EgyébSzerző: index 2026. 07. 21. 7 percnyi olvasás
Vajon az elbutulás felé tartunk?
Cserényi Gyula 1989-ben született Kecskeméten, végzettségét tekintve villamosmérnök, aki erősáramú, közép- és nagyfeszültségű rendszerekkel foglalkozott, mielőtt a HUNOR Magyar Űrhajós Program keretében a kiválasztott kutatóűrhajós, Kapu Tibor tartalékosa lett.
A HUNOR a magyar kormány 2021-es döntésével elindított program, amelynek célja egy magyar kutatóűrhajós feljuttatása a Nemzetközi Űrállomásra.
A Mi lesz velünk? podcast legutóbbi epizódjában Cserényi Gyula arról beszélt, milyen technológiai környezetben zajlott a felkészülése, és hogyan látja a mesterséges intelligencia szerepét az űrkutatásban – illetve a saját életünkben.
Sokan azt gondolják, hogy egy űrkabin belseje a sci-fi filmekből ismert, gombokkal és képernyőkkel teli, jövőbe mutató környezet. A valóság ennél jóval visszafogottabb.
A Nemzetközi Űrállomás 2020 novembere óta folyamatosan lakott, ám maga a laboratórium lassan 26 éves. A kutatóűrhajós megfogalmazása szerint a rengeteg modernizáció ellenére is retró az egész: régi a dizájn, régiek benne az eszközök.
Cserényi Gyula szerint az űrkutatásban a bevált, jól működő megoldások fontosabbak a látványos újításoknál – éppen a biztonság és a hagyománykövetés miatt.
Ezt jól illusztrálja, hogy a zsilipajtókat nem úgy kell elképzelni, mint a Star Trekben, ahol egy gombnyomásra záródnak. A valóságban meg kell fogni a kilincset, elforgatni, kicsit föllökni, majd lecsukni. A SpaceX Dragon-kabinjának oldalsó ajtaját is kézzel csukják be, épp az illesztések érzékenysége miatt.
Ettől függetlenül a modern űreszközök nagyfokú autonómiával működnek. A SpaceX – az amerikai magánvállalat, amely a Nemzetközi Űrállomásra szállítja a személyzetet – Crew Dragon kabinjában nincs botkormány, csak érintőképernyők és néhány kapcsoló.
A kabin viszont ma már szinte teljesen önvezető módon dokkol, közvetlen kézi beavatkozásra csak egészen ritka, vészhelyzeti esetekben kerül sor. Nem véletlen, hogy míg az első űrhajósok berepülő vadászpilóták voltak, ma egy villamosmérnök is jelentkezhet a pályára.
A mesterséges intelligencia egyelőre nem szól bele az űrhajósok mindennapjaiba úgy, ahogy a sci-fi filmekben. Az emberes küldetéseknél az irányítás nagyrészt a Földről történik.
A Nemzetközi Űrállomás mindössze 400 kilométeres magasságban kering, így a kommunikáció gyakorlatilag késleltetés nélküli. Az űrhajós sokszor csak a fizikai munkát végzi el, minden mást – a ki- és bekapcsolást, a szelepek állítását – a földi irányítás intéz, időt takarítva meg ezzel.
A képlet azonban megváltozik, ahogy távolodunk a Földtől. Cserényi Gyula elmagyarázta:
a Holdon még minimális a késleltetés, a Marson viszont már egyirányban körülbelül 12 perc, ami azt jelenti, hogy egy kérdésre csak 24 perc múlva érkezne válasz.
Egy emberi sérülésnél, egy kritikus infrastrukturális hibánál vagy egy elakadt kísérletnél ez a késés végzetes lehet. Éppen ezért az AI szerepe egyre nő majd: az önállóan üzemelő állomásbázisoktól kezdve az űrhajós állapotát figyelő telemedicinális eszközökön át számos funkcióban jelen lesz.
Az adatelemzésben egyébként már most is bevetik. Az egyik magyar kísérletben egy vízréteggel bevont, forgó műanyag gömb áramlásait elemezte a mesterséges intelligencia, hogy a folyadék viselkedéséből akár a gázbolygók működésére is következtetni lehessen. A csillagászok pedig a teleszkópok által lehozott, emberi kapacitással feldolgozhatatlan adatmennyiséget MI-algoritmusokkal elemzik – például exobolygók keresésekor.
