Az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének 250. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum egy nagyszabású kiállítással tiszteleg a két ország barátsága és a tengerentúlon történelmi sikereket elérő magyarok előtt. A múzeum által közzétett interjúban Kaáli Nagy Géza professzor mesélt a kezdeti megpróbáltatásokról, a tengerentúli életéről és az emigrációban elért eredményeiről. A múzeum falai között látható többek között a professzor George Washington-díja is, amelyet az amerikai magyar diaszpóra és a szülőhaza közötti kapcsolatok ápolásáért kapott.

A professzor felidézte: családi háttere miatt nem volt könnyű érvényesülnie a Kádár-rendszerben, az orvosi egyetemre is csak úgy tudott bejutni, hogy segédmunkásként jelentkezett. 1969-ben hozta meg a döntést, hogy elhagyja az országot.

Ha otthon maradok, csalódottan beálltam volna a sorba, és megpróbáltam volna kihozni magamból a legtöbbet. Az akkori rendszerben a lelkesedést a magamfajta emberben teljesen lenullázták

− emlékezett vissza.

Édesapja kifejezetten támogatta a disszidálást, míg édesanyja abban bízott, hogy egyszer még látni fogja gyermekeit az Egyesült Államokban − ez a reménye később valóra is vált.

Megkönnyezett szabadság és kőkemény munka

Kaáli Nagy Géza 1969. december 1-jén érkezett meg New Yorkba. Az első tengerentúli percei örökre az emlékezetébe vésődtek:

A Kennedy reptérről Manhattan belvárosába való taxiút 1969. december 1-jén. Jól emlékszem, amikor megkönnyeztem a szabadság érzését.

Az Újvilágban azonban nem a pihenés várt rá. Egy laboratóriumban kapott állást, és munka mellett éjjel-nappal tanult. Mint mondta, amíg fel nem dolgoztatta és el nem fogadtatta (nosztrifikálta) a diplomáját, még a Szabadság-szobrot sem látogatta meg.

A kemény, szívós munka volt mindig sikereim titka. Semmi nem hullott az ölembe. Fontosnak tartom azt is, hogy az ember mindig lelkesen küzdjön a nemes célok eléréséért

− fogalmazott a professzor, aki az amerikai embereket rendkívül jóindulatúnak, segítőkésznek és nyitottnak ismerte meg.

Párhuzamosan az orvosi karrierjével − olyan neves intézményekben dolgozott, mint a Cornell, a Columbia vagy az Albert Einstein klinika − építészmérnök öccsével közösen sikeres ingatlanvállalkozásba kezdtek. Az elmúlt fél évszázadban nagy értékű házak és társasházi lakások százait építették fel és értékesítették, a családi cég működtetésében pedig ma már a következő generáció, a fia és az unokái is részt vesznek.

A Kaáli Intézettől a George Washington-díjig

Bár 40 éves kora óta már nem vezet szüléseket, orvosi munkássága hazánkban is mérföldkőnek számít. Az általa alapított Kaáli Intézet segítségével mintegy 30 000 gyermek jött a világra Magyarországon, emellett a Balaton-felvidéken létrehozta a dörgicsei Kaáli Autó-Motor Múzeumot is, amely az utóbbi években több mint 100 000 látogatót vonzott.

Elismeréseként a New York-i Waldorf Astoria dísztermében vehette át a rangos George Washington-díjat:

A George Washington-díjat a helyi közéleti tevékenységeim mellett a Kaáli Intézet létrehozásának és a hazai demográfiai helyzet javítása érdekében tett erőfeszítéseim miatt ítélték oda. Természetesen ünnepélyes keretek között, a New York-i Waldorf Astoria dísztermében. Felemelő érzés volt, hogy az amerikai himnusz mellett a magyar is elhangzott

− emelte ki.

A most 83 éves professzor ma már több időt tölt Magyarországon, főként a Balaton-felvidéken. Arra a kérdésre, hogy Amerika még ma is a lehetőségek országa-e, határozott igennel felelt: „Igen, Amerika ma is az igazi lehetőségek országa. Ezért éltem le gyakorlatilag az egész életemet ott. Az utóbbi években többet tartózkodom hazánkban, főleg a festői Balaton-felvidéken. A digitális világban manapság mindenütt otthon érzi magát az ember. Meg aztán Magyarország is a lehetőségek országa, de mint mindenütt a világban, itt is kell a szorgalom, az állhatatosság a sikerhez.”

(Borítókép: Kaáli Nagy Géza 2022. július 31-én. Fotó: Branstetter Sándor / MTI)