Fullasztó köhögés, gyakori prüszkölés és folyamatos orrfolyás: a szénanátha tünetei különösen bosszantók tudnak lenni, hiszen könnyen meggátolhatnak minket a mindennapi működésünkben, nem beszélve arról, hogy úgy kell kapkodni a levegőt az életben maradásért. Habár manapság kiváló allergiaellenes szerek kaphatók, hosszú út vezetett a létrejöttükig: őseink számos praktikát kipróbáltak az allergiás tüneteik enyhítése érdekében, ehhez pedig nem féltek mérgekhez és tudatmódosító szerekhez nyúlni. Az alábbiakban megmutatjuk, milyen extrém módszerekkel zajlott régen a szénanátha kezelése.

Extrém módszerekkel zajlott a szénanátha kezelése

Ma már abszurdnak hatnak azok a módszerek, amelyeket őseink alkalmaztak parlagfű szezon idején. Akad azonban egy, amely megalapozta a mai immunterápiás eljárást, és hatékony gyógymódot nyújtott az allergiában szenvedőknek.

Arzént szedtek

A korabeli méregkeverők kedvelt elemét a szénanátha kezelésére próbálták meg alkalmazni egy időben. Tizenkilencedik századi beszámolók szerint minden veszélye ellenére bíztak benne, hogy csökkentett dózisban adagolva hatásos lehet a tünetek ellen. Egy 1881-es Nature-cikk szerzője saját maga írt arról, hogy belsőleg arzént szedett, és több más szert is kipróbált.

Kinint öntöttek az orrukba

Egy 1881-es orvosi levél egy olyan módszert ismertetett, amelyben kinin-szulfát oldatát pipettával közvetlenül az orrba juttatták. A betegnek ehhez egy kanapén kellett feküdnie a fejét hátrafelé fordítva. A szerző szerint a hatás nagyjából tíz percig tartott, ami a gyulladáscsökkentő hatásának volt köszönhető. A vegyület emellett láz- és fájdalomcsillapító hatású, de a legismertebb alkalmazási területe a malária kezelése. A hatóanyaga tehát felettébb erős, így közvetlenül az orrnyálkahártyán keresztül a szervezetbe juttatva veszélyes felhasználási módszer volt.

Cinket is befecskendeztek

Ma tudjuk, hogy a cink szájon át szedve esszenciális nyomelem, annak idején azonban előszeretettel fecskendezték az orrba nem is sejtve, hogy a nyálkahártyára kerülve lokális szöveti mérgezést idéz elő és súlyos egészségügyi kockázatokkal, sok esetben maradandó egészségkárosodással jár. Ilyen lehet a szaglás végleges elvesztése, a nyálkahártya gyulladása és felmaródása, valamint a helyi szövetpusztulás. A legrosszabb esetben maradandó idegkárosodás következhet be az agy limbikus rendszerében található, úgynevezett szaglógumó közvetlen károsodása miatt.