A Mars felszínén a marsjárók már fényképek alapján, önállóan navigálnak. Ez a folyamat nem a jövő: a NASA Perseverance marsjárója már 2025 decemberében is MI által tervezett útvonalakat követett emberi beavatkozás nélkül.
Az űrkutatásban az emberi biztonság mindig is az elsődleges szempont marad – szögezte le Cserényi Gyula. A döntések szerinte legalábbis egy ideig biztosan az embereknél maradnak.
Nem fél attól, hogy egy AI önhatalmúlag eldöntené, melyik kabint dobja el és melyiket tartja meg. A döntéseknek ugyanis van egy morális oldaluk, amit a mesterséges intelligencia egyelőre biztosan nem képes kezelni.
Érdekes párhuzam, hogy még a technológiával dolgozó szakemberek sem feltétlenül bíznak meg a gépekben.
Cserényi Gyula bevallotta, egy önvezető funkcióval rendelkező autóban ő maga is inkább saját magára hagyatkozna a beparkolásnál, még ha ez a félelem nem is teljesen racionális.
A kollégái viszonyulása vegyes: az űrhajósokra a hatékony munkavégzés jellemző, sokan mankóként, támogató eszközként használják az AI-t. Az űrhajós szerint nem bűn használni, csak jól és jó céllal kell.
A jövőben pedig egyre több űrhajósra lesz szükség, nem kevesebbre. Egy holdi küldetés a sugárzás miatt sokkal jobban megterheli a szervezetet, mint egy alacsony Föld körüli pályás út.
Nem véletlen, hogy már ma is nagy tervek fűződnek a robotokhoz: Elon Musk humanoid robotokat küldene a Marsra, hogy azok építsék fel a bázist, mire az ember odaér.
Cserényi Gyula személyes viszonya a mesterséges intelligenciához ambivalens. Egy elképesztően hatékony eszközt lát benne, amely – ha jól használjuk – rendkívül hasznos, ám nagyon rosszul is lehet vele bánni.
Az űrhajós szerint az AI-t úgy kell kezelni, mint egy kalapácsot: megvan a maga jól körülhatárolt funkciója, de nem lehet vele mindent megoldani. A hiba ott kezdődik, ha az emberek nem eszközként, hanem kész megoldásként tekintenek rá, és helyettük gondolkodtatják.
Itt fogalmazta meg a beszélgetés talán legfontosabb gondolatát:
„Veszélyes lejtő tud lenni az emberiségnek ebből a szempontból, mert a kreatív gondolkodásunkat borzasztóan meg tudja ölni.”
A félelme az, hogy a technológia elbutítja az embereket. Ha teljesen ráhagyatkozunk és csak azt használjuk, az veszélyessé válhat – különösen a keresőrendszerszerű, mindent helyettünk elvégző mesterséges intelligencia esetében.
A kérdés túlmutat az űrkutatáson: a jövőkutatók egy része szerint 2050-re már nem az ember, hanem az AI végezné a kutatások zömét. Cserényi Gyula ugyanakkor a magyar űrkutatás egyik reménysége: a HUNOR-program keretében ő lehet a következő magyar, aki eljut az űrbe.
A záró kérdés minden beszélgetésben ugyanaz: lát-e konkurenciát az AI-ben a saját szakmájában? Cserényi Gyula válasza határozott nem.
Részletezte, hogy bár rengeteg holdi robot járt már fönt, és mintákat is hoztak vissza, az emberi intuíciót és adaptivitást szerinte nem lehet olyan szinten beleprogramozni egy gépbe. Az emberi test és az emberi elme egyaránt elképesztően alkalmazkodó.
Lehetnek küldetések, amelyekhez nem emberre lesz szükség, és a robotok sok mindent átvehetnek – egy hold- vagy marsbázis előkészítése például óriási segítség lehet. Ám az emberi jelenlétre valamilyen formában mindig szükség lesz.
Az űrhajós ráadásul folyamatosan tartja a formáját. A magyar űrhajósmag – Kapu Tibor és ő – bizonyos szinten tartás mellett készen áll egy esetleges következő küldetésre. Egy felbocsátási dátum esetén minimum nyolc hónap kell egy űrhajós felkészítésére; ennyi volt az Axiom-4 küldetés eredeti tervezett kiképzési ideje is.
Arra a felvetésre, hogy egyszer talán egy „Gyula robot” mehetne helyette az űrbe, csak annyit felelt: az egy kemény pillanat lenne, de reméli, nem így lesz.
(Borítókép: Cserényi Gyula 2026. január 21-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Napi