GazdaságSzerző: index 4 napja 8 percnyi olvasás
A főnök már elvárja, hogy konyítsunk hozzá.
Két éve nincs olyan állásinterjú vagy vállalati továbbképzési terv, amelyben ne kerülne szóba a mesterséges intelligencia. A kérdés, amit a legtöbb munkavállaló feltesz magának, mégis megválaszolatlan maradt: mennyi tudás elég ehhez, és megéri-e ezért visszaülni az iskolapadba? Erről kérdeztük Eigner Györgyöt, aki egy friss, eddig nyilvánosságra nem került döntésről is beszámolt.
Amikor arról érdeklődtünk, tényleg elvárják-e a munkáltatók, hogy a dolgozók értsenek a mesterséges intelligenciához, a dékán fogós kérdésnek nevezte, mert nagyon nem mindegy, milyen mélységről beszélünk.
„Készségszinten tudják használni, és legyen bennük MI-first gondolkodás: merüljön fel, hogyan lehetne ezt hatékonyabban megoldani, ez az alapvető elvárás”
– fogalmazott Eigner. Az MI-first gondolkodás azt jelenti, hogy valaki egy feladat előtt automatikusan végiggondolja, van-e olyan része, amit géppel gyorsabban, hatékonyabban, esetleg magasabb minőségben meg lehetne oldani. Ehhez hozzátartozik a compliance, vagyis a szabályos, adatvédelmi szempontból is védhető használat: a cél nem az, hogy valaki a cég összes adatát feltöltse a világhálóra.
A gyakorlati minimum ennél sokkal prózaibb a legtöbb hazai vállalatnál. A legtöbb cég érzi, hogy itt van az MI és hogy ezt be kell vezetni, de hogy pontosan mit kellene tenni, hogyan álljanak neki az MI transzformációnak, azt nehezen fogják meg – pláne akkor, ha a digitalizáció, kiberbiztonság, vagy ad-abszurdum a vállalat honlapja is alig indult el.
A dékán szerint a legtöbb cégnél az elvárás annyi, hogy a dolgozó nyisson meg egy chatablakot, tudjon valamilyen szinten promptolni – tehát pontosan megfogalmazni a gépnek szóló utasítást –, és képes legyen pontos kérdés-válasz párokat előállítani.
Az igazán mély MI szaktudás, vagyis az, hogy valaki átlássa a technológia működését, és automatizálásra vagy fejlesztésre használja, MI ügynököket fejlesszen és vezessen be a termékeibe, szolgáltatásaiba, tapasztalata szerint az informatikai fejlesztők terepe egyelőre – bár idehaza is megjelentek az egy-két fős MI cégek, akik már képesek MI-vel kiszolgálni akár komplex projekteket is.
Arra a kérdésünkre, hogy egy informatikai pályára készülő diák elhelyezkedhet-e munkatapasztalat nélkül, a válasz egyértelmű nem volt: a dékán szerint ez lesz a munkáltatói elvárás.
A kar most azon dolgozik, hogy a következő pár hónapban olyan keretrendszereket alakítson ki, amelyekkel a munkáltatói oldalt közelebb hozzák az egyetemhez. A cél régóta ugyanaz: hat hónapra rövidíteni azt az időt, ami alatt egy frissdiplomás beilleszkedik egy cégnél – vagyis hogy a kezdőknek már csak a vállalati kultúrát kelljen megtanulniuk, ne a technológiát.
A friss hír azonban nem a munkaerőpiacról szól, hanem magáról a képzésről. Az informatikai képzőhelyek többsége az interjút megelőző napon úgy döntött, hogy a mesterségesintelligencia-mesterszak után az alapképzést, tehát az érettségi után elkezdhető mesterséges intelligencia BSc-t is elindítja. Ez azért fordulat, mert ma az MI-képzésekre jellemzően csak azok kerülhetnek be, akiknek már van informatikai vagy erős matematikai hátterű alapdiplomájuk.
„Eltökélték az informatikai képzőhelyek, hogy megcsinálják az MSc mellett a BSc-t a lehető legrövidebb idő alatt”
– árulta el a dékán, aki azt is hozzátette, hogy ehhez szükséges a jelentős támogatás: kormányzati, elsősorban pénzügyi és szakpolitikai támogatás kell hozzá. Ezzel párhuzamosan szükséges a teljes terület felülvizsgálata.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Pannon Egyetem, Széchenyi István Egyetem, Pécsi Tudományegyetem és az Óbudai Egyetem kezdeményezte a Magyar Rektori Konferencia Informatikai Szakbizottságánál az informatikai oktatási terület átvilágítását, a szakok jelenlegi rendszerének és ezek finanszírozásának felülvizsgálatát – ehhez szükséges a szakpolitika bevonása is – e nélkül a kormányzati célok, az MI képzések számának növelése, új MI kutatási programok elindítása Eigner szerint nem lehetséges.
Sürgető a folyamatban a gazdaságfejlesztési szakpolitika és a kamarák részvétele is, mivel a vállalatokat fel kell készíteni az MI szakemberek foglalkoztatására, amennyiben nagy tömegben lesznek elérhetők ezen szakemberek, akik drága technológiákkal fognak majd dolgozni, vélhetően magas költségszinten – ezt ki kell gazdálkodni.
Az elmúlt években az új technológiák cunamija és bevezetésük, oktatásuk emberi és számítási erőforrásigényével, pláne az MI alapú fejlesztés elképesztő drágaságával nem tudnak a hazai képzőhelyek lépést tartani.
