GazdaságSzerző: portfolio 4 napja 6 percnyi olvasás
Az ESG ma már nem pusztán jelentéstételi vagy kommunikációs feladat, hanem a vállalatok működését, pénzügyi kockázatait és versenyképességét meghatározó tényező. A Sustainable World 2026 II/B szekciójában a szakértők a karbonpiaci szabályok átalakulásától a klímapereken és greenwashing-kockázatokon át a jövő munkaerejének mentális állapotáig mutatták be, hogyan válik a fenntarthatóság kézzelfogható üzleti realitássá.
A Sustainable World II/B szekciója az ESG gyakorlati megvalósításának legfontosabb kihívásait járta körül. Az előadások és beszélgetések azt mutatták be, hogyan válik a fenntarthatóság mérhető, üzleti értéket teremtő vállalati területté, és milyen módszertani, adatkezelési, riportálási vagy hitelesítési kérdésekkel szembesülnek a cégek. A szekció külön példákon keresztül bontotta ki az ESG három pillérét: a környezeti hatások kezelését, a társadalmi felelősséget és a felelős vállalatirányítást.
A globális karbonpiaci szabályozás átalakulása miatt a vállalatoknak egyre inkább az értékláncukon belüli, közvetlen kibocsátáscsökkentésre kell koncentrálniuk a külső kompenzációs megoldások helyett – mutatott rá Tóth Levente, a Mitigia Carbon alapítója és vezérigazgatója a Sustainable World 2026 konferencián.
A szakértő szerint a karbonpiaci szabványok új iránya az offsetting, vagyis a külső kompenzáció helyett az insettinget, azaz az értékláncon belüli beavatkozásokat helyezi előtérbe. Ezt erősítik a megújuló nemzetközi keretrendszerek is, köztük a GHG Protocol, az ISO 14068-1 szabvány és a Science Based Targets initiative vállalati Net-Zero irányelvei.
Az új környezetben különösen felértékelődik a Scope 3-as kibocsátások szerepe. Ezek azok a közvetett emissziók, amelyek nem a vállalat saját működésében, hanem az értékláncában, például a beszállítóknál, a logisztikában vagy az alapanyag-előállítás során keletkeznek. Tóth Levente szerint sok cégnél a teljes kibocsátás 60–90 százaléka ebbe a kategóriába tartozik, ezért a nettó nulla célok nem érhetők el a beszállítói lánc bevonása nélkül.
A hagyományos ellátásilánc-menedzsment kora lejárt, a jövőben a partnereknek szoros stratégiai együttműködésben, közös finanszírozással kell végrehajtaniuk a dekarbonizációs projekteket
– hangsúlyozta. Szerinte a beszállítók puszta ellenőrzése vagy nyomás alá helyezése helyett közös beruházásokra és partneri támogatásra van szükség.
Az értéklánc-beavatkozások lényege, hogy a vállalatok azonosítják a beszállítói lánc legnagyobb kibocsátási pontjait, majd ott avatkoznak be, ahol a legköltséghatékonyabban lehet csökkenteni az emissziót. Az eredmények elszámolhatóságához három feltétel különösen fontos: a társfinanszírozás, a dekarbonizációs eredmények közös hasznosítása, valamint a független, harmadik fél általi tanúsítás.
Az értéklánc-beavatkozások különösen azokban az ágazatokban lehetnek hatékonyak, ahol fizikai termékek mozognak a beszállítói láncban – például az agrár- és élelmiszeriparban, a gépiparban, a hulladékgazdálkodásban vagy a szállítmányozásban. Ahol a közvetlen fizikai nyomon követés nem megoldható, ott a tömegmérleg-módszer vagy a Book and Claim modell segítheti az eredmények elszámolását.
Tóth Levente szerint a következő években azok a vállalatok kerülhetnek előnybe, amelyek nemcsak mérik és jelentik Scope 3 kibocsátásaikat, hanem a beszállítóikkal együttműködve tényleges, hitelesített csökkentéseket is elérnek.
A vállalatok ellen indított klímaperek száma világszerte gyorsan nő, és ezek az eljárások ma már nemcsak jogi, hanem üzleti és tőkepiaci kockázatot is jelentenek – hívta fel a figyelmet Boros Anita, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára, a Greenology Zöldinnovációs és Fenntarthatósági Tudásközpont vezetője a Sustainable World 2026 konferencián. Mint mondta, a klímakockázatok között egyre nagyobb súlyt kap a felelősségi kockázat: míg korábban főként az államokat perelték a klímavédelmi intézkedések elmaradása miatt, ma már egyre gyakrabban kerülnek célkeresztbe magánvállalatok is.
A perek fókusza is átalakult. Már nem kizárólag klasszikus környezetszennyezési ügyekről van szó, hanem egyre több eljárás indul megalapozatlan zöld állítások, vagyis greenwashing miatt. Boros Anita szerint a bíróságok ma már azt is vizsgálják, hogy egy vállalat klímasemlegességre, fenntarthatóságra vagy kibocsátáscsökkentésre vonatkozó kommunikációját alátámasztják-e konkrét, hiteles intézkedések. Nemzetközi példák sora mutatja, hogy egy-egy túlzó vagy nem kellően bizonyított állítás akár a teljes vállalati klímastratégiát is megkérdőjelezheti.
