A mesterséges intelligencia a Tisza 2026-os választási kampányában nem AI-generált videók vagy képek készítésével játszott fontos szerepet, hanem az adatok feldolgozásában és a több tízezer aktivista munkájának szervezésében. Radnai Márk működő és emberséges Magyarországért felelős kormánybiztos szerint azonban ennél sokkal nagyobb feladat következik: ugyanezt az adatalapú megközelítést szeretnék átültetni az állam működésébe és a társadalmi egyeztetésekbe. Az AI Summit Budapest 2026 pódiumbeszélgetésén arról beszélt, hogyan működhetne egy olyan rendszer, amely nem pusztán kikéri az állampolgárok véleményét, hanem végigkövethetővé teszi azt is, mi történt vele a kormányzati döntéshozatalban. Radnai szerint nem azon kellene gondolkodni, hogyan nyerje meg a Tisza a 2029-es vagy 2030-as választási kampányt, hanem azon, hogy addigra az emberek érzékelhetően jobb államot kapjanak.

Murányi András moderátor több olyan vizuális kampánymegoldást is felidézett, amelyeket kívülről nézve könnyű lett volna mesterséges intelligenciához kötni. Radnai azonban azt mondta, a 2026-os kampány vizuális kommunikációjában nem használtak generatív AI-t képek vagy videók előállítására. A mesterséges intelligencia szerepe szerinte sokkal kevésbé látványos, ugyanakkor szervezetileg fontosabb területen jelent meg: adatfeldolgozásban és a politikai közösség működésének mérésében.

A Tisza egyik legnagyobb technológiai problémája ugyanis nem az volt, hogyan készítsen még egy Facebook-posztot vagy TikTok-videót. A kérdés az volt, hogyan lehet több tízezer emberből működő mozgalmat építeni. A már meglévő közösségi platformok kommunikációra alkalmasak, de arra jóval kevésbé, hogy egy politikai szervezet lássa, ki mennyire aktív, milyen rendezvényekre jár, hol végez önkéntes munkát, mely közösségek szerveződnek jól, és kik azok az emberek, akik képesek másokat is mozgósítani. Ezért olyan rendszer kialakításán dolgoztak, amely a részvételt mérte és segített azonosítani az aktív közösségi szereplőket. Radnai ezt bottom-up stratégiaként írta le: ne a pártközpont nevezze ki mindenhol a helyi vezetőket, hanem lehetőség szerint azok kerüljenek természetes módon egy közösség élére, akik a saját környezetükben már bizonyították aktivitásukat. Az AI ebben az adatok feldolgozásában és a mintázatok felismerésében segített.

Most ugyanezt vinnék át az állam működésére

Radnai szerint azonban az igazán nagy kérdés most kezdődik. A kampányban kialakított részvételi logikát ugyanis részben át akarják emelni a kormányzásba, más intézményi és adatvédelmi keretek között. Ennek első látványos eleme a Közhang, amelyet augusztusban Magyarország első interaktív digitális társadalmi egyeztetési platformjaként mutattak be. Az első országos egyeztetés témája a közmédia jövője lett.

Radnai szerint alapvető különbség van egy hagyományos kérdőív és az általuk elképzelt deliberatív részvétel között. A cél nem az, hogy egy eldöntendő kérdésre minél több igen vagy nem érkezzen. A résztvevő először információkat kap a problémáról, megismerhet különböző érveket és nemzetközi példákat, majd prioritásokat állíthat fel és saját szöveges javaslatokat is megfogalmazhat.

Ezután jön az a rész, amelyben az AI különösen fontos lehet: több tíz- vagy százezer szabad szöveges válasz hagyományos módszerekkel rendkívül lassan lenne feldolgozható, a mesterséges intelligencia azonban képes lehet témák szerint csoportosítani, összekapcsolni a hasonló állításokat és olyan struktúrát létrehozni, amely már alkalmas döntés-előkészítésre.

Radnai szerint az lenne az egyik legnagyobb hiba, ha a rendszer végül ugyanoda futna ki, ahova korábban sok társadalmi konzultáció: készülne belőle egy több tíz oldalas jelentés, amelyet valaki átad egy minisztériumnak, majd eltűnik egy irattárban.

A különböző társadalmi kutatások, szakpolitikai modellek, nemzetközi példák és állampolgári visszajelzések egy közös dashboardba kerülnének. A döntéshozók így nem egyszerűen dokumentumokat látnának, hanem egymással összehasonlítható alternatívákat.

A hosszabb távú cél az, hogy egy miniszter vagy államtitkár a döntési pontnál ne egyszerűen egy javaslatot kapjon az asztalára, hanem lássa mögötte a társadalmi véleményeket, szakértői elemzéseket, pénzügyi következményeket és alternatív modelleket.

