GazdaságSzerző: portfolio 4 napja 7 percnyi olvasás
A régóta várt uniós források megindulása új lendületet adhat a fenntartható beruházások felé való elmozdulásban is, a kereskedelmi bankok hitelkihelyezésekor ma már alapvető kockázatkezelési és üzleti érdek, hogy az uniós forrásokat piaci zöld hitelekkel kombinálva, financiálisan is maximálisan támogassák a vállalatok „barnából zöldre” történő átmenetét. De milyen konkrét klímakockázatokkal (fizikai és átállási) számol és modellez a pénzügyi szektor? Hogyan épülnek be a fenntarthatósági mutatók a banki stressztesztekbe, és miként határozzák meg ezek a hitelezési stratégiákat? A Portfolio Sustainable World 2026 konferenciáján a terület szakértői keresték a válaszokat a legégetőbb kérdésekre.
Az őszi jogalkotási időszak egyik legfontosabb lépéseként hamarosan társadalmi egyeztetésre bocsáthatják az új hazai klímatörvény tervezetét, amely radikálisan átformálhatja a magyar pénzügyi szektor zöld átállását. Bár a lakossági fenntartható befektetések iránti kereslet már látványosan megugrott, a vállalati hitelezés terén még jelentős lemaradást kell ledolgozni az európai uniós elvárásokhoz képest.
A hazai kereskedelmi bankokat, alapkezelőket és biztosítókat tömörítő HuSif - Magyar Fenntartható Befektetési és Finanszírozási Egyesület pénzügyi tanácsadója, Gyura Gábor szerint a készülő jogszabály "tulajdonképpen egyfajta anyahajó is tudna lenni, amely rengeteg szabályozási kérdésben meg tudná adni azt az iránymutatást, ami az elmúlt években hiányzott". A szakmai javaslatok alapján a hatékony működéshez elengedhetetlen a célzott adóösztönzők bevezetése, egy dedikált Zöld Finanszírozási Tanács felállítása és az ügyfelek edukációja. Egy ilyen kiszámítható keretrendszer hosszú távon nemcsak a gazdaság fellendítését garantálná, hanem áttörést hozhatna a korszerűtlen hazai lakásállomány energetikai modernizációjában is.
Az érdekképviselet szerint bár a lakossági ESG-befektetések állománya Magyarországon az elmúlt időszakban 1 százalék körüli szintről lendületesen 12 százalék fölé emelkedett, a zöld vállalati hitelezés eddig főként az "alacsonyan csüngő gyümölcsökre", például a zöld kereskedelmiingatlan-fejlesztésekre és a napenergia-projektekre koncentrált. Miközben Európában dinamikusan nő a klímaátállási tervvel rendelkező vállalatok aránya, Magyarországon ezen a téren az önkéntes riportálás hiánya miatt komoly lemaradás tapasztalható. Ennek megfordítása kulcsfontosságú lenne a bankok tranzíciós finanszírozási folyamataiban. A már tapasztalható fizikai klímakockázatok – például az aszályok és hőhullámok – elleni védekezés pedig egyre sürgetőbbé teszi, hogy az adaptációs beruházásokat ismerjék el a pénzintézeti és biztosítói tőkekövetelményekben.
A fizikai klímakockázat az egyik leggyorsabban fejlődő befektetési kockázati kategóriává vált az elmúlt években, erről szólt a Sustainable World 2026 konferencia panelbeszélgetése, ahol Bohák András, az MSCI Sustainability & Climate Research globális vezetője, Ritter Renátó, az MNB Fenntartható pénzügyi főosztályának vezetője és Tóth Péter, a BlackRock, Energy and Climate Analytics csapatvezetője társalogtak arról, hogyan lehet ezeket a fizikai klímakockázatokat és a biodiverzitást számszerűsíteni a pénzügyekben és a portfóliókezelésben.
