A kaszinó- és dohánykoncessziók teljes rendszerének felülvizsgálatát rendelte el a kormány, amelynek végén akár a jelenlegi koncessziós szerződések felmondása is következhet. Magyar Péter miniszterelnök szerint nemcsak azt vizsgálják meg, hogyan osztották ki annak idején a jogosultságokat, hanem azt is, hogy a koncessziós társaságok teljesítették-e szerződéses kötelezettségeiket, illetve megfelelő összegű díjat és adót fizettek-e az államnak. A dohánypiac esetében különösen érzékeny kérdés lehet az országos nagykereskedelmi rendszer, amely jelenleg egyetlen magántulajdonban lévő társaság kezében van.

Magyar Péter közölte, hogy a kormány

radikális átalakítást

tervez. A vizsgálat több területre terjed ki: a koncessziós jogokra, azok odaítélésének körülményeire, magukra a koncessziós szerződésekre, a bennük foglalt kötelezettségek teljesítésére, valamint az adó- és díjfizetésre.

A miniszterelnök külön kitért a dohánykoncessziókra, ezen belül pedig a nagykereskedelmi szerep odaítélésére. Mint fogalmazott, jelenleg egy piaci szereplő végzi ezt a feladatot, miközben szerinte nagyon alacsony koncessziós díjat fizet érte.

Magyar emellett felidézte a trafikpályázatok körüli botrányokat is. Szerinte a dohány-kiskereskedelmi jogosultságok kiosztásakor számos esetben politikailag közel álló személyek és családok jutottak trafikengedélyhez.

A kormány a tervek szerint a következő egy-két kormányülés egyikén hozhat végleges döntést a kaszinó- és dohánykoncessziókról.

Magyar Péter szerint első körben a jelenlegi koncessziós szerződések felmondására kell gondolni.

A változtatást a miniszterelnök egyszerre indokolta a költségvetési bevételek növelésével, a közpénzek védelmével és társadalmi igazságossági szempontokkal. A dohánytermékek értékesítésének liberalizálása ugyanakkor nincs napirenden: a kormány továbbra is korlátozott és ellenőrzött értékesítési rendszert akar fenntartani.

Az átalakítás egyik legfontosabb eleme lehet, hogy a dohánykoncessziókból származó magasabb állami bevételeket közvetlenül az egészségügy finanszírozására fordítanák. Magyar szerint a kormány vállalása alapján 2027-től évente 500 milliárd forinttal több költségvetési forrás jutna az egészségügyre, ennek egyik finanszírozási pillére lehet a dohánypiacról származó koncessziós bevétel.

OBDE

Amikor Magyar Péter a dohánytermékek nagykereskedelmi koncessziójáról beszélt, az Országos Dohányboltellátó Kft. által működtetett rendszerre utalt. A társaság különleges helyet foglal el a magyar dohánypiacon: gyakorlatilag minden, trafikokba kerülő dohánytermék keresztülmegy rajta.

Ennek megfelelően hatalmas összegek jelennek meg a vállalat könyveiben. Az Országos Dohányboltellátó 2025-ben 1143 milliárd forintos árbevételt ért el, 1,8 százalékkal többet az egy évvel korábbinál. A bevétel döntő része természetesen nem marad a cégnél: az eladott áruk beszerzési értéke önmagában 1102 milliárd forintot tett ki.

Az államnak fizetett koncessziós díj ugyanakkor tavaly mindössze 3,5 milliárd forint volt. Ez jelentős visszaesést jelent: 2024-ben még 8,4 milliárd, 2023-ban pedig 12,3 milliárd forintot fizetett ezen a címen a társaság.

A koncessziós díj azonban nem egyszerűen a forgalom vagy a profit meghatározott százaléka. Egy többlépcsős képlet alapján számítják ki, amely figyelembe veszi többek között a dohánytermékeken keletkező árréstömeget, valamint a működéshez kapcsolódó közvetlen és közvetett költségeket.