Arra a kérdésünkre, hogy reálisan mikor készülhet el a képzés, a dátumot is megnevezte: 2027 őszét célozzák, bár ez szerinte csak komoly ágazatirányítói támogatás mellett lehet lehetséges.
A modell nem előzmény nélküli. A mesterségesintelligencia-informatikus mesterszakot tizenegy magyar egyetem szakértői dolgozták ki és akkreditálták összehangoltan, majd idén szeptembertől nyolc intézményben indult el – vagyis a szakot nem egyetlen egyetem találta ki magának, hanem a hazai informatikai karok közösen. Most ugyanezt a forgatókönyvet vennék elő az alapképzésnél is, országos programként.
Az ötlet Eigner szerint több helyen párhuzamosan született meg: a képzési és kimeneti követelményeket – vagyis azt a dokumentumot, amely rögzíti, mit kell tudnia a végzősnek – a Debreceni Egyetem dolgozta ki és adta be engedélyeztetésre, miközben például az Óbudai Egyetem a BME-veltárgyalt ugyanerről.
Végül a képzőhelyek közösen véglegesítették azt a dokumentumot a Debreceni Egyetem szakmai vezetése mellett, ipari partnerek bevonásával, ami körülírja, hogy mit kell tudnia egy MI BSc-t végzett szakembernek.
A dékán becslése szerint nagyjából 14-15 olyan informatikai képzőhely van, amely intézményi szinten is dönthet a bevezetésről. A koordinációt várhatóan a BME viszi majd, mivel jelenleg a Magyar Rektori Konferencia informatikai szakbizottságát is az egyetem elnökli.
A dékán nem titkolta, hogy ez nehezebb feladat lesz, mint a mesterszak létrehozása.
A képzőhelyek szemlélete ugyanis alapvetően eltér: az Óbudai Egyetem mérnöki hagyományokkal dolgozik, az ELTE és Debrecen inkább természettudományival, és most mindezt egyetlen közös követelményrendszer alá kell terelni.
A mesterszakot is hosszú munkával és kompromisszumokkal sikerült tető alá hozni – arra a felvetésünkre, hogy pihenés helyett rögtön egy bonyolultabb konstrukciót vállaltak be, Eigner nem vitatkozott, de azt hangsúlyozta, hogy szerinte szükség van a szakra, valamint ezzel párhuzamosan az informatikai képzési terület felülvizsgálatára és egy új országos stratégiára.
Hogy van igény a képzésre, azt a felvételi számok is mutatják. Az idei felsőoktatási felvételi az elmúlt tizenöt év rekordját hozta, több mint 140 ezren jelentkeztek a magyar felsőoktatásba. Az Óbudai Egyetem informatikai karán pedig soha nem jelentkeztek annyian mesterképzésre, mint idén: ha a jelentkezéseket egyesével számoljuk, 1200 jelentkezés futott be, és a kar 600 szóbeli interjút bonyolított le, mindezt a nyári szabadságolási időszakban. Írásbeli vizsga eddig nem volt, most viszont tervezik a bevezetését, hogy mélyebben ki tudják értékelni a jelentkezőket.
A mesterképzések közül az új MI-szakra jelentkeztek a legtöbben – hozzávetőleg 170-en –, a második helyen a kiberbiztonsági mérnök, a harmadikon az adattudomány végzett.
Amikor arról kérdeztük, mit mondtak a jelentkezők a motivációjukról, a dékán a saját tapasztalatát osztotta meg: egy MI-szakos bizottságba osztották be, ahol majdnem húsz jelentkezővel beszélgetett, és a kép nagyon egységes volt. A jelentkezők jellemzően más szakokról érkező képzésváltók voltak, szinte mindenki levelező tagozatra jelentkezett.
A motiváció pedig két dolog körül forgott: vagy a munkáltatói elvárások kényszerítik rá őket, vagy tudatosan át akarják képezni magukat.
A klasszikus informatikusképzés iránt ezzel egy időben mérséklődött az érdeklődés: a kar húzóképzésére, a mérnökinformatikus alapszakra valamivel kevesebben jelentkeztek – enyhe esés, de még így is több mint kétszeres túljelentkezés mellett. Az okokat még vizsgálják, de a dékán két lehetőséget említett. Az egyik, hogy az informatikai hypenak az a mértéke, ami jellemezte az elmúlt éveket kezd lecsengeni – bár ez nem baj szerinte, mivel így tudatosabb pályaválasztás mellett kerülnek be hozzájuk a hallgatók.
A másik ok prózaibb: a diákok félnek a magas ponthatároktól. A karnak idén ismét országosan a legmagasabb ponthatára lett 412 ponttal, 456-os átlagpontszám mellett.
A frissen felvett hallgatóknak a dékán végül azt üzente, hogy építsenek minél sűrűbb szakmai és baráti kapcsolathálót, mert ez a leginkább kifizetődő egy ennyire változékony időszakban – és ne számítsanak arra, hogy elég lesz az, amit házon belül megtanulnak, legyenek nyitottak és vegyenek részt a szakmai szervezetek, szakkollégiumok munkájában is.
A dékán kedden előad az Indamedia által szervezett AI Summiton a Néprajzi Múzeumban, ahol a felsőoktatási AI pilotprojektekről rántja le a leplet a Quantum Stage teremben 11:55-kor.
(Borítókép: Eigner György, az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karának dékánja. Fotó: Kertész Renáta / Index)
Napi