai kezdeményezés, és nem is a „baloldali összefogáshoz” hasonló kényszerszövetség.

A Demokrata-interjúban Békés egyébként tovább is lépett a mozaikjobboldal koncepcióján, és arról beszélt, hogy az egész nemzetet átfogó gondolatra van szükség, amelynek a jobboldal mellett a baloldal is része. Ha a mozaikokból összeállt a teljes kép, akkor szerinte a nem kifejezetten jobboldali csoportokkal, így például a zöldekkel, valamint baloldali vagy liberális közösségekkel is együtt kell működni. Úgy fogalmazott, hogy az eddig elért és ismert jobboldali peremeken túl is léteznek világok, amelyeket el kell érni és meg kell mozgatni.

A Tisza-kormány az unió globalista fősodrához erőnek erejével visszacsatlakozó, neoliberális rezsim. Ennek megvan a jobboldali és baloldali ellenzéke is, ezeket a csoportokat, áramlatokat kell kapcsolatba hozni egymással egy keresztfront segítségével

– fejtette ki.

Itt azonban még nem tart a mozaikjobboldal. Egyelőre még az is kérdéses, hogy az egyes mozaikdarabok egyáltalán összeilleszthetők-e, hiszen a választás óta több nyílt konfliktus is kialakult ismert jobboldali közszereplők között. Az sem világos, hogyan viszonyul Orbán Viktor és a Fidesz ehhez a koncepcióhoz, és milyen szerepet tölthetnének be egy decentralizáltabb jobboldali struktúrában.

További kérdés, hogy pontosan mit jelentene a „teljes kép” összeállása. Megmaradna egymással együttműködő, de önálló közösségek hálózatának (több a zászló, egy a tábor?), vagy idővel egy új mozgalom, esetleg politikai szervezet is kinőhetne belőle? Mindezeken túl egyelőre arra sincs válasz, hogy a különböző jobboldali kezdeményezések együttműködése miként válhat szélesebb társadalmi támogatottsággá, és ennek hogyan lehet később mérhető politikai következménye.

Az viszont látható, hogy Békés kiválóan ért a fogalomalkotáshoz, és tisztában van a szavak, nevek és elnevezések erejével. A mozaikjobboldal kifejezés rövid idő alatt meghonosodott a jobboldali közbeszédben. A kormányoldalra átkerült korábbi ellenzéki sajtó sem tudja figyelmen kívül hagyni a koncepciót. Miközben többnyire igyekeznek bagatellizálni annak jelentőségét, Békés fogalmát használják az újjászerveződő jobboldali kezdeményezések leírására.

Békés Facebook-oldalán az is nyomon követhető (itt, itt és itt), hogy kiket sorol a mozaikjobboldalhoz. Már önmagában ez is sajátos szerepet biztosít számára az újjászerveződésben, hiszen azzal, hogy egyes szereplőket a mozaik részeként azonosít, bizonyos értelemben ő jelöli ki a formálódó politikai és szellemi közeg határait.

A mozaikjobboldal szereplői között említette például a Magyar Egység Mozgalmat, amelynek egyik júliusi rendezvényén az Index is kérdezhette Bóka Jánost, valamint a Közteret, amely a szeptember 5-i kormányellenes megmozdulás egyik főszervezője volt. Ide sorolta a Magyar Demokrata hetilapot, a Különutast és a Konfrontot is, utóbbi két kezdeményezést korábbi mandineresek hozták létre. Békés továbbá Mi Hazánkhoz közel álló újságírókat és olyan politikai szereplőket is a mozaik részeként említett, akik a Fidesz politikai közösségétől is jobbra helyezkednek el.

Azt is egyértelművé tette, hogy a Fidesz és a KDNP mellett a Mi Hazánkat is a nemzeti jobboldalhoz tartozó pártnak tekinti. A pártról azt is megjegyezte, hogy „már a nagy jövőt ígérő keresztfront taktikába is belekezdett”, amikor közjogi méltóságra jelölte a baloldali Schiffer Andrást és az energiajogászként ismert Tóth Mátét.

A Fidesz és a Mi Hazánk viszonya azonban szintén a nyitott kérdések közé tartozik. Nem világos, hogy hosszabb távon kialakulhat-e szorosabb együttműködés a két párt között, vagy inkább egymás politikai riválisaivá válnak. A Mi Hazánk ugyanis elsősorban a jobboldali választói térben számíthat további erősödésre, politikai súlyának növekedése pedig részben a Fidesz rovására történhet. A két párt között ezért egyszerre lehet jelen az együttműködés lehetősége és a választókért folytatott verseny.

