BulvárSzerző: blikk 4 napja 9 percnyi olvasás
A romanticizált elképzelésekkel ellentétben, a párkapcsolatok dinamikája és tartóssága meglepően pontosan modellezhető matematikai képletek segítségével. A kutatók évtizedes munkával olyan dinamikus rendszereket hoztak létre, amelyek az érzelmi kötődés változásait, a külső stresszhatásokat és a viták utáni helyreállítási képességet elemzik. A legújabb felfedezések szerint létezik egy kritikus stabilitási küszöb, amely alá süllyedve a kapcsolat szinte törvényszerűen a felbomlás felé sodródik.
Amikor a szerelemre gondolunk, ritkán jutnak eszünkbe a differenciálegyenletek vagy a populációdinamikai modellek. A legújabb tudományos eredmények szerint azonban a párkapcsolatokban zajló komplex érzelmi folyamatok messze nem annyira kiszámíthatatlanok, mint ahogyan azt a költészet vagy a hollywoodi filmek sugallják. A kutatók olyan matematikai rendszereket fejlesztettek ki, amelyek segítségével nyomon követhető, miként reagálnak a partnerek a mindennapi élet stresszhelyzeteire, hogyan élik meg a konfliktusokat, illetve mi határozza meg, hogy egy pár hosszabb távon együtt marad-e. A vizsgálatokról és a modellek működéséről a ScienceDaily számolt be.
A párkapcsolati dinamika modellezéséhez vezető út meglehetősen szokatlan területről indul: az ökológiából és a népességkutatásból. A szakemberek felismerték, hogy az állatpopulációk változásait leíró klasszikus egyenletek – mint a 18. századi Malthus-féle népességnövekedési modellek vagy az 1920-as években kidolgozott Lotka–Volterra ragadozó-zsákmány egyenletek – meglepő párhuzamokat mutatnak az emberi érzelmek alakulásával.
Különösen fontos viszonyítási ponttá vált az úgynevezett Allee-hatás. A biológiai modellekben ez a jelenség azt írja le, hogy ha egy populáció egy bizonyos kritikus létszám alá csökken, a faj fennmaradása veszélybe kerül, míg a küszöbérték felett a népesség stabil marad, sőt, növekedni tud. Laurent Pujo-Menjouet, a Lyoni I. Claude Bernard Egyetem professzora és csapata kimutatta, hogy ez a logikai struktúra közvetlenül átültethető a romantikus kapcsolatok világára is. Az erről szóló Szerelem! Bátorság! Egyenletek! – A párkapcsolat matematikája (LOVE! VALOUR! EQUATIONS! – Mathematics of the Couple) című könyvet a Taylor & Francis Group adta ki nemrégiben.
A matematikán alapuló megközelítés nem teljesen új keletű, hiszen olyan úttörők fektették le az alapjait, mint Steven Strogatz matematikus vagy John Gottman pszichológus, akit a szaksajtóban gyakran csak „Doctor Love-ként” emlegetnek. Gottman volt az első, aki a párok közötti interakciókat kódolta, grafikonokká alakította, és bebizonyította, hogy a párkapcsolati kimenetelek matematikai pontossággal előrejelezhetők.
A legújabb modellek még ennél is tovább mennek, és olyan összetett tényezőket is beépítenek a számításokba, mint a késleltetett reakciók. A lengyel kutatók (Bielezyk, Forys és Bodnar) által bevezetett tényező azt veszi figyelembe, hogy az emberek nem mindig azonnal reagálnak a vitás helyzetekben. Az az idő, amit valaki a válaszadással vagy a reflexióval tölt, döntő módon befolyásolhatja, hogy egy vita elsimul, vagy még jobban elmélyül.
A komplexitás ellenére a fizikai és matematikai modellek alapelve meglehetősen egyértelmű. Minden kapcsolatnak van egy egyedi, kritikus stabilitási küszöbje:
Pujo-Menjouet hangsúlyozza, hogy a modellek nem a konfliktusok létezését vagy hiányát mérik, hiszen viták minden kapcsolatban előfordulnak. A kulcskérdés az úgynevezett reziliencia, azaz a helyreállítási képesség: az, hogy a pár a stresszhatás után milyen hatékonysággal tud visszatérni a korábbi egyensúlyi állapotba – olvasható a könyvkiadó híroldalán.
Ez is érdekelhetiHonnan ered a romantikus kapcsolat? És hogyan képes támogatni az emberi evolúciót? A szerelemnek óriási jelentősége van, ugyanis garantálja a tartós kapcsolatok kialakulását, támogatja a partnerek közötti elkötelezettséget és biztonságérzetet ad. Tudósok most 90 országban végeztek felmérést a témában, mutatjuk honnan jön a szerelem és miért is olyan fontos.
A matematikai egyenletek három fő erőt határoznak meg, amelyek alapvetően formálják a párkapcsolatok hosszabb távú alakulását:
A kutatók a kapcsolat ellenálló-képességét a három kismalac meséjéhez hasonlítják. Az élet elkerülhetetlenül elhozza a maga „farkasait”, azaz a munkahelyi stresszt, a betegségeket, az anyagi nehézségeket vagy a gyermeknevelési kihívásokat. A matematika abban segít, hogy megértsük, miként építhetünk téglázatot a szalmakunyhó helyett.
A szerelem és a párkapcsolat alakulását matematikai modellek és AI segítségével előre lehet jelezni / Illusztráció: Getty Images
A jövőbeli fejlesztések egyik legizgalmasabb iránya a matematikai modellek és a mesterséges intelligencia ötvözése. A tudósok elképzelései szerint a közeljövőben olyan korai figyelmeztető rendszerek hozhatók létre, amelyek a digitális kommunikáció vagy a napi interakciók mintázatai alapján képesek érzékelni, ha egy kapcsolat az instabilitási zóna felé sodródik.
Egy ilyen eszköz lényegében úgy működne, mint egy párkapcsolati GPS: megmutatná, hol tartanak a felek, merre haladnak, és alternatív útvonalakat javasolna a kívánt cél eléréséhez. Ez időt biztosítana a partnereknek a szükséges korrekciók elvégzésére, még mielőtt az érzelmi szint a kritikus küszöbérték alá süllyedne.
A szakemberek ugyanakkor óva intenek attól, hogy a szerelmet tisztán mechanikus folyamatként kezeljük. A jelenlegi modellek jelentős része nyugati társadalmakból származó adatokon alapul, miközben a kapcsolatok sikerességét nagymértékben befolyásolják a kulturális, vallási, szociológiai és generációs eltérések is.
Ezen túlmenően az emberi viselkedés nem mindig követ racionális mintákat. Az egyének képesek megváltoztatni a szokásaikat, terápiára járhatnak, tudatosan megerősíthetik az elköteleződésüket, vagy olyan személyiségfejlődésen mehetnek keresztül, amelyet egyetlen egyenlet sem tud teljes mértékben kiszámítani.
A matematikai modellek tehát nem kőbe vésett jövőt jósolnak meg, hanem tendenciákat és veszélyzónákat azonosítanak. A képletek megmutathatják a helyes utat, de a kapcsolat ápolása és a döntés, hogy a felek minden nap egymást választják, továbbra is az emberi tényezőn múlik.