TechtudSzerző: magyarnemzet 4 napja 5 percnyi olvasás
Különleges cápatemetőre bukkantak Egyiptomban.
Cápák maradványait fedezték fel Egyiptom középső, sivatagos vidékén annak bizonyítékaként, hogy egykor gazdag élővilággal rendelkező sekély trópusi tenger borította ezt a tájat.
A terepen kutató tudósok egy ősi „cápatemetőt" fedeztek fel az egyiptomi Nyugati-sivatag középső régiójában. Hét különböző cápafaj több millió éves fosszilis fogait azonosították az Abu-Tartur-fennsíkon még egy korábbi terepi expedíció során, 2020 és 2022 között, új betekintést nyújtva a sivatag tengeri múltjába.
A paleontológusok az expedíció eredményeit és a leletanyagot feldolgozó kutatásukat a Cretaceous Research szakfolyóiratban a most augusztus 18-án megjelent tanulmányukban részletezték.
„A tanulmány bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a fennsík mai területén egykor virágzó tengeri élővilággal rendelkező sós víztömeg hullámzott, amelynek fejlődéséhez és virágzásához adottak voltak a megfelelő környezeti feltételek, beleértve ezekbe a kedvező hőmérsékletet, a napfényt és a megfelelő oxigénszintet” – mondja Tarek Yassin, az egyiptomi Kairói Egyetem paleontológusa és a tanulmány első szerzője, akit a Live Science tudományos hírportál idéz.
A kréta időszakban (145 és 66 millió évvel ezelőtt) a Föld átlaghőmérséklete jóval melegebb volt a mainál,
a globális tengerszint pedig akár 170 méterrel is magasabb lehetett a jelenleginél
a londoni Természettudományi Múzeum geológusai szerint.
A kréta időszak a földtörténeti középidő, a mezozoikum utolsó, harmadik, és egyben a leghosszabb időszaka volt, ami összesen 79 millió évig tartott. A világóceán szintje nagyjából 100 millió éve, a kréta cenománi korszakában volt a legmagasabb. A kiterjedt tengerelöntések miatt ekkor volt a legkisebb a szárazföldek területének a világóceánhoz viszonyított aránya, ami nagyjából csak alig 17 százalékot tett ki, szemben a mai 31 százalékkal. A krétában a szárazföldeket még a dinoszauruszok uralták, de ebben az időszakban jelentek meg a madarak és az emlősök új csoportjai, valamint a zárvatermők elterjedése is ekkor történt. A kréta időszak végét egy viharos gyorsaságú fajpusztulás, az úgynevezett K-T kihalási esemény zárta le, ami véget vetett a dinoszauruszok uralmának.
A kréta időszak derekára kialakult extrém magas globális tengerszint miatt kiterjedt sekély tengerek keletkeztek a ma már a tengerektől távoli és meglehetősen száraz területeken is, mint amilyenek például a mostani egyiptomi sivatagok.
A lelőhely, az Abu-Tartur-fennsík a Duwi-formáció mentén fekszik, ami egy késő kréta időszaki tengeri üledékes rétegsor. A korábbi kutatások már feltártak itt különféle ősmaradványokat, bennük halak, tengeri teknősök és más egyéb tengeri hüllők fosszíliáit, amelyek mind az itteni, egykori, és fajokban gazdag óceáni ökoszisztémára utalnak.
Az ősmaradványokat bezáró kőzetek gazdagok foszforitban is, egy olyan üledékes kőzettípusban,
ami gyakran az epusztult tengeri állatok héjából és csontjaiból képződik.
„Már az expedíciónk előtt is végeztünk itt kutatásokat, és tudtuk, hogy a foszfátlerakódásokban gazdag területeken gerinces tengeri élőlények fosszíliái lehetnek” – mondja Tarek Yassin, a tanulmány első szerzője hozzátéve, hogy a cápafosszíliák megtalálása mégis „izgalmas meglepetés” volt.
Yassin és kollégái még korábban két makrélacápafaj megkövesedett fogaira bukkantak itt, de a 2020 és 2022 közötti további expedícióik során további 14 fosszilis cápafogat tártak fel a rétegsorból, amelyek legalább öt különböző cápafajhoz tartoznak.
A modern cápák (Neoselachii) első képviselői a mezozoikum, vagyis a földtörténeti középidő ősi tengereiben alakultak ki. Ezek közül a legősibb csoportot a makréla, vagy heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) tartozó taxonok alkotják, amelyek közül számos faj, így például a nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias), a röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrinchus) vagy a csoport névadója, a heringcápa (Lamna nasus) recens fajok, és világszerte előfordulnak a jelenkor tengereiben. A legelső makréla- vagy heringcápák 160 millió éve, a késői jura időszakban jelentek meg az akkori világtengerben.
E fajok egyikét, a Scapanorhynchus raphiodont, a mai és mélytengeri életmódot folytató és horrorisztikus kinézetű koboldcápák (Mitsukurina owstoni) ősi rokonát, korábban még soha sem azonosították az afrikai kontinensen.
További két faj, a Serratolamna serrata és a Squalicorax bassanii maradványaira viszont eddig még egyszer sem akadtak rá Egyiptomban.
„Különösen figyelemre méltó volt hét különböző cápafaj fogainak megtalálása, elsősorban azért, mert mindegyiket ugyanazon a helyen, az Abu Tartur-fennsík közepén fedezték fel” – mondja Tarek Yassin, a Kairói Egyetem kutatója. „Ez a felfedezés a jelentőségét tekintve azonban jóval több mint egy nagy méretű cápafosszília-leletegyüttes megtalálása” – fűzi hozzá a tanulmány első szerzője.
Az ugyanis, hogy ennyi cápafaj élt ugyanazon a területen, egyértelműen arra utal, hogy a terület egykor egy tápanyagban igen gazdag, összetett tengeri ökoszisztémának adott otthont, rengeteg kisebb hallal, amelyek e csúcsragadozók zsákmányállatai voltak.
Magyarország területéről is számos cápafaj fosszilis maradványa, elsősorban fogfosszíliája ismert, bár ezek többsége jóval fiatalabb az Egyiptomban feltárt kréta időszaki cápáknál. A magyarországi cápamaradványok túlnyomó többsége az oligocén időszakból ( 34 és 23 millió éve), de még inkább hazánk utolsó tengeri korszakából, a 23 millió éve elkezdődött és 5,5 millió éve véget ért miocén időszakból való. A miocén cápák közül Magyarország több lelőhelyéről is előkerültek a valaha élt legnagyobb húsevő cápafaj, az óriásfogú cápa (Carcharocles vagy Otodus megalodon), népszerű nevén a megalodon fogmaradványai, továbbá egy kihalt tigriscápa, a ma is élő recens trópusi faj legközelebbi rokonának tekinthető Galeocerdo aduncus fosszilis fogai, számos más csoport, pöröly és szirticápák fogmaradványai mellett.
A felfedezés még nem feltétlenül azt jelenti, hogy ezek a cápák egykor együtt is éltek; hanem inkább az valószínűsíthető, hogy idővel összekeveredhettek a maradványaik ugyanabban az üledéksorban – jegyezték meg a tanulmány szerzői.
A tudóscsapat azt tervezi, hogy tovább folytatja a kutatásait az Abu-Tartur-fennsíkon, és részletesen feltérképezi a környező területet. „Hisszük, hogy még sok felfedezni való van itt” – véli a tanulmány első szerzője és a kutatócsoport vezetője, Tárek Yassin, a Kairói Egyetem paleontológusa.
A teljes tanulmányt itt lehet angol nyelven elolvasni.
Egy nemzetközi kutatócsoport:
Napi