A politika kiszabadult az ellenőrzött fogságból – jelentette ki Horn Gábor, a Republikon Intézet elemzője, szerinte ugyanis a 2000-es évek elejéig a politikai üzenetek még szűrőkön keresztül jutottak el a választókig. Ilyen szűrők voltak a televíziók, hírportálok, ahol az újságírók a legtöbb esetben még rámutattak arra, hogy mi igaz, és mi nem igaz. „A közösségi média megjelenésével ez teljesen megszűnt” – mutatott rá Horn az AI Summit A politikai nyilvánosság mesterséges újratervezése: AI és közbizalom című beszélgetésén. Szerinte a mesterséges intelligencia megjelenésével ez csak hatványozódott, most már olyan eszközrendszert kapott a politika, ami bármit generálhat, amit kérnek tőle.

Felidézte, hogy olyan AI-generált fideszes kampányvideóval is talákozott, aminek ő maga volt az egyik főszereplője, holott neki semmi köze nem is volt a tartalomhoz. További ilyen videókról is beszélt, amiket a korábbi kormánypártok alkalmaztak, tízmilliárdokat elköltve ezekre, illetve az arra felépített nemzeti konzultációkra. Ennek ellenére ő nem tart az AI megjelenésétől, kifejezetten barátságosan is viszonyul hozzá. Felidézte, hogy a televízió, az internet majd az okostelefonok térhódításakor is mindig megvoltak ezek a félelmek, mint most a mesterséges intelligenciánál.

„A legfontosabb kérdés, hogy fel tudjuk, fel akarjuk-e készíteni a fiatalságot a mesterséges intelligencia használatára” – közölte az egyik legfontosabb pontként. Hozzátette, ebben a legfontosabb szerepe az oktatási rendszernek van, hogy induljanak el a projektek, a felnőttképzésben is – de a nyugdíjas klubokban is –, ahol felkészítenek ezekre az eszközökre.

Egy késsel lehet ölni, de lehet főzni is

– példálózott Pogátsa Zoltán szociológus-közgazdász a mesterséges intelligencia védelmében, aki elmondta, ebben az értelemben nem haragszik az államra, mert az államot gazdasági csoportok, köztük technológiai cégek szokták elfoglalni. Szerinte most is ez történik. Példaként említette Elon Muskot, aki technológiai óriásként jelent meg az amerikai politika első vonalában, de hozzátette, neki nem sikerült nagyot alkotnia.

Pogátsa szerint az igazi aktorok az üzleti társaságok, ő ezért nem az államtól tart, hanem ezektől a csoportoktól. Erre reagálva Horn elmondta, a vállalati szféra globálissá vált, ezért a válaszokat is globálisan kell megadni, nem lehet nemzetállami kérdésként tekinteni rá. Szerinte fordítva történt az elmúlt 16 évben, mint azt beszélgetőtársa fejtegette: a politika foglalta el a gazdaságot.

Nem kell napokat várni az információra, mint régen

Mi lesz akkor, ha nem a mostani nagy televíziók, hírportálok lesznek az elsődleges hírforrások, hanem AI személyi asszisztensek? – hangzott el a kérdés Petneházy Dávidtól, a Promotheus Agency ügyvezetőjétől, mire Horn Gábor úgy felelt, egyáltalán nem baj, ha vannak ilyen asszisztensek.

Nem baj ugyanis, ha például kevesebb időt kell fordítani egy hír elolvasására a felkutatásától kezdve. Ha jól tesszük fel a kérdést, akkor egy ilyen mesterséges intelligencia-asszisztens képes elénk tenni a megfelelő igényeinket.

Pogátsa Zoltán ezzel egyetértésben elmondta, az AI lehetőség is egyben. „Régen, ha információhoz akartunk jutni, az lassú és nehézkes volt” – fogalmazott, utalva a könyvtárakra, ahová előbb be kellett iratkozni, majd nagyon lassan kaptunk kézhez egy könyvet, sokszor is csak akkor, ha jóban voltunk a könyvtárosokkal.