Ahhoz, hogy ez a kockázat beárazódhasson a piacokon, Bohák András szerint négy kritikus adatkör együttes meglétére van szükség:
Ritter Renátó felhívta a figyelmet, hogy az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatói Nyugdíj-hatóság (EIOPA) adatai szerint a klíma- és időjárási eseményekből származó károk jelentős része nem biztosított. A biztosítatlan veszteségek aránya (az úgynevezett biztosítási rés, vagy protection gap) eléri a teljes kárösszeg mintegy háromnegyedét. Ez a teher a háztartásoknál, a vállalatoknál, végső soron pedig a bankoknál (a fedezetek értékvesztésén keresztül) és az állami költségvetésnél csapódik le.
A fizikai klímakockázatok valós beárazódásához nincs feltétlenül szükség egy konkrét katasztrófára; ha a modellek előrejelzik a veszélyt, a biztosítók kivonulása és a hitelezés ellehetetlenülése önmagában, napok alatt leértékelheti az érintett eszközöket
– tette hozzá Bohák András.
Mivel a biztosítók bizonyos magas kockázatú területekről kivonulhatnak, a bankoknak maguknak kell elvégezniük azokat a kockázatelemzéseket – például az erdőtüzek vagy árvizek valószínűségének becslését –, amelyeket korábban a biztosítók végeztek el.
A biodiverzitás csökkenése újabb kockázati tényező, amelynek rendszerezésére a nemzetközi ENCORE (Exploring Natural Capital Opportunities, Risks and Exposure) keretrendszert alkalmazzák. A biodiverzitás mérése kétirányú: egyrészt vizsgálja a vállalatok függőségét az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól (példák erre a mezőgazdasági termeléshez szükséges talaj- vagy vízviszonyok), másrészt a vállalatok környezetre gyakorolt negatív hatásait (externáliákat), amelyeket piaci mechanizmusok híján a szabályozóknak kell korlátozniuk.
Az MNB 2022-ben az Európai Bizottság és az OECD közreműködésével indított projektet a hazai banki hitelportfóliók biodiverzitási kockázatainak felmérésére az ENCORE módszertan segítségével. Bár a globális keretrendszer nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat – például a magyarországi vízhelyzetet –, az elvégzett stressztesztek szerint egy elhúzódó aszályos időszak a hazai GDP 4–7 százalékát is veszélyeztethetné, miközben a banki hitelportfóliók nem teljesítő hitelaránya (NPL) 1–3 százalékponttal növekedhetne.
Ritter hangsúlyozta, hogy az uniós elvárásokkal összhangban az ESG-kockázatokat közép- és hosszú távon be kell építeni a bankok kockázatkezelési folyamataiba. Az MNB zöld ajánlása és a hitelintézeti törvény módosításai is ebbe az irányba mutatnak, a cél pedig az, hogy ezek a kockázatok a bankok tőkekövetelmény-számításában is megjelenjenek.
A klímaalkalmazkodás támogatásában a legfontosabb lépés az lenne, ha a pénzügyi piacok láthatatlan keze ösztönözné a vállalatokat: ha egy cég bizonyíthatóan tesz a kockázatok mérsékléséért, azt olcsóbb hitelekkel vagy kedvezőbb biztosítási díjakkal kellene honorálni.
A szakértők szerint a jövőben elengedhetetlen lesz egy egységes iparági sztenderd és szabályozási taxonómia kidolgozása, amely pontosan definiálja a klímaadaptáció és a reziliencia fogalmát.
A fenntarthatósági és zöldberuházások finanszírozásában nem a rendelkezésre álló források mennyisége, hanem a megfelelően előkészített, bankolható projektek hiánya jelenti a legnagyobb kihívást – állapították meg a következő panelbeszélgetésen a hazai pénzintézetek és fejlesztési intézmények képviselői.
A rendezvényen tartott azonnali felmérésben a résztvevők többsége szintén úgy nyilatkozott, hogy a zöld források bevonásának legfőbb gátja a kellően előkészített projektek hiánya.
