Az idén májusban létrejött Élő Környezetért Felelős Minisztérium jelenleg is a felépülés fázisában van. Az új tárca létrehozása komoly politikai üzenetet hordoz: jelzi a környezeti kihívások erősödését és a társadalmi igényt arra, hogy ezek az ügyek magasabb kormányzati szintre kerüljenek. A komplex minisztériumban három nagy szakmai államtitkárság működik, a körforgásos gazdaságért és környezetvédelemért felelős, a vízügyi és klímapolitikáért felelős, valamint a biológiai sokféleség megőrzéséért felelős államtitkárság.

A korábban különböző minisztériumok (Agrárminisztérium, Energiaügyi Minisztérium, Belügyminisztérium) alá tartozó területek – mint a természetvédelem, a vízgazdálkodás és a klímapolitika – integrációja lehetővé teszi a környezeti szempontok hatékonyabb érvényesítését a kormányzati döntéshozatalban, miközben a tárca kiemelt figyelmet fordít a társadalmi szereplők bevonására is. 

A környezet és a természet megóvása ma már nem csupán egy elszigetelt zöld ügy, hanem alapvető víz- és élelmezésbiztonsági kérdés, amely közvetlenül befolyásolja a globális ellátási láncokat, és mára egyértelműen pénzügyi, illetve gazdasági stabilitási tényezővé vált

– hangsúlyozta Kőrösi Levente, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium biológiai sokféleségért felelős államtitkára a Sustainable World 2026 konferencián.

Kifejtette, a biológiai sokféleség, a biodiverzitás nemcsak a fajok, hanem a genetikai állomány és az ökoszisztémák sokszínűségét is jelenti, a Föld immunrendszereként működik, biztosítva az ellenálló képességet és az olyan alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat, mint a beporzás, a talajmegújulás, valamint a tiszta ivóvíz és levegő.

Kitért arra is, hogy a Biológiai Sokféleséggel és Ökoszisztéma-szolgáltatásokkal Foglalkozó Kormányközi Platform (IPBES) 2019-es globális jelentése szerint a helyzet kritikus:

•  Világszerte mintegy 1 millió faj áll a kipusztulás szélén.
• Az emberi tevékenység a szárazföldi környezet mintegy 75 százalékát jelentősen átalakította, a vizes élőhelyek több mint 85 százaléka pedig elveszett.
• Az elmúlt száz évben a termesztett haszonnövények genetikai sokféleségének mintegy 75 százaléka elveszett.
• Az inváziós fajok terjedése és a klímaváltozás súlyos gazdasági károkat okoz.

A biodiverzitás drasztikus csökkenésének fő mozgatórugói prioritási sorrendben a földhasználat megváltozása, a vadon élő szervezetek túlhasznosítása, az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés és az inváziós fajok terjedése.

A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a globális ökoszisztéma nagyon közel áll a visszafordíthatatlan billenési ponthoz .

Az IPBES üzleti szektorra vonatkozó értékelése rávilágít, hogy minden gazdasági szereplő függ a biológiai sokféleségtől. Miközben 1820 és 2022 között a globális GDP értéke csaknem megszázszorozódott (1,18 billió dollárról 130 billió dollárra nőtt), a vizsgált 18 kulcsfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatás közül 14 jelentősen hanyatlott.

A jelentés szerint a globális pénzügyi ösztönzők jelenleg hátráltatják a fenntarthatóságot: évente mintegy 7,3 billió USA dollár értékű olyan állami és magánszektorbeli támogatást fizetnek ki, amely közvetlenül hozzájárul a biodiverzitás csökkenéséhez. Ezzel szemben mindössze 210 milliárd dollár olyan támogatás áll rendelkezésre, amely pozitív hatással van a biológiai sokféleségre. Ez harmincötszörös különbséget jelent a káros ösztönzők javára. A legnagyobb negatív hatást kifejtő ágazatok a közműszektor, az építőipar, az energiaipar és az alapanyagipar.

Biodiverzitás és vízmegtartás: természetalapú válaszok a klímaváltozásra

Magyarország biodiverzitás szempontjából kedvezőbb helyzetben van Nyugat-Európához képest, mivel nagyobb arányban maradtak meg természetes élőhelyek. Hazánkban mintegy 42 ezer állatfaj és 2200 magasabb rendű növényfaj fordul elő, és az ország önálló biogeográfiai egységet, a Pannon biogeográfiai régiót alkotja az Európai Unión belül.

Ugyanakkor a történelmi folyószabályozások és a vizes élőhelyek drasztikus csökkenése miatt az ország komoly aszályproblémákkal küzd.

A Duna–Tisza közi Homokhátságot az ENSZ hivatalosan is félsivatagos területté nyilvánította. A talajok felső 20 centiméteres rétegének nedvességtartalma a kritikus területeken mindössze 1-2%-ra csökkent, ami ellehetetleníti a mezőgazdasági termelést.

A technikai és mérnöki megoldások, például betonozott víztározók építése helyett a tárca a természetalapú megoldásokat szorgalmazza, mint például a mélyebben fekvő, mezőgazdaságilag kevésbé produktív területek elárasztását és a víz megtartását. Az agrár-támogatási rendszert úgy tervezik átalakítani, hogy az a gazdákat a vízmegtartásra ösztönözze.

Az Európai Unió 2020-ban elfogadott Biodiverzitási Stratégiájának kulcseleme a 2024-ben hatályba lépett élőhely-helyreállítási rendelet (Nature Restoration Law). Ennek értelmében Magyarországnak még az idei év végéig be kell nyújtania nemzeti élőhely-helyreállítási tervét. A hazai célkitűzések szerint a meglévő, körülbelül egymillió hektárnyi védett terület fenntartása mellett 2050-ig további 124 ezer hektár új élőhelyet kell létrehozni.

Az élőhelyek helyreállítására nem kiadásként, hanem egyfajta nemzeti alkalmazkodási beruházásként kell tekinteni, amelynek megvalósításához a természetvédelem mellett a teljes gazdasági szektornak és az agráriumnak is együtt kell működnie

– emelte ki az államtitkár.

Címlapkép forrása: Portfolio/ Stiller Ákos