GazdaságSzerző: portfolio 4 napja 4 percnyi olvasás
Első ránézésre a kedvezőtlen demográfiai mutatók a pályakezdő huszonéveseknek kedveznének a magyar munkaerőpiacon, a valóságban azonban az automatizáció, a mesterséges intelligencia terjedése és a lassuló gazdaság egyre nehezebb helyzetbe hozza a fiatalokat. Miközben az adminisztratív belépő szintű állások gyorsan szorulnak ki a piaci kínálatból, az elvándorlás és a strukturális szakemberhiány továbbra is súlyos kihívás elé állítja az országot. Milyen karrierutak nyújtanak mégis biztos megélhetést a megváltozott gazdasági környezetben, és miként küzdhet meg a legfiatalabb generáció a munkaerőpiac átalakulásával?
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Azt hihetnénk, a kereslet-kínálat törvénye szerint a 20 évesek diktálhatnak a munkaadóknak a piacon, hiszen csak 100 ezren születtek évente, szemben a 130 ezres 30 éves korosztállyal.
Nem vagyunk a bevándorlók nyomása alatt itthon, hiszen az európaiakat alig tudjuk alacsony béreinkkel, (eddig) instabil valutánkkal bevonzani. A környékbeli országokban lassan elfogynak a kisebbségi magyarok, néhány kalandvágyó fiatal és elenyésző számú külföldi menedzser nem sokat nyom a latba. Az EU-n kívülről a többségében NER-es HR-szolgáltatók az utolsó pillanatban, júniusban még csúcsra járatták az importot, 110 ezer harmadik országbeli dolgozik itthon most.
Sajnos mi magyarok az átpolitizált, kapkodó, nem a szakemberekre fókuszáló munkaerőimport politikánkkal nem vagyunk vonzó célpont a fejlődő országokban születetteknek.
A Randstad év eleji felmérésében a munkaerőt bővíteni szándékozó cégek aránya kicsit több, mint a negyede volt (26%), szemben a tavalyi 30 százalékkal. Sőt, minden nyolcadik cég úgy kezdte 2026-ot, hogy csökkenteni fogja a dolgozói létszámot. A gazdaság lassú növekedése, illetve a növekvő bérnyomás a munka hatékonyságának növelésére, automatizációra, digitalizálásra készteti a cégeket, ami természetesen a pályakezdőket sújtja elsősorban. A fenti Randstad felmérés szerint
a magyar cégek 37 százaléka használja a mesterséges intelligenciát már, többségük (54%) azért, hogy munkaerőt építsen le.
A szakszervezeteket tehát óva inteném a túlzó bérkövetelésektől, nehogy tömeges munkanélküliséget okozzon a magas minimálbér-emelés, kampányígéret ide vagy oda.
A magyar fiatalok többsége külföldre vágyik. Nincs ez máshogy Nyugat-Európában sem, a holland vagy francia fiataloknak a magyaroknál nagyobb része szeretne külföldön dolgozni. Ha átmegyünk a Lajtán, akkor még mindig sokkal magasabb a nettó átlagjövedelem, mint itthon. A rendszerváltáskor 400 ezer Magyarországon született ember élt, dolgozott külföldön, mára ez a szám az Egyensúly Intézet kutatása szerint 700 ezerre nőtt. Valójában a Covid alatti évek kivételével mindig emelkedett ez a szám.
Különösen fájdalmas, hogy olyan hiányszakmákban nagy az elvándorlás, mint az ápolók, orvosok, vendéglátás, informatika, elektronika.
A holland fiatalok persze hazatérnek, mint a hetedhét országot megjárt kisinasok, akik mesterekké válnak külföldön, hiszen magas jövedelem várja őket otthon. Hogyan lehetne a magyarokat is célzottan segíteni, hogy hazatérjenek, hiszen egy külföldi tapasztalattal felvértezett szakembernek mindig magas a szociális, szakmai presztízse, szívesen látott itthon?
Alaptétel az, hogy a felsőfokú végzettség magasabb bért indukál. A diplomások aránya itthon 35%, az EU-alapítóknál a fiatalok fele kap diplomát. Tíz évvel ezelőtt a szolgáltatóközpontok (SSC) mindenkit felvettek, aki idegen nyelvet beszélt: „majd mi megtanítjuk neked a szakmát”. Ami valójában nagyrészt egyszerű vevőszolgálati, egyszerű könyvelési feladat volt. Ezek a pályakezdő állások a mesterséges intelligenciának és az ázsiai (indiai) központoknak köszönhetően gyorsan csökkennek manapság. A rengeteg friss közgazdász végzettségű, marketinges, HR-es, kommunikációs szakember, jogász, pszichológus nehezen talál munkát. A mérnökök évtizedek óta biztos befutók, a programozóknak viszont vigyázni kell, hogy milyen, a mesterséges intelligencia által nem erodált területet választanak. Biztató az is, hogy az orvosok, pedagógusok társadalmi presztízse, gazdasági elismertsége javul.
Remélhetőleg fellendül az egészségügy és az oktatás, hiszen anélkül nem lesz modern Magyarország.
A szakmunka, legyen az villanyszerelés, számítógép vezérelt esztergálás, lakatosmunka, autószerelés, de akár egy jó targoncás is biztos megélhetésre számíthat. A szakképzettség nélküli operátoroknak, logisztikai központokban elhelyezkedő komissiózóknak is jó bér jár manapság. A lényeg, hogy ne tartozzon senki ahhoz a 25 százalékhoz, akik úgy végzik el a magyar iskolát, hogy funkcionálisan analfabéták. Fáj látni azokat a munkautasításokat a gyárak falán, ahol ábrákon magyarázzák el a tennivalót: pálcika, pálcika, hóember.
Ahogyan a mellékelt ábra mutatja, a magyar fiatalok körében a legnépszerűbb iparág a telekommunikáció, ami a többi korosztályt is a legjobban vonzza. A többséggel ellentétben a fiataloknál viszont kiemelkedik a Horeca vonzereje. Ismét egy emberi kapcsolatokra építő ipar, aminek lehet jövője, ha jól sáfárkodunk vele. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a Randstad felmérése a nagy hotel- és étteremláncok vonzerejét veszi alapul, nem pedig a kis, magán vendéglátó egységekről szól. A fiatalokat jobban vonzza az átlagnál a kereskedelem (köszönjük, Lidl/Aldi!), az építőipar viszont kevésbé hozza lázba őket. Nem is csoda ez a beruházások rapszódikus volta miatt az utóbbi években.
A fiatalok inkább a social médiában keresnek munkát, kevésbé az állásportálokon, nem bíznak nagyon az állami munkaközvetítőkben, a személyes kapcsolataik is gyengébbek az idősebb korosztályokénál. Sokan fordulnak a magán munkaerő közvetítőkhöz is.
Nem könnyű fiatalnak lenni manapság. Nem szeretném újrakezdeni. De 1993-ban nekünk is ezt mondták a szüleink. A jó szakembernek mindig lesz megélhetése, de nyitottnak kell lennie arra, hogy tanuljon, szükség esetén szakmát vagy akár lakhelyet is váltson.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi