A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig) munkatársai a megszokott vízi útjukat járták Szolnok és Kisköre között, amikor a folyó alacsonyabb vízállásánál vagy a tiszta rálátásnál figyelmesek lettek egy szokatlan, a meder fenekéből kiemelkedő tárgyra. A kavicságy háromnegyed részben már magába nyelte a rejtélyes leletet, amely első ránézésre leginkább egy zátonyra futott hajó elhagyott horgonyának látszott − számolt be róla az MTI.

Rozsdás vas helyett a jégkorszak fenevadja

Amikor a vízügyisek közelebbről is megvizsgálták és óvatosan kiemelték a tárgyat a vízcsapdából, azonnal egyértelművé vált, hogy nem emberi kéz alkotta tárgyról van szó. A folyó mélye nem fémhulladékot, hanem egy hatalmas, ősi állat csontmementóját őrizte az évszázadok során.

A megtalálók haladéktalanul értesítették a szakembereket, és a leletet biztonságban elszállították a szolnoki Damjanich János Múzeumba, hogy a történészek és régészek közelebbről is megvizsgálhassák.

Rejtélyes múlt: szakemberek fejtik meg a lelet korát

A múzeumban elvégzett első, előzetes vizsgálatok sokkoló és egyben lenyűgöző eredményt hoztak: a csontmaradvány minden valószínűség szerint egy, a jégkorszakban élt barlangi medve koponyája.

Az európai kontinens egykori félelmetes csúcsragadozója több tízezer évvel ezelőtt járta a mai Magyarország területét, és bár a faj már évezredekkel ezelőtt teljesen kihalt, a Tisza medrének hűvös, iszapos-kavicsos közege meglepő épségben őrizte meg az állat maradványait. A múzeum szakemberei jelenleg is dolgoznak a lelet pontos kormeghatározásán, hogy kiderüljön, pontosan hány tízezer évet pihent a csontkoponya a folyó sodrásában, mielőtt újra napvilágra került volna.