BulvárSzerző: blikk 4 napja 5 percnyi olvasás
A felnőttek jelentős része számol be arról, hogy élete során tapasztalt már olyan mértékű feszültséget, amely teljesen megbénította vagy túlterhelte. A krónikus stressz – azaz a tartós, megállás nélküli készenléti állapot – komoly egészségi következményekkel járhat, például magas vérnyomáshoz vagy alvásproblémákhoz vezethet.
Mivel a hosszan tartó stressz szinte a mindennapok részévé válhat, sokszor észre sem vesszük, hogy a szervezetünk veszélyjelzéseket küld. Dr. Bijal Chheda tanácsadó pszichológus összefoglalta azt az öt leggyakoribb fizikai tünetet, amellyel a testünk jelzi a tartós túlterheltséget.
A feszültség az egyik leggyakoribb kiváltó oka a tenziós típusú fejfejfájásnak, mivel a stressz hatására a nyak és a fejtető körüli izmok folyamatosan görcsös állapotban maradnak. Idővel az idegrendszer túlzottan érzékennyé válhat ezekre a fájdalomjelekre, így az addig csak ritkán jelentkező fejfájás rendszeressé válhat.
A stressz közvetlen hatással van az emésztőrendszerre, és akár le is lassíthatja azt. A tartós feszültség megszakítja a bél és az agy közötti normális kommunikációt, ami megváltoztatja a bélrendszer működését. A bélizmok szabálytalan összehúzódása görcsöket, puffadást és általános gyomornyugtalanságot okozhat.
Amikor krónikus stressz ér minket, a testünk folyamatos „harcolj vagy menekülj” készenlétben marad, így az izmok nem tudnak teljesen elernyedni. Ez a kisfokú, de állandó izomfeszültség leggyakrabban a vállak és a nyak környékén okoz merevséget és fájdalmat.
Bár a mai rohanó világban szinte mindenki fáradtságra panaszkodik, a folyamatos kimerültséget nem szabad természetesnek venni. Stresszhelyzetben a szervezet az energiáit a védekezésre és a veszély elhárítására fordítja, ahelyett, hogy a regenerációt támogatná. Ezért érezhetjük úgy, hogy még a napi rutinfeladatok is elképesztő fizikai erőfeszítést igényelnek.
Amikor este végre lepihenünk, a csendes környezetben a feszült gondolatok felerősödhetnek. Ez a folyamat magasan tarthatja a szervezet kortizolszintjét (a stresszhormont), ami megnehezíti az átállást a pihentető alvásra. Emiatt az elalvás hosszabb ideig tarthat, az éjszaka folyamán pedig a legkisebb zajra is felriadhatunk.
(via Huffpost)