Amikor egy Nobel-díjas tudós nyílt levelében azt olvashatjuk, hogy: „tényekkel kívánok válaszolni az elmúlt hónapok szakmai megalapozottságot nélkülöző és hangulatkeltő kritikáira”, akkor szembesülünk azzal, hogy az Élvonal Alapítvány beszántásával felmérhetetlenül nagy károkozás történt!

Egy olyan hatalom épül, ahol hiába volt valaki demokratikusan megválasztott köztársasági elnök, parlamenti képviselő, alkotmánybíró, a politikai bosszú minden jogállami kontroll nélkül elsöpri! A hivatkozási alap pedig nem más, mint hogy erről döntött a többség április 12-én. Kérdés persze, hogy erről döntött-e? Nyilván nem. Az pedig még nagyobb kérdés, hogy lehet-e a politikusok által tudatosan felgerjesztett népharagot a jogállami normák fölé helyezni. Ideig óráig lehet, jó néhány történelmi példát ismerünk.

Az azonban végképp kizárt, hogy április 12-én arról döntöttek volna a választók, hogy az egyetemek éléről mindenkit el kell zavarni, és ugyanezt kell tenni a szakképzési centrumok vezetőivel, vagy Nobel-díjasokkal. 

Krausz Ferencet is – ahogy egy minap közzétett nyílt levelében írja – elérte a „független”, pontosabban a kormányzati akaratot kritikátlanul kiszolgáló média lejárató kampánya. Annak sejtetése, hogy jogszerűtlenül és titokban rendelkezik hatalmas pénzek felett, és hogy ezzel milyen kárt okoz a magyar tudománynak és innovációnak. No meg természetesen azt is taglalják, hogy ő is a NER embere! 

A lejáratásra az utasítást nyilván nem más, mint Magyar Péter adta ki, amikor egy kommentben bejelentette az Élvonal Alapítvány megszüntetését. Ezt követően hiába ígérte meg parlamenti válaszában Tanács Zoltán miniszter, hogy Krausz Ferenccel érdemi egyeztetés lesz. Ez nem történt meg sem miniszteri, sem minisztériumi szinten! Az Élvonal Alapítványt úgy számolta fel az országgyűlés döntését követően a kormány, hogy Nobel-díjas kutatónkkal érdemben a szakmai koncepciót nem vitatták meg. 

Mi volt ennek az oka? Miért születhetett ilyen döntés?

Az egyik ok, hogy a magyar tudományos közéletben sajnos voltak és vannak olyanok, akik ellenérdekeltek Krausz Ferenc sikerében, és abban, hogy a kitartása és kiválósága olyan példát és versenyt teremtsen, ami többletteljesítményt vár el. Emlékezhetünk még azokra a támadásokra, amikor a tudományos kiválóságot középpontba helyező új program 2024-ben elindult. Az akkori támadók és társaik azóta sem akarnak mást, mint az Élvonal Alapítvány költségvetésben hat évre előzetesen garantált 261 milliárdos forrását magukénak tudni. Azonban látva a költségvetéssel kapcsolatos mostani tervezési folyamatokat, nagy a veszélye, hogy ennek jelentős része elvonásra kerül.

A másik lényeges oka az Élvonal Alapítványt és a KEKVA-kat sújtó politikai bosszú, a rendszerváltásnak kinevezett „mindent eltörölni” törekvés! Ahol még azt a módosítást sem fogadta el a kormány és a tiszás parlamenti többség, hogy az egyetemeket fenntartó KEKVA-khoz hasonlóan egy év átmeneti idő álljon rendelkezésre a helyzet áttekintésére, az esetleg szükséges korrekciókra vagy a megszüntetésről szóló döntésre. Ezen idő alatt legalább a lehetőség meg lett volna arra, hogy – a célok és az értékek megtartása mellett – egy új struktúra kialakulhasson, ha az eddigit mindenképpen el kell törölni. 

Mi történik tehát?

A tiszás parlamenti többség és a kormány nemet mondott arra, hogy a Krausz Ferenc és más világszerte elismert Nobel-díjas kiválóságok által vezetett Alapítvány hívására, 75 kiemelkedő kutatócsoport jöjjön létre, amelyek irányítására számos magyar tudós külföldről érkezett volna haza. Hogy ezek a kutatócsoportok bekapcsolódjanak a hazai egyetemi és kutatóhálózati világba. Hogy új szabadalmak jöjjenek létre, magyar innovációs vállalatok alakuljanak, és ötvenötezer fiatal magyar tehetség gondozása induljon el a legjobbak által képezve és motiválva őket. Ezek a kiemelt kutatások új műhelyeket teremtettek volna, melyekhez számos hazai kutató csatlakozási lehetőségére is megnyílt volna a lehetőség. Sajnos, azoknak a forrásoknak a nagy része pedig, amelyek rendelkezésre álltak, várhatóan elhagyja a tudomány és innováció világát.

Végezetül Krausz Ferenc 2026. augusztus 31-én kelt nyílt leveléből idézek (a teljes elérhető itt: www.requiem4frontiers.hu): „olyan országot (szeretnék), ahol mindenkinek kijár a kellő tisztelet, kiváltképp azoknak, akik önzetlenül tevékenykednek Magyarország jobb jövőjéért”.

Köszönjük Krausz Ferencnek, továbbá kiváló hazai és nemzetközi munkatársainak a munkát, és hogy megtapasztalhattuk: lehet(ne) másképp is!