• 1920-ban egy fiatal férj gyűrűt kapott, amelybe felesége neve, Krisztina volt vésve
• A férfi valószínűleg a II. világháborúban halt meg, teste egy tömegsírban nyugszi
• Egy korábbi hasonló esetben egy gyűrű segített azonosítani egy másik katona maradványait

1920 karácsonyának másnapján boldogan mondta ki az igent az oltár előtt egy fiatal pár. Az ifjú férj felhúzta felesége ujjára a gyűrűt, és ő is megkapta sajátját, benne a vésettel: 1920 XII. 25 - Krisztina. Így hívták a feleségét, aki már nem láthatta megöregedni férjét. A férfi ugyanis minden bizonnyal a II. világháborúban halt meg, teste pedig az ipolytölgyesi tömegsírban nyugszik. Csak a gyűrű maradt utána, ez az egyetlen nyom, amin elindulhat a nyomozás, hogy kiderüljön, ki viselte az ékszert - szakértők szerint szinte biztos, hogy a beleírt dátum az esküvőjük napját jelzi.

Noha laikusok számára úgy tűnhet, ennyiből nem lehet kideríteni az egykori tulajdonos azonosságát, a helyzet nem teljesen reménytelen. 2020-ban ugyanis Sülysáp határában három, a II. világháborúban hősi halált halt magyar katona maradványait találták meg. Egyikük mellett egy arany karikagyűrű került elő, benne a felirattal: „Esztike 1942”.

- A levéltári adatok nem vezettek eredményre, ezért a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum a nyilvánosság segítségét kérte - közölte Kürtös László, a honvédelmi tárca államtitkára. - Így sikerült azonosítani Nagy Endre István tizedest. Jelentkezett a lánya is, aki közel nyolc évtized után visszakapta édesapja gyűrűjét, földi maradványait pedig katonai tiszteletadás mellett a családi sírban helyezték el.

Az államtitkár most abban bízik, hogy ugyanígy, az emberek segítségét kérve sikerül a nyomára bukkanni a Krisztina feliratú gyűrű tulajdonosának is. - Amíg vannak névtelenül nyugvó magyar katonák, ezt a munkát folytatni kell - írta közösségi oldalán.

A történelmi események ismeretében valószínűsíthető, hogy az ismeretlen katona az Ipoly és a Garam folyók térségében zajló harcok során vesztette életét 1944-ben.

A feltárások helyszínei, Sülysáp és Ipolytölgyes a magyarországi harcok kiemelt fontosságú területei voltak az 1944-es őszi és téli hadműveletek idején. A magyar és német csapatok ezeken a részeken vívtak elkeseredett harcokat a Vörös Hadsereggel, hogy megpróbálják megvédeni Budapestet. Decemberre az összecsapások igazi vérengzésbe torkolltak, magyar katonák ezrei vesztették életüket, akiket az esetek többségében a harctéren, jelöletlen tömegsírokban temettek el. A csatákban elhunytak azonosítása a Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadisírgondozó igazgatóságának feladata, ők gondoskodnak az exhumálásukról és újratemetésükről is.

- Ipolytölgyes veszteségi forrásaiból kiindulva számítunk határon túli jelentkezőkre is, akiknek ismeretei vagy emlékei kapcsolódhatnak a hősi halált halt magyar katona történetéhez - közölte a Hadtörténeti Intézet.