BulvárSzerző: blikk 4 napja 5 percnyi olvasás
Alig két hét alatt másodszor rongálták meg a hajléktalan nők életét bemutató budapesti köztéri kiállítást. A tárlatot a második támadás után már nem is állítják helyre. Jámbor András szerint nehéz elhinni, hogy mindez puszta véletlen lenne.
Nem maradhatott tovább a rakparton a hajléktalan nők történeteit bemutató Beszélő képek – Hajléktalan nők hangja című kiállítás. A tárlat eredetileg szeptember 6-ig lett volna látható, ám egy korábbi rongálást követően a szervezők úgy döntöttek, meghosszabbítják a bemutatását. A kiállítást azonban szeptember 5-én ismét megrongálták, ezért végül le kellett bontani.
A kiállítás augusztus 24-én nyílt meg az id. Antall József rakparton, az MTA és a Cipők a Duna-parton emlékmű közötti szakaszon. A tárlat különlegessége, hogy a bemutatott fotókat hajléktalanságban élő nők készítették, így saját életükön és tapasztalataikon keresztül meséltek a helyzetükről.
A megnyitás után néhány nappal már megrongálták a kiállítást: a paravánokat eltörték, elhajlították, több képet pedig letéptek. A szervezők helyreállították a tárlatot, ám szeptember 5-én újabb rongálás történt. Ezúttal olyan súlyos károk keletkeztek, hogy a kiállítást végleg lebontották.
A történtekre Jámbor András is reagált a közösségi oldalán. A politikus szerint önmagában is elfogadhatatlan, hogy egy ilyen kiállítást megrongálnak, az pedig szerinte különösen elgondolkodtató, hogy két alkalommal is éppen ezt a tárlatot vették célba.
„Én értem, hogy emberekben vannak indulatok, értem, hogy Magyarországon egyes körökben ma divat utálni a szegényeket” – írta, majd hozzátette: „ehhez tényleg síkbunkónak kell lenni!”
Jámbor András azt is elismerte, hogy elképzelhető a vandalizmus, ugyanakkor szerinte nem lehet véletlen, hogy pont ezen kiállítás műtárgyait rongálták meg két alkalommal is.
„Persze, az is lehet, hogy sima síkbunkóság, hogy pont véletlenül csak ezekbe a tárgyakba kötöttek bele kétszer két hét alatt a rakparton, de azért ez kevéssé valószínű” – fogalmazott.
A bejegyzésében a hajléktalansággal kapcsolatos előítéletekre is felhívta a figyelmet. Mint írta, a hajléktalan emberek között is sokan dolgoznak, és példaként a saját józsefvárosi tapasztalatait említette.
„Ugyanis ezek az emberek is emberek, problémákkal és nehézségekkel, talán kicsit többel is, mint ami a tetteseknek van!” – írta.
A politikus hangsúlyozta azt is, hogy a közterületi problémákat nem helyes automatikusan a hajléktalanokkal azonosítani. Elmondása szerint ugyanis „a bűnöket vagy szabálysértéseket nem hajléktalan emberek követik el, hanem bűnözők vagy szabályszegők”.
A kiállítás célja éppen az volt, hogy az érintettek a saját történeteiken keresztül mutassák meg: a hajléktalanság mögött hús-vér emberek, személyes tragédiák, nehézségek és újrakezdési kísérletek állnak.
Jámbor András végül azoknak is üzent, akik a tárlatot megrongálták: „csak egy hétre éljék át azt, amit egy hajléktalan nő átél!”