A történész-politológus eközben már új könyvén dolgozik, amelynek aligha meglepő módon a Mozaikjobboldal a címe, és a választási vereség után meghirdetett koncepció elméleti és szervezési alapjait fejti ki. Békés egy Facebook-bejegyzésében a készülő kötet gondolati hátteréből is ízelítőt adott. Két, egymástól ideológiailag távol álló szerző, Lenin és a francia Új Jobboldal egyik előfutárának tekintett Dominique Venner politikai írásait állította egymás mellé. Lenin 1902-ben megjelent Mi a teendő? című művéből és Venner 1962-es Pozitív kritika című kiáltványából egyaránt azt a következtetést vonta le, hogy a politikai áttöréshez az eszmék mellett megfelelő szervezetre és az azok mellett elkötelezett emberekre is szükség van.

Mit akar és kire számít még Orbán Viktor?

Szeptember 12-én, tizenhat év kormányzás után először áll ellenzéki pártvezetőként Orbán Viktor a jobboldal értelmiségi és politikai holdudvara elé Kötcsén. Háttérbeszélgetéseink alapján vegyes kép rajzolódik ki arról, hogy mit várnak és mire számítanak a jobboldali térfélen a volt miniszterelnöktől. Van, aki szkeptikus, és abban sem biztos, hogy Orbán Viktor még képes lehet újjászervezni a jobboldalt. Olyan beszélgetőpartnerünk is akadt, aki szerint maga Orbán is tanácstalan abban, hogyan lehetne egyben tartani a politikai közösséget.

Mások tudni vélik, hogy Orbán Viktor az elmúlt hónapokat nemcsak pihenéssel, hanem tervezéssel is töltötte, több tanulságos beszélgetésen van túl, Kötcsére pedig konkrét elképzelésekkel, kifejezetten iránymutató és lelkesítő beszéddel készül. A kötcsei találkozó főszervezője, Kavecsánszki Ádám, a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója a Magyar Nemzetnek arról beszélt, hogy a zárt esemény igazi kérdése idén az lesz, hogyan tovább.

Néhány nappal az áprilisi választási vereség után Orbán Viktor a Patriótának határozottan kijelentette, hogy korábbi formájában a jobboldali közösség nem tud tovább létezni, ezért teljes megújulásra van szükség. Májusban a Magyar Nemzetnek adott interjújában arra a kérdésre, hogy mit kell most tenni, úgy válaszolt, hogy az újjáépítést mindig a szélen kell kezdeni, a kurucoknál, a radikálisok világában. Ezt azzal indokolta, hogy ilyenkor az jelenti a legnagyobb veszélyt, ha a tábor széle letörik, radikális válaszokat keres, eltávolodik a polgári középtől, és a jobboldal kettészakad. Idei tusványosi beszédében szintén azt hangsúlyozta, hogy a Fidesznek valami teljesen újat kell csinálnia. A párt parlamenti frakciójának természetesen továbbra is el kell végeznie a hagyományos politikai munkát az Országgyűlésben, Orbán szerint azonban ez önmagában kevés.

A Fidesznek ma az a dolga, hogy szolgálja és kiszolgálja a nemzeti ellenállást. A nemzeti ellenállás célja a szabadság helyreállítása, a szabadság pedig nem pártkérdés, sőt még csak nem jobb- vagy baloldal kérdése. A Fidesznek most a lehető legszélesebb ívet kell húznia, ahol minden szabadságszerető ember elfér. Ezért a Fidesznek most nem pártként, hanem szolgáltatóközpontként, inkubátorházként, ha úgy tetszik: faiskolaként kell működnie

– fejtette ki a volt miniszterelnök.

Vagyis Orbán anélkül, hogy mozaikjobboldalról beszélt volna, mintha már felvezette volna a később Békés által megfogalmazott koncepciót. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a mozaikjobboldal Orbán Viktor tudtával, vele egyeztetve vagy tőle függetlenül formálódik-e.

Több ponton is bizonytalan még, hogyan alakul tovább a folyamat. Kötcse azonban fontos állomása lehet a jobboldali útkeresésnek; kiderülhet, Orbán Viktor milyen politikai irányt jelöl ki a következő időszakra. Már önmagában a meghívottak névsora is árulkodó lehet. Kérdés, hogy a kötcsei meghívottak között ott lesz-e Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya, akik Polgári Demokraták néven indítottak társadalmi kezdeményezést, illetve hogy ez a formáció mennyiben illeszthető a Békés által felvázolt mozaikjobboldal koncepciójába. Abból, hogy kik kapnak meghívást Kötcsére, következtetni lehet arra, hogy a választási vereség után kiket tekint Orbán saját politikai közössége meghatározó szereplőinek, kikre számít az újjászervezésben, és mennyire nyitott az elmúlt hónapokban megjelent új kezdeményezésekre.

(Borítókép: Tüntetés a Kossuth téren 2026. szeptember 5-én. Fotó: Németh Kata / Index)