Ki védi meg a rendszert magától a kormánytól?

Egy olyan adatbázis azonban, amely részletes képet ad arról, mit gondolnak az emberek különböző társadalmi kérdésekről, rendkívül értékes politikai erőforrás lehet. Ezért szerinte a társadalmi részvételi rendszer nem kerülhet egyszerűen a mindenkori kormány közvetlen politikai ellenőrzése alá.

Az egyik elképzelés szerint az infrastruktúrának és az adatok biztonságának lehet állami háttere, miközben a kérdések szakmai kontrollját egy önálló testület látná el, amelyben például kutatóintézetek és más független szereplők kapnának helyet. Radnai szerint a kormány így nem dönthetné el közvetlenül, milyen kérdéseket tesznek fel az embereknek. Ennek azért tulajdonít jelentőséget, mert szerinte ellenkező esetben egy következő kormány könnyen saját politikai kommunikációjának eszközévé alakíthatná a rendszert.

„A kőkorszakból indulunk”

Radnai szerint a magyar közigazgatás jelentős része eleve nem innovációra készült. Egyes, a kormányváltás után átvett minisztériumi területeken olyan súlyos informatikai hiányosságokkal találkoztak, hogy helyenként még a megfelelő hálózati és informatikai infrastruktúra sem áll rendelkezésre.

„Kőkorszakból indulunk” – fogalmazott.

Az új kormány tagjai között azonban jelentős nyitottságot tapasztal az adatalapú döntéshozatal iránt. Vitézy Dávid közlekedési és beruházási minisztert külön is kiemelte. Szerinte Vitézy csapata már több közlekedési kérdésnél érdeklődött olyan rendszerek iránt, amelyek társadalmi visszajelzéseket strukturált módon tudnak a döntés-előkészítésbe csatornázni.

„Rendkívül szomorú és toxikus” a parlament

Radnai Márk a pódiumbeszélgetésen kritikusan beszélt arról is, hogyan élte meg első hónapjait országgyűlési képviselőként.

„Rendkívül szomorú és toxikus” – mondta a parlamenti közegről.

Arra számított, hogy egy választás után legalább bizonyos kérdéseket szakmai alapon lehet majd megvitatni, ezzel szemben azt tapasztalja, hogy sok vita továbbra is elsősorban politikai narratívák ütköztetéséről szól. A közmédia-testület körüli konfliktust ennek példájaként hozta fel.

Véleménye szerint a parlamentben nagyon nehéz kilépni abból a logikából, amelyben minden kérdést azonnal politikai győzelemként vagy vereségként értelmeznek. Azt szeretné elkerülni, hogy ő maga is átvegye ezt a kommunikációs kultúrát.

Az államnak nem büntetnie, hanem segítenie kellene

A beszélgetés végén Murányi András a következő választások felé fordította a kérdést. 2029-ben önkormányzati és európai parlamenti, 2030-ban pedig újabb országgyűlési választás következhet.

Radnai Márk azonban azt mondta: szerinte nem arra kell most energiát fordítani, hogyan nyerje meg a Tisza a következő kampányt. Ehelyett olyan állami digitális infrastruktúrát szeretne látni, amely érzékelhetően egyszerűbbé teszi az emberek hétköznapi életét. Példaként egy olyan digitális identitási rendszert vázolt fel, amelyben az állampolgár maga döntheti el, pontosan milyen adatot oszt meg. Ha egy rendőrnek csak azt kell tudnia, hogy valakinek van-e érvényes jogosítványa, akkor a rendszernek nem kellene ennél több adatot átadnia. Ugyanez a logika jelenhetne meg egy digitális pénztárcában, egészségügyi rendszerekben, adózásban vagy vállalkozói ügyintézésben.

Egy digitálisan jól működő államnak pedig akár proaktívan is segítenie kellene a vállalkozókat. Ha valaki céget alapít egy adott ágazatban, az állam releváns szakmai programokat vagy rendezvényeket ajánlhatna számára. Ha egy induló vállalkozás átmeneti fizetési nehézségbe kerül, a rendszer nem feltétlenül azonnal szankcionálna, hanem – a jogszabályi keretektől függően – segítséget, képzést vagy átmeneti megoldást ajánlhatna. Ezt az állami „törődés” részének nevezte.

Radnai szerint amennyiben a kormány 2029-ig vagy 2030-ig valóban képes látványosan javítani az állam működését, akkor kevésbé kell azon gondolkodnia, milyen kommunikációs trükkel nyerje meg a következő választást. Ha viszont nem sikerül érzékelhető változást elérni, szerinte természetes, hogy a választók más lehetőséget keresnek. Abban bízik, hogy a következő választások már tisztességesebb politikai versenyben zajlanak majd, ahol „győzzön a legjobb”.