Van valami különösen szórakoztató abban, amikor egy régi sci-fi jövőképe egyszer csak utoléri a jelent, és, ami a készítők számára még elképzelhetetlenül távoli jövőnek számított, azt mi már történelemként nézzük vissza, és pontosan látjuk, mi minden nem úgy alakult, ahogy azt egykor elképzelték.

Az egyik legjobb példa erre a Space: 1999, magyar címén Alfa Holdbázis. A brit sorozat első epizódját 1975 szeptemberében mutatták be, és már a címe is elárulta, hogy a történet egy akkor még távoli jövőben játszódik. Csakhogy az a bizonyos jövő már rég elmúlt.

A sorozat története szerint az emberiség 1999-re már állandó holdbázist hozott létre. A Moonbase Alpha tudományos kutatóállomásként működik, a Holdon pedig nagy mennyiségű nukleáris hulladékot tárolnak. Aztán elérkezik 1999. szeptember 13.

A Hold túlsó oldalán található nukleárishulladék-tárolóban egy különös mágneses sugárzás miatt katasztrofális láncreakció indul el. A robbanás olyan erejű, hogy a Hold egyszerűen kiszakad a Föld körüli pályáról, magával sodorva a holdbázis 311 lakóját.

Vagyis a sorozat főszereplői egyik pillanatról a másikra egy meglehetősen különös „űrhajón” találják magukat: maga a Hold lesz az, amelyen keresztül-kasul száguldanak az ismeretlen világűrben.

Innen pedig már nem az a kérdés, hogyan kerülnek vissza a Földre, hanem hogy egyáltalán túlélhetik-e az utazást.

Ma talán nehéz elképzelni, hogy 1999 valaha futurisztikus dátumnak számított. A sorozat gyártása 1973 és 1975 között zajlott, az első részt pedig 1975 szeptemberében sugározták Nagy-Britanniában. A készítők tehát egy olyan világot próbáltak meg elképzelni, amelyhez képest még közel negyedszázadnyi technológiai fejlődés állt előttük. És éppen ettől érdekes ma visszanézni.

A Space: 1999 nem egyszerűen egy űrkaland volt, hanem egy komplett jövőképet épített fel. A Holdon állandó emberi bázis működik, az emberek rendszeresen közlekednek az űrben, különféle holdjárók és űrjárművek állnak rendelkezésre, a kutatók pedig olyan technológiákat használnak, amelyek 1975-ben még meglehetősen futurisztikusnak tűntek.

Az egyik legismertebb jármű, az úgynevezett Eagle például a holdbázis sokoldalú szállító- és felderítőjárműve lett. A valóságban 1999-re természetesen egészen máshová jutottunk.

Amikor 1975-ben valaki leült az Alfa Holdbázis elé, egy olyan történetet látott, amely 24 év múlva játszódik. Az „1999” körülbelül ugyanolyan távolinak tűnhetett, mint nekünk ma a 2050-es vagy 2060-as évek.

A Moonbase Alpha soha nem épült meg úgy, ahogy a sorozatban látható volt, a Hold sem szakadt ki a pályájáról, és a nukleáris hulladék sem repítette el a világűrbe. Közben azonban az Alfa Holdbázis megmaradt annak a korszaknak az egyik érdekes lenyomataként, amikor a televíziós sci-fi még bátran próbálta elképzelni, milyen lesz az emberiség élete néhány évtizeddel később.

És ha valamiben igazán érdekesek ezek a régi jövőképek, az éppen az, hogy nem azt mutatják meg, milyen lesz a jövő, hanem azt, hogy egy adott korszak szerint milyennek kellett volna lennie.

Most, hogy újra elérkezik szeptember 13., akár el is játszhatunk a gondolattal, hogy vajon ha 1975-ben valaki azt mondja, hogy 2026-ban az emberek még mindig a Földön élnek, a Hold pedig békésen kering körülötte, és helyette agyba ültethető csipek, a mesterséges intelligencia által irányított tudásformák és humanoid robot versenyek lesznek, elhitték volna neki?