Magyarországon mára odáig fajult a droghelyzet, hogy európai szintű összehasonlításban a szintetikus kábítószerek kipróbálásában az első helyen állunk. A lesújtó adat egyrészt a piaci kínálat változását jelzi, másrészt rávilágít a fiatalok sérülékenységére. A 2024-es ESPAD-adat – mely egy európai iskolavizsgálat az alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásokról – szerint a 15–16 éves magyar diákok körében mért adatok szerint a szerhasználat már nem csak elszigetelt jelenség:

• 4,6 százalék próbálta már az ecstasyt;
• 4,3 százalék próbálta már az amfetamint (ami a vizsgált 37 ország közül a legmagasabb arány);
• 3 százalék próbálta már a kokaint.

Feltehetően a valódi számok még ennél is jóval magasabbak.

Ebbe az alaphelyzetbe érkezett egyfajta reménysugár, ami jelenleg még nagyon kezdetleges és halvány, de úgy tűnik: végre elindult valami. A közelmúltban ugyanis a civil szféra több képviselője is meghívást kapott a Szociális és Családügyi Minisztériumba, ahol Szabó-Tóth Kinga szociális, család- és idősügyi államtitkárral tekintették át a helyzetet.

„Ez egy komoly fordulat, hiszen az elmúlt 16 évben ki voltunk tiltva ezekről a helyekről, olyan információk is eljutottak hozzánk, hogy rajta voltunk valamiféle fekete listán. Nem tudom, hogy ez tényleg így volt-e, de azt a saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy nincs párbeszéd, a leveleink megválaszolatlanok maradtak, 2021 óta nem írtak ki pályázatokat, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet 2016-ban megszűnt, a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság pedig 2011 óta nem ülésezett. Most abban bízunk, hogy a drogkoordináció újraindul hazánkban, egy hosszú folyamat elején vagyunk” – mondta lapunknak Sárosi Péter.

Tűzoltás helyett valódi megoldás kell

A minisztériumi egyeztetésen a résztvevők megnevezték a legégetőbb problémákat is, melyek sajnos a legnagyobb igyekezet ellenére sem oldhatók meg egyik napról a másikra, hiszen az, amit most látunk például Budapest utcáin, egy régóta tartó folyamat eszkalációja.

Az akadozó egészségügyi ellátás és a talán még tragikusabb állapotban lévő szociális rendszer okán a társadalmi egyenlőtlenségek egyre szembetűnőbbek, a mélyszegények lakta vidéki telepek mellett a gyermekvédelem is ontja magából azokat a fiatalokat, akik a fővárosban próbálnak boldogulni palackgyűjtésből, és ehhez hasonló tevékenységekből. Mindeközben pillanatnyi enyhülést az olcsó, szintetikus drogoktól, mostanság leginkább a kristálytól várnak, ami még inkább beárnyékolja a már egyébként is ezer sebből vérző, perspektíva nélküli kilátásaikat.

Az utcán, a parkokban és a lépcsőházban fetrengő embertársaink a lakosságot is egyre inkább zavarják, ártalomcsökkentő szolgáltatások híján pedig senki nincs, aki megfogná a kezüket, így a függőség – mely sokszor mentális problémákkal is együtt jár – a legtöbb esetben kezeletlen marad. Ha valaki mégis bekerül az ellátásba, sokszor csak tűzoltással találkozik, a mélyen gyökerező okok nem változnak.

Az érintettek a legtöbb esetben csak egyetlen állami szervvel, a rendőrséggel kerülnek kapcsolatba. A rendőröknek nem igazán van mérlegelési lehetőségük, büntetőeljárást kell indítaniuk, bent tartani az illetőt valameddig, majd kiengedni, miközben a szerhasználat ettől a perctől kezdve újra folytatódik. Vannak olyan nyugati jó gyakorlatok, ahol a rendőrség szorosan együttműködik a szociális és egészségügyi rendszerrel, így a függők a büntetés mellé ellátást is nagyobb eséllyel kaphatnak

– mutatott rá a szakértő.

Mint látható, a drogkoordináció egy rendkívül összetett, sok tárca bekapcsolódását igénylő munka. Szükség van a Belügyminisztériumra, az egészségügyire, az oktatásira és a szociálisra egyaránt – és így, hogy ilyenek már léteznek, az összehangolt cselekvésre is lehetőség van.