Az Országos Dohányboltellátó szerint a tavalyi visszaesés mögött több tényező állt. Nőtt a dohány- és más nikotintartalmú termékek illegális kereskedelme, miközben a fogyasztók egy része olyan, dohányt nem tartalmazó nikotintermékekre váltott, amelyek már nem tartoznak a társaság koncessziós monopóliuma alá. Emellett a lazuló kamatkörnyezet csökkentette a pénzügyi bevételeket, miközben a működési költségek emelkedtek.

A társaság az elmúlt tíz évben összesen 40,1 milliárd forint koncessziós díjat fizetett, miközben a szerződésben rögzített minimális összeg ugyanebben az időszakban mindössze 4,5 milliárd forint lett volna. Vagyis a tényleges befizetés mintegy 35,5 milliárd forinttal meghaladta a szerződés alapján minimálisan előírt összeget.

Volt itt nyereség

A konstrukció jövedelmezőségét ugyanakkor jól mutatják a társaság eredményei. Az Országos Dohányboltellátó már működésének első teljes éveiben is több milliárd forintos profitot termelt, 2016 és 2025 között pedig összesen 67,6 milliárd forint nyereséget ért el. A tulajdonosok csak 2025 után 11,4 milliárd forint osztalékot vettek ki a vállalatból.

Az Országos Dohányboltellátó története 2015-ben kezdődött, két évvel a nemzeti dohányboltok rendszerének elindítása után. Az állam ekkor döntött úgy, hogy a trafikok nagykereskedelmi ellátását is központosítja. A feladatot a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. és a Tabán Trafik Zrt. érdekeltségébe tartozó Országos Dohányboltellátó kapta meg. A Tabán Trafik 51, a BAT 49 százalékos tulajdonrészt szerzett a társaságban, amely országos és kizárólagos jogosultságot kapott a nemzeti dohányboltok ellátására.

A döntést már megszületésekor komoly viták övezték. A rendszerből kimaradó nagy nemzetközi dohánycégek – köztük az Imperial Tobacco, a JTI és a Philip Morris – kifogásolták az eljárást, és azt állították, hogy a korábban működő, több nagykereskedelmi szereplőre épülő piac központosítása indokolatlan volt. A kritikusok egyik legfontosabb érve az volt, hogy az új rendszer valójában nem egy piaci hiányosságot orvosolt, hanem egy addig több vállalkozás által végzett nagykereskedelmi és logisztikai tevékenységet szervezett egyetlen szereplő kezébe.

A kimaradó társaságok később egy független logisztikai szolgáltatóra épülő alternatív modellt is javasoltak, és olyan konstrukciót ajánlottak, amelyben a koncessziós díj akár évi 6 milliárd forintig emelkedhetett volna. Az állam végül nem ezt a megoldást választotta.

A mostani kormányzati felülvizsgálat jelentősége azonban túlmutat az Országos Dohányboltellátón,

hiszen maga a magyar trafikrendszer is koncessziós alapokon működik.

Az Országgyűlés 2012-ben fogadta el a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényt. A jogszabály állami monopóliummá tette a dohánytermékek kiskereskedelmét: cigarettát és más dohányterméket főszabály szerint csak az értékesíthet, aki erre az államtól koncessziós jogot és hatósági engedélyt kapott.

A kormány az átalakítást elsősorban népegészségügyi érvekkel indokolta. A cél az volt, hogy jelentősen csökkenjen a dohánytermékeket árusító üzletek száma, ellenőrizhetőbbé váljon a piac, és különösen a fiatalkorúak számára legyen nehezebb hozzáférni a dohánytermékekhez. A változás nagyságrendje óriási volt. A 2013 előtti mintegy 40-43 ezer dohányárusító hely helyett néhány ezer Nemzeti Dohánybolt maradt. Jelenleg kevesebb mint hatezer trafik működik Magyarországon.

Az új rendszerhez szükséges koncessziókra 2012 végén írták ki a pályázatot. A nyertesek húsz évre kapták meg a jogosultságot, így a 2013-ban elindult koncessziók főszabály szerint 2033 körül járnak le.

A rendszer legnagyobb politikai botránya nem önmagában a dohánykereskedelem állami monopóliummá alakításából, hanem a koncessziók kiosztásából alakult ki.