Előadásában több nagy horderejű ügyet is említett, például légitársaságok ellen indult perek a "szén-dioxid-semleges" repülést ígérő reklámok miatt, Franciaországban a TotalEnergies, Hollandiában a Shell, Németországban pedig az RWE került klímaper középpontjába. Ezek az ügyek azt jelzik, hogy a bíróságok egyre nagyobb szerepet játszanak a vállalati klímavállalások számonkérésében, sőt bizonyos esetekben az üzleti és beruházási döntésekre is nyomást gyakorolhatnak.
Boros Anita szerint a klímaperek mára közvetlen pénzügyi kockázattá váltak: egy eljárás megindítása vagy egy elmarasztaló ítélet a vállalat piaci megítélését és tőzsdei értékét is ronthatja. Magyarországon a cégek egyelőre kevésbé kitettek az ilyen pereknek, de a nemzetközi trendek várhatóan a hazai piacot is elérik.
A klímaperek jogi és pénzügyi kockázatai után a szekció panelbeszélgetése azt vizsgálta, hogyan jelennek meg ezek a kihívások a vállalatok belső működésében, döntéshozatalában és megfelelési rendszereiben. A Füredi Orsolya, a SimplePay szabályozási és megfelelési vezetője által moderált beszélgetésben Szemesi Sándor, az Alkotmánybíróság főtanácsadója arra hívta fel a figyelmet, hogy a klímaügyeket ma már tágabban kell értelmezni, a kibocsátási és környezeti károkozási ügyek mellett marketingállítások, versenyjogi kérdések, engedélyezési eljárások, fogyasztóvédelmi ügyek és kártérítési perek is ide tartozhatnak.
A beszélgetésben elhangzott, hogy Magyarországon a vállalatvezetők egyelőre kevésbé érzik közvetlen személyes kockázatként a klíma- és ESG-felelősségi ügyeket, részben azért, mert a szabályozási környezet még alakulóban van. Szemesi Sándor szerint a szabályozási környezet változása új kötelezettségeket hozhat a vállalatok számára, ezért a cégeknek nem érdemes kivárniuk.
Kovács Dávid Gábor, a Terraetica alapító ügyvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a vállalati reakciókban már látszik az óvatosság, a greenwashingtól való félelem sok esetben greenhushinghoz vezet, vagyis a cégek inkább kevesebbet kommunikálnak fenntarthatósági vállalásaikról, nehogy számonkérhetővé váljanak.
A panel egyik fontos tanulsága az volt, hogy a fenntarthatósági megfelelés nem merülhet ki célok kitűzésében és dokumentumok elkészítésében. A vállalatoknak belső kockázatkezelési, riportálási és visszaélés-bejelentési rendszerekre is szükségük van, ám ezek csak akkor működnek érdemben, ha a munkavállalók nem félnek a megtorlástól, és látják, hogy a jelzéseiknek valódi következménye van. Kovács Dávid Gábor szerint egyre több cég ismeri fel, hogy a fenntarthatósági átállás szervezetpszichológiai és változásmenedzsment-kérdés is, a szándék és a tényleges cselekvés között gyakran nagy a szakadék, amelyet csak tudatos belső működéssel lehet áthidalni.
A résztvevők szerint középtávon azok a vállalatok kerülhetnek versenyelőnybe, amelyek a zöld ügyeket nem külső kényszerként, hanem stratégiai működési kérdésként kezelik.
Győri Ildikó pszichológus, közgazdász előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok mentális állapota nemcsak családi vagy oktatási kérdés, hanem a jövő munkaereje szempontjából is meghatározó. A gyerekek egy gyorsan változó, bizonytalan környezetben nőnek fel, miközben a közösségi média és a generatív mesterséges intelligencia rendszerei sokszor érdemi előzetes tesztelés és kockázatfelmérés nélkül épültek be a mindennapjaikba. Szerinte ezek a hatások az iskolarendszerben meglévő feszültségekkel együtt egyre több pszichés problémához, szorongáshoz és agresszióhoz vezethetnek.
A szakember szerint ma már nem az a kérdés, hogy megjelenik-e az agresszió az iskolai környezetben, hanem az, hogy mikor válik mindannyiunk számára közvetlen tapasztalattá. Győri 2016 óta foglalkozik célzottan iskolás gyermekek feszültségcsökkentésével, és a probléma bűnmegelőzési vonatkozásai miatt a rendőrséggel is együttműködést kezdeményezett. Az elmúlt években Egerben és Budapesten is indultak olyan programok, amelyek a feszültségcsökkentést és az agresszió megelőzését célozzák.
A programokba rendőrségi pszichológusokat, családsegítőket, pedagógusokat, dolgozó szülőket és vállalkozókat is bevonnak, hogy közösen alakítsanak ki működőképes módszereket az iskolai agresszió megelőzésére. Győri szerint ez a vállalati szféra számára is fontos ügy, hiszen a mostani iskolás generáció néhány éven belül munkavállalóként jelenik meg a munkaerőpiacon. A fiatalok mentális támogatása ezért nemcsak társadalmi felelősség, hanem hosszabb távon a működőképes gazdaság egyik alapfeltétele is.
Címlapkép forrása: Portfolio
Napi