GazdaságSzerző: vg 4 napja 2 percnyi olvasás
Az AI-művészet körüli egyik legfontosabb kérdés, hogy ki keres rajta pénzt.
A mesterséges intelligencia a művészet világában is egyre erősebben jelen van. Képet generál, stílusokat utánoz, információkat keres, árakat hasonlít össze, és látszólag olyan területekre is belép, amelyek korábban kizárólag emberi tapasztalatra, szemre, ízlésre és szakmai emlékezetre épültek. Korani Eleni műkereskedő, galériatulajdonos szerint azonban a művészet és a műtárgypiac nem ilyen könnyen digitalizálható. A podcast állandó szakmai vendége Aczél Petra kommunikációkutató, a Széchenyi István Egyetem professzora.
A teljes adást itt tekinthetik meg:
A nagy AI-sztori új adásában Korani Eleni arról beszélt, hogy a műkereskedelem alapja továbbra is az ember, a kapcsolat és a történet. Egy tárgy attól válik igazán érdekessé, hogy tudjuk, ki alkotta, hogyan jutott el hozzánk, milyen anyagból készült, milyen tulajdonosi múltja van, és miért akarja valaki megszerezni. A műtárgy értéke tehát nem pusztán a látványból következik, hanem abból az emberi és szakmai viszonyrendszerből is, amely köré épül.
Ezért nehezen értelmezhető az AI mint „művész”. A kortárs művészetben a gyűjtők számára sokszor fontos az alkotóval való találkozás, a gondolkodásának, érzéseinek, reflexióinak megismerése. Egy mű mögött nemcsak forma, szín vagy kompozíció áll, hanem emberi tapasztalat, élethelyzet, állítás és személyes jelenlét. Ezt egy géppel vagy platformmal nehéz összekapcsolni.
Korani Eleni szerint az AI-művészet körüli egyik legfontosabb kérdés nem is esztétikai, hanem gazdasági: ki keres rajta pénzt.
Kinek az érdeke, kinek a nevében alkot a mesterséges intelligencia, és hová jut a bevétel? Ebben erős párhuzamot lát az NFT-k korábbi felfutásával, amikor sokan kerestek rengeteg pénzt egy digitális újdonságon, majd a lufi látványosan kipukkadt.
Az AI a tömegtermelést minden bizonnyal ki fogja szolgálni. Készíthet képeket, dekorációkat, gyorsan fogyasztható digitális tartalmakat. Egészen más kérdés azonban, mi történik akkor, ha olyan piacra lép be, ahol a minőség, az ár, a hitelesség, az anyag és az igazsághoz való kapcsolat a lényeg. A műtárgypiac ilyen világ.
A művészetben különösen nagy gond, hogy nem minden tudás van digitalizálva. A műtárgyak története sokszor régi könyvekben, katalógusokban, magángyűjteményekben, szakértői emlékezetben és személyes tapasztalatokban él. Hiába mondják sokan, hogy ma már minden fenn van az interneten, a művészet jelentős része nincs digitalizálva. Ha a rendszer nem fér hozzá jó minőségű, hiteles információhoz, nem tud megbízható választ adni.
Ráadásul nemcsak a hiányos, hanem a rossz információ is veszélyes. Egy régi újságban megjelent hamisítvány évekkel később könnyen hitelesítő forrásnak tűnhet. Ha ez digitalizálva bekerül egy rendszerbe, az AI később ugyanúgy forrásként emelheti ki, és egy régi hiba digitális igazsággá válhat. Ezért lenne kulcsfontosságú, hogy az AI válaszai mögött látható referencia álljon: ne csak állítson valamit, hanem mutassa meg, mire támaszkodik.
A beszélgetésben az online aukciók kockázatai is előkerültek.
Korani Eleni szerint az online licitálás kényelmesnek és anonimnak tűnhet, de ez az anonimitás illúzió.
A platform tulajdonosa nemcsak azt láthatja, ki mit vett meg, hanem azt is, meddig volt hajlandó elmenni az árban. Ez érzékeny pénzügyi információ a licitálóról, miközben az online térben az aukcióterem személyes dinamikája is elveszik.
A műtárgypiac ezért továbbra is erősen ragaszkodik az anyaghoz, a tapasztalathoz, a szemhez, a minőséghez és az eredetiséghez. Egy festménynél számít a vászon, a festék, a korszak, a kézjegy és az a szakmai látás, amelyet nem lehet pusztán adatbázisokból felépíteni. Korani Eleni szerint a művészetben van egy belső emberi iránytű: az érzékelés, az ízlés, a kapcsolat és az igazsághoz való viszony. Ezt nem tudja felülírni valami, aminek nincs érzése és nincs érzékelése.
Részletek a beszélgetés tartalmából:
A korábbi podcastjeinket itt hallgathatják meg.
Napi