A 2013-as eredményhirdetés után ellenzéki pártok, civil szervezetek és a piacon korábban működő vállalkozók egyaránt azt állították, hogy számos településen politikailag vagy személyesen jól kapcsolódó pályázók jutottak trafikokhoz, miközben olyan kereskedők veszítették el a dohánytermékek értékesítésének lehetőségét, akik korábban hosszú éveken keresztül ebből éltek.

Ekkor vált közkeletűvé a „trafikmutyi” kifejezés is.

A botrány egyik legismertebb epizódja Szekszárdhoz kötődött. Hadházy Ákos, aki akkor még fideszes önkormányzati képviselő volt, azt állította, hogy helyi politikusok név szerint véleményezték a pályázókat. Az ügyben nyilvánosságra került hangfelvétel tovább erősítette azokat a vádakat, amelyek szerint a pályázatok elbírálásánál politikai szempontok is szerepet játszhattak. A kormányoldal ezt vitatta, és arra hivatkozott, hogy különböző politikai kötődésű pályázók egyaránt nyertek koncessziót. A szekszárdi ügyben indult nyomozást később az ügyészség megszüntette, bűncselekményt nem állapítottak meg.

A trafikrendszer átalakításának vesztesei között ugyanakkor sok olyan korábbi kereskedő volt, aki nem jutott koncesszióhoz, így egyik napról a másikra elvesztette dohányforgalmát. Az ügy végül nemzetközi jogi fórum elé is került: a Vékony kontra Magyarország ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága 2015-ben arra jutott, hogy a panaszosra aránytalan teher hárult, és kártérítést ítélt meg számára.

A rendszer kritikusai számára különösen vitatott volt, hogy a koncessziók kiosztását követően több olyan változtatás is történt, amely javította a trafikok gazdasági helyzetét.

Emelkedett, illetve garantálttá vált a dohánytermékeken elérhető kiskereskedelmi árrés, miközben fokozatosan bővült a trafikokban értékesíthető egyéb termékek köre is.

A rendszer másik oldalán ugyanakkor valóban radikálisan csökkent a dohánytermékeket értékesítő helyek száma. A korábbi több tízezer üzlet helyett ma kevesebb mint hatezer trafik működik, ami lényegesen zártabb és könnyebben ellenőrizhető értékesítési hálózatot eredményezett.

Ezzel menekül majd meg a költségvetés?

A dohánykoncessziók átalakításának másik indoka a költségvetési források ügye. Az új kormány határozott ígérete volt, hogy 500 milliárd forinttal növeli az állami egészségügy finanszírozását. Ennek jeleit idén még nem látni, a kormány várhatóan ezt jövőre igyekszik megoldani, azonban a költségvetés helyzete ezt alaposan megnehezíti.

Egy ilyen környezetben érthető módon minden plusz bevételi forrás jól jön, így akár a dohánykoncesszióból származó bevétel növelése is. Újfajta megközelítést, de nem példa nélkülit jelentene, ha a kormány az ebből származó plusz pénzeket nem a központi költségvetésbe öntené bele, hanem címkézve az egészségügy kapná. 2012-ben a béremelés fedezetének egy része a népegészségügyi termékadóból származó bevételből származott, majd 2013-ban a dohány- és alkoholtermékek jövedéki adójából hasítottak ki a béremelés fedezetéül.

Önmagában a dohánykoncesszióból származó koncessziós többletbevétel nem fogja megmenteni az egészségügy finanszírozását 2027-ben, ám a kormány előveheti a korábbi forrásteremtési gyakorlatokat, és akár pótlólagos adóemeléssel is biztosíthatja a plusz költségvetési pénzeket az ágazat számára. Mindezek fényében (és a kormányra nehezedő, az egészségügy számára megígért plusz 500 milliárd forintból származó jelentős nyomás miatt) nem zárható ki az, hogy a Tisa-kormány a jövedéki adóhoz (alkohol és dohánytermékek) és/vagy a NETA-hoz nyúl, hogy biztosítsa a plusz forrást. Érdemes lesz figyelni ebből a szempontból is az októberben érkező, költségvetéssel és adópolitikával kapcsolatos bejelentéseket.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images