Az internet megjelenésével már felgyorsult ez az információszerzés, a mesterséges intelligencia pedig már olyan információkat is be tud húzni, amikhez nem feltétlenül volt eddig hozzáférésünk. A periférián élő emberek olyan információkhoz juthatnak, amihez addig nem volt lehetőségük

– jelentette ki a technológia mellett érvelve.

Lépett a Vatikán, a papok AI-jal íratták meg a beszédeiket

Petneházy Dávid a következő kérdést felvezetve, miszerint nem jelent-e szuverenitási, esetleg befolyásolási veszélyt az AI, felemlegette, hogy a Vatikánban létrehoztak egy saját nyelvezetű és kódolású mesterséges intelligencia-rendszer, amire azért volt szükség, mert rájöttek, hogy egyes papok már az AI-jal íratták meg a beszédeiket. A Vatikán részéről ez tehát ez egy védekezési mechanizmus volt – tette hozzá.

Pogátsa Zoltán szintén egy példával közelítette meg a kérdést: brooklyni ortodox zsidó közösségek például elveszik a telefonjaikat a tagjaiktól, hogy ne jussanak kontrollálatlanul bármilyen információhoz, ezzel is megakadályozva a külső befolyásolást. Emlékeztetett azért, hogy az ilyen tiltásokból is van kitörés, amikor például fogja magát a közösség tagja és egy új élet reményeként kiszakad onnan.

A politika a mesterséges intelligencia megjelenése előtt is átvert minket, ez nem most kezdődött. Magam is hosszan gyakoroltam, szóval tudom

– ismerte el Horn Gábor, hozzátéve, a televízió „ugyanúgy hülyít továbbra is, nem szabad mindent az AI-ra fogni”. Az elemző szerint „nem megvédeni kell magunkat ettől az eszköztől, hanem meg kell tanulni használni, mert nem tudunk mást csinálni, itt van velünk”.

„Tévhit, hogy közünk van a politikához”

A professzionális kampány és a választók megtévesztése közötti határról Horn azt mondta: a politikusok könnyen belekerülhetnek a saját buborékjukba, és így elveszíthetik a kapcsolatot a valósággal. Szerinte egy ezerfős közvélemény-kutatás többet tud mondani, mintha a saját közegünket kérdezzük meg. „Nagyon át tudja verni magát a politika, ha belemegy ebbe a buborékokba” – majd példaként a Fideszt hozta fel, amely szerinte egy idő után már „nem látta a valóságot”. 

Pogátsa Zoltán szerint a fogyasztók manipulálása már a 20. század elején megjelent a reklámokban, amikor a szükségletek kielégítése mellett egyre inkább új vágyakat kezdtek kelteni az emberekben. Míg előtte az emberek csak a legszükségesebb dolgokra költöttek, mint élelem, fűtés, lakhatás, a 20-as évektől kezdve már a vágyvezérelt reklámok kezdtek el hódítani, amik arra ösztönöznek, hogy új cipőt kell venni vagy el kell utazni valahova. Pogátsa hangsúlyozta, hogy ez nemcsak az AI, hanem az internet megjelenése előtt is így volt, tehát a manipuláció nem a mesterséges intelligencia megjelenésével kezdődött. Az legfeljebb hatékonyabbá tudja tenni, bár ellenpéldaként felhozta, hogy neki litván nyelvű gyerekruha hirdetéseket dob fel az AI, pedig sem litvánul nem tud, ahogyan gyermeke sincsen.

A politikai kampányokkal kapcsolatban Horn Gábor még elmondta, szerinte amit most látunk, az még sokáig lesz velünk, mert az emberek úgy érzik, közük van a politikához, alakíthatják azt, de vigyázni kell vele, mert ez tévhit, nem szólhatunk bele. Pogátsa szerint ez egy jó irány, hogy az aktuálpolitika behúzza a társadalmat, mert nem az van, mint régen, hogy négyévente választás, közte pedig semmi. Azt pedig kifejezetten pozitívnak értékelte, hogy a legtöbben különböző szakemberekké válnak egy aktuális kérdés mentén, szerinte ez azt mutatja, hogy az emberek érdeklődnek, tájékozódnak és hasznos viták is kialakulhatnak.

(Borítókép: Pogátsa Zoltán, Horn Gábor és Petneházy Dávid 2026. szeptember 8-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)