Cserép András, a K&H Bank kockázatkezelési szakértője megerősítette: a bankok részéről megvan a szándék és a nyitottság a zöld projektek finanszírozására, de a vállalatok részéről gyakran hiányoznak a kész tervek. Kasziba Levente, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) képviselője hozzátette, hogy az európai uniós forrásokba ma már eleve kódolva vannak a zöld célok, így a pályázó cégek közvetve zöld célokat is finanszíroznak.
Kurucz Orsolya, az ATS Advisory tulajdonosa, projektfejlesztési vezetője ugyanakkor árnyalta a képet. Véleménye szerint uniós szinten, a 2030-as klímacélok elérését tekintve igenis finanszírozási hiány van. A közvetlen brüsszeli kezelésű alapoknál – amelyek az uniós költségvetés egyharmadát teszik ki – a projektek kiválósága és a verseny miatt szintén korlátozottak a források a jó ötletek számához képest. Hazai szinten viszont valóban az előkészítettség hiánya a szűk keresztmetszet.
A hagyományos banki hitelezés alapfeltétele a megtérülés és a profitabilitás. A közvetlen uniós alapoknál viszont a pénzügyi megtérülés mellett a hatásfok – a CO2-kibocsátás csökkentése, a társadalmi és ökoszisztémára gyakorolt hatás –, valamint a projekt hitelessége és a csapat felkészültsége a döntő. A különböző alapok ráadásul eltérő kockázatot vállalnak: a Horizon Europe a korai fázisú kutatás-fejlesztést, míg az Innovációs Alap a már bizonyított technológiák ipari méretű demonstrációját támogatja.
"A bankok csak a folyamat legvégén tudnak belépni a finanszírozásba, amikor már nagy volumenű, jól bejáratott és megtérülő projektekről van szó; az innovatív, de még kiforratlan technológiák támogatása a kockázati tőke és az uniós források feladata" – mutatott rá Gólya Szilvia, az OTP Bank Zöld Kompetencia Központjának vezetője.
A klímaadaptáció és a nehezen dekarbonizálható szektorok átállása azonban strukturális nehézségekbe ütközik, mivel ezek a beruházások gyakran nem termelnek közvetlen cash flow-t. A szakértő példaként az ivóvízhálózat-rekonstrukciót említette. Egy 2024-es ágazati jelentés szerint a következő 15 évben az elmaradt amortizáció miatt 3775 milliárd forint – évente mintegy 311-315 milliárd forint – lenne szükséges a hálózat fejlesztésére. Ezzel szemben a kormányzati szinten bejelentett források nagyságrendje eltörpül a valós igények mellett.
Hasonló nagyságrendű problémát jelent az aszálykezelés is a mezőgazdaságban, ahol a károkat évente 650 és 1200 milliárd forint közé becsülik. Ez az összeg összemérhető a teljes beáramló éves EU-s forrásmennyiséggel, és kétszerese az éves hazai felsőoktatási költségvetésnek. Az ilyen, piaci alapon nehezen hitelezhető projekteknél állami garanciavállalásra és magántőke bevonására egyaránt szükség van.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a zöld szempontok figyelmen kívül hagyása ma már komoly üzleti kockázatot jelent. Az MFB jelenleg is nyújt 0%-os hiteleket európai uniós forrásokból (például az RRF keretében), és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) zöld tőkekedvezmény-programja is támogatja a kereskedelmi bankokat abban, hogy kedvezőbb árazást biztosítsanak a fenntartható projektekre.
Ma már nem az a kérdés, hogy kap-e kedvezményt egy zöld beruházás, hanem az, hogy a fenntarthatósági szempontokat figyelmen kívül hagyó vállalatok meddig maradhatnak egyáltalán finanszírozhatók a piacon
– hangsúlyozta Cserép András.
Címlapkép forrása: Portfolio
Napi
