Aggasztó jelzések érkeztek a magyar oktatásról. A legfrissebb, 2025-ös PISA-felmérés eredményei ráadásul nemcsak szakmai, hanem mélyreható társadalmi problémákra is rávilágítanak. A 15 éves diákjaink teljesítménye minden eddiginél alacsonyabb szintre süllyedt: matematikából 455, míg szövegértésből 460 pontos átlag született. Természettudományok terén stagnálunk, a 486 pontos eredmény alig tér el a 2022-es méréstől.

Bár a teljesítménycsökkenés globális tendenciának tűnik, – az OECD-országok nagy részében hasonló folyamatok figyelhetők meg – ez kevéssé lehet vigasz.

Az adatokat bemutató Velkey Kristóf, az Oktatási Hivatal Köznevelési Elemzési Főosztályának vezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy az átlagpontszámok mellett kiemelten fontos megvizsgálni, milyen társadalmi és szociális környezetben születnek ezek az eredmények.

A magyar oktatás egyik legsúlyosabb problémáját szerinte nem is az átlagpontszám mutatja meg, hanem az, hogy mennyire határozza meg a gyermek teljesítményét az a család és társadalmi környezet, ahonnan érkezik.

A PISA adatai szerint Magyarországon a tanulók társadalmi-gazdasági hátterét mérő ESCS-index egységnyi javulása 42 pontos teljesítménykülönbséggel jár, miközben az OECD-átlag 36 pont. A természettudományos teljesítmény különbségeinek 18 százalékát magyarázza a családi háttér, szemben a 12 százalékos OECD-átlaggal.

Ráadásul Magyarországon a teljesítménykülönbségek nagyobb része az iskolák között, nem pedig az egyes iskolákon belül jelentkezik. Vagyis az, hogy egy gyermek melyik iskolába kerül, nagyban meghatározza későbbi lehetőségeit.

Az eredményeket bemutató sajtótájékoztatón Lannert Judit oktatási miniszter is egyértelművé tette, hogy ezen változtatni kell.

Nem véletlen, hogy külön területe lett a kora gyermekkori nevelésnek. Én azt gondolom, hogy ott nagyon sok minden eldől

– fogalmazott. A cél szerinte az, hogy az első tíz évben a gyerekek megszerezzék azokat az alapvető kompetenciákat, amelyek nélkül később már rendkívül nehéz behozni a lemaradást. „A pedagógiai módszereken és az előítéletek csökkentésén is változtatni kell" – tette hozzá a miniszter, aki néhány hónappal ezelőtt első miniszteri interjújában is arról beszélt, hogy a mobilitás hiányát tartja a legfőbb problémának, illetve azt, hogy hazánkban is eluralkodott a Pygmalion-hatás, mely pszichológiai fogalom annyit tesz: amit gondolunk a másikról, olyan is lesz, ezért nagyon fontos, hogy jót gondoljunk egymásról, mert akkor a jót hozunk ki mindannyiunkból.

Minden harmadik gyerek veszélyben lehet

A probléma nagyságát még jobban mutatja az alulteljesítők aránya. Matematikából a magyar diákok 35,6 százaléka, szövegértésből 32,3 százaléka nem éri el a PISA második képességszintjét. Természettudományból ez az arány 24,1 százalék.

Ez azért kritikus határ, mert a második szint alatt teljesítőknél már komoly a kockázata annak, hogy nem rendelkeznek megfelelően azokkal az alapkompetenciákkal, amelyek a továbbtanuláshoz, a társadalmi részvételhez és később a munkaerőpiaci boldoguláshoz szükségesek.

Ehhez képest az Európai Unió 2030-as célja az, hogy minden vizsgált területen 15 százalék alá csökkenjen az alulteljesítők aránya.

A másik oldalon közben a legjobbak köre is szűkül. Matematikából mindössze 5,2 százalék, szövegértésből 3 százalék, természettudományból 4,9 százalék érte el a két legmagasabb képességszintet. Mindhárom arány alacsonyabb az OECD-átlagnál.

A tárcavezető szerint szomorú eredmény, hogy a legkiválóbbak aránya is csökkent, épp ezért „a magyar tehetséggondozás stratégiáját és formáját át kell gondolni, úgy tűnik, nem igazán volt sikeres, amit az elmúlt tizenvalahány évben csináltunk” – mondta.

Környezettudatosabbak a magyar fiatalok

Akad ugyanakkor olyan terület is, ahol kifejezetten kedvező képet mutatnak a magyar eredmények. Lannert Judit kiemelte: a magyar diákok 86 százaléka úgy érzi, képes pozitív hatást gyakorolni a környezetre, szemben a 81 százalékos OECD-átlaggal. A tanulók 82 százaléka hisz abban is, hogy közös fellépéssel lehet tenni a környezeti problémák megoldásáért. A magyar fiatalok 67 százalékát pedig valamennyire vagy nagyon érdekli, hogy későbbi munkájával hozzájáruljon a környezet védelméhez – ez ugyancsak meghaladja az OECD 62 százalékos átlagát. A miniszter különösen örömtelinek nevezte, hogy diákjaink nem érzik magukat tehetetlennek a környezeti problémákkal szemben.

Nem csak az iskolán múlik

A miniszter ugyanakkor nem kizárólag az oktatási rendszerben keresné a megoldást. Szerinte az iskola egyre inkább elveszíti partnerként a szülőket, egyre kevésbé beszélgetnek az oktatásról otthon, ezért erősíteni kell a családok bevonását. A tárca ezért egy szülőtámogatási rendszer kialakításában is gondolkodik. Lannert Judit társadalmi tőkeként tekint arra, ha a pedagógusok és a szülők közössége „védőhálót” alkot a gyerekek köré, amelyben egyetértés és konszenzus van. A szakpolitika ezt már a korai évektől szeretné kialakítani.

Az Oktatási Hivatal eredményeket bemutató szakértője arra hívta fel a figyelmet, hogy a természettudományos teljesítményben mutatkozó különbségek nagyobb része nálunk az iskolák között jelentkezik, miközben az egy iskolán belüli eltérések aránya jóval kisebb az OECD-országok átlagánál.

Mindez azért is figyelemre méltó, mert a tanulók érzékelése szerint az egyéni pedagógusi odafigyelés nem hiányzik: 71 százalékuk mondta azt, hogy tanáraik figyelemmel kísérik fejlődésüket az órán. Lannert Judit azt is kihangosította, hogy a magyar diákok a OECD-átlagnál kedvezőbbre értékelik, hogy tanáraik mennyire figyelnek rájuk és miként segítik őket – ez azonban egyelőre nem köszön vissza a teljesítményekben.

Ez pedig visszavezet a PISA egyik legkellemetlenebb magyar tanulságához. Az iskola feladata elvileg az lenne, hogy mérsékelje az otthonról hozott különbségeket. A mostani adatok szerint azonban Magyarországon az OECD-átlagnál jóval erősebben meghatározza a teljesítményt a családi háttér, és az is túlságosan sokat számít, hogy melyik iskolába kerül egy gyerek.

(Borítókép: Rene Nijhuis / BSR Agency / Getty Images)