„Sokat jelent, hogy a Nemzeti Társadalompolitikai Stratégiáért és Ágazati Koordinációért Felelős Kormánybiztossal, Bódis Krisztinával is volt már találkozónk, az egészségügyi minisztériumban pedig a népegészségügyi államtitkárságon, Vokó Zoltán vezetése alatt megkezdődött a kábítószerügyi főosztály kiépítése, ami szintén pozitív fejleménynek tekinthető” – fogalmazott a drogszakértő.

Jövedéki adóból megfelelő ellátás?

A fenti társadalmi folyamatok mellett nagy probléma még a terület alulfinanszírozottsága, és a jórészt ebből adódó szakemberhiány. A segítő szakma jelenleg csak a legelhivatottabbaknak vonzó pálya, de gyakran már nekik sem, közülük is sokan felmondtak, más karrierutat választottak. Sárosi Péter úgy látja: az olyan bezárások, mint a Kék Pont Alapítvány tűcsereprogramjának megszüntetése, azt mutatták, hogy az addiktológiai munkatársaknak nemcsak alacsony bérekért kell dolgozni, hanem még széllel szemben is.

„A pénz alapprobléma, ezért is fogalmaztunk meg az új kormány felé egy javaslatot, mely a függőséget keltő termékek jövedéki adójának egy részét dedikáltan az addiktológiai ellátásba forgatná vissza. 670 milliárd forint a dohány-, az alkohol-, és a szerencsejáték éves jövedéki adója. Ha ennek csak a töredékét megkapná az ellátórendszer, az óriási támogatást jelentene” – mutatott rá az emberi jogi aktivista, megjegyezve, hogy a visszajelzés alapján van a kormányban nyitottság ennek meglépésére.

Tízéves gyerekek és kismamák is érintettek

Az egyeztetésen civil oldalról a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége és a Magyar Addiktológiai Társaság is képviseltette magát. Előbbi elnöke, Topolánszky Ákos egy, a tárca Facebook-oldalán megjelent videóban arról beszélt:

Rengeteg szegregátum van, több mint 1380, és ezek mindegyikében megjelenik a kábítószerprobléma.

Utóbbi szervezettől szintén az elnök, Szemelyácz János arra világított rá, hogy a szegregátumban élő embereknek a droghasználat egy menekülő út abból a lehetetlen állapotból, amiben egyébként a mindennapjaikat élik.

„Valójában nem addiktológiai kérdés a droghasználat, és nem is feltétlen addiktológus kell nekik, hanem szociális munka, munkahely, és közlekedés, hogy el lehessen onnan menni” – hangsúlyozta.

Szabó-Tóth Kinga szociális, család- és idősügyi államtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a kábítószer-ügyet nem lehet csupán rendészeti problémaként kezelni, mint azt az előző kormány tette.

„Nagyon jól tudjuk, hogy a szegregátumi droghasználat tekintetében általában három-négy olyan család van, akik kifejezetten dílerként is felmerülhetnek. Nekünk viszont sokkal fontosabbak azok a gyerekek, akik nagyon fiatalon, akár tízévesen rendszeres szerhasználóvá válnak. Sok esetben azt is tapasztaljuk, hogy fiatal anyák vagy akár a várandós, szoptatós anyák szerhasználók, úgyhogy azt gondolom, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk” – emelte ki.

Rehabon jártunk

Az Index korábban több olyan nehéz sorsú gyermekkel is beszélgetett, akik sokkolóan korai időszakban rácsúsztak a drogra. Az egyik fiú, Peti mindössze 11 éves volt, amikor kipróbálta a kristályt, amit utána éveken át napi szinten használt. Egy másik srác, Balázs családi tragédiák sora óta után hol egy romos házban, hol a gyermekvédelem kötelékében igyekezett boldogulni, vajmi kevés sikerrel. 8 éves korára már herbálozott. Arról, hogy van-e megoldás az ilyen fiataloknak, és ha igen, milyen út vezet odáig, itt olvashatsz bővebben.

(Borítókép: A kép illusztráció! Fotó: chanakon laorob